Seat Altea Freetrack 2.0 PD TDI - Terepjárónak látszó tárgy
Úgy tűnik, hogy a VW-konszern legutóbbi európai piackutatása a terepjárós megjelenésű autók iránti vásárlói igény növekedését jelezte. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a konszern egymás után állítja "tereplábakra" alsó-középkategóriás típusait. A VW CrossGolf és a Skoda Octavia Scout után itt a Seat Altea Freetrack, melynek elkészítési forgatókönyve megegyezik a rokonokéval.
Csak látvány?
A vagányan feldíszített karosszéria tartalma attól függ, melyik kivitelt választja a vásárló. A három motorvariánsból a 200 lovas 2.0 TFSI és a 170 lóerős 2.0 PD TDI készül összkerékhajtással, míg a 140 lóerős PD TDI fronthajtású. Kívülről nem látszik a hajtásmód, mert minden Altea Freetrack hasmagassága egyaránt növelt, s mindre felszerelik a látványos műanyag idomokat.
Tesztautónkban az erősebb dízel hajtotta mind a négy kereket. Az összkerékhajtással és az emelt hasmagassággal valóban jobb esélyekkel indul neki a Freetrack egy könnyebb terepezésnek. A Haldex 2 nyomatékelosztó észrevétlenül és jól teszi a dolgát. Működésébe a vezető nem avatkozhat bele, az elektronika dönti el, hogy a hajtásnak milyen hányada jut a hátsó kerekekre. Alapvetően az első kerekek hajtottak, de szélsőséges esetben a hajtáselosztás 50:50 százalékos a két tengely között. Mindebből a vezető annyit érez, hogy az autó jól boldogul sárban, könnyebben mászik fel és le a buckákon, s lámpától kigyorsítva nem kapar el a kerék. Ennél többet igazán nem is kíván egy átlagos autós, aki mindennapos használatra vásárolja a kocsiját. S igazán ez a csábító a Freetrackben, hogy a terepes csomagolással nem veszített praktikumából és használhatóságából. Sőt, városban bátrabban lehet használni, nem ér le a lökhárító a magas padkáknál, s az úthibák sem jelentenek akkora veszélyt. Hátrányát nem érezni a kialakításnak, a fordulókör sem lett nagyobb, a kocsi jól mozog a városban és az országúton. A magas lábak ellenére – 40 mm-rel nőtt a hasmagasság – az autó stabil, pontosan reagál a gyors kormánymozdulatokra, erős kanyarokban vagy kikerülő manővereknél sem dől a kasztni, s nincsenek alattomos kitörési reakciói. A rugózását igyekeztek viszonylag komfortosra hangolni – sikerült is –, a fekvőrendőr nem dobja meg, továbbá jól csillapítja a rázós útszakaszok hatását is.
A vezetési élményből olyan tényezők vonnak le, amelyeket a Freetrack az alapmodell Alteától örökölt. Így a Freetrackben széria sportülésekhez nehéz kényelmesen beállítani a kormányt. Az még teljesen leengedve is magasan volt, és oldalt-előre sokat kitakarnak a látómezőből a vastag A-oszlopok, amelyek holtterét tovább növelik az oszlopba bújtatott ablaktörlők.
Árak és vágyak
A Freetrack egyik vonzereje a hordozott technika és a kinézet, a másik a felszereltéség. Exkluzív, 17 colos kerekek, sportülések, multimédiás rendszer a tetőbe hátra beépített lehajtható monitorral, automata légkondi, nagyon jó fogású bőrkormány, légzsákok hada – igaz, mindezért 7 554 000 forintot kell leszurkolni. A benzines még drágább, 7,8 millió forint, a kis dízel viszont "már" 6,5 millióért hazavihető. A kevesebb pénzért ugyan nem jár 4x4-es hajtás, egy-két nem lényegi extra is lemarad, de nem biztos, hogy mindez hiányozni fog a Freetracket városban használó vásárlónak. Mert hát lássuk be, ez az autó a terepképesség és a vagány ruha ellenére elsősorban urbánus embereknek készült.


