Dominó az autókereskedőknél

Egyszerre több autókereskedő cég felszámolási eljárásáról számol be a Magyar Közlöny melléklete, a hetente megjelenő Hivatalos Értesítő legutóbbi száma. Nemcsak az érintett cégek, de gyakorlatilag egyetlen márkakereskedő sem kíván névvel nyilatkozni, mondván, annyira bizonytalan a helyzet, hogy mindenki mindentől fél. A Suzuki-kereskedők például teljesen kilátástalannak tartják a helyzetüket, és azt mondják: a Magyar Suzuki túl nagyra növelte a hálózatot, és a több mint 150 kereskedő mindegyike még három évvel ezelőtt sem élt meg gond nélkül. Azóta harmadával csökkent a kereskedők száma, de hét hónap alatt 66 százalékkal kevesebb, mindössze 5300 Suzuki kapott rendszámot, s ez azt jelenti, hogy messze még a folyamat vége. A márka kereskedői sorra mentek tönkre, köztük a legismertebb a fővárosi Suzuki Top és a Suzuki Ász volt, most pedig a négy dunántúli megyében dolgozó Generált számolják föl.

A bajok nem az autóvásárlások már két évvel ezelőtt, tehát a világválságot megelőzően bekövetkezett szűkülésével kezdődtek. Azt még valahogy kigazdálkodták, ám a világválság miatt a bankok kiemelt kockázatúnak minősítették az autógyártást és a -kereskedést egyaránt. Emiatt gyakorlatilag megszűntek a kereskedőknek nyújtott forgóeszközhitelek.

„Forgótőke nélkül nem lehet életben maradni, és október óta ez okozta a likviditási gondjainkat” – mondta a márciusban csődbe ment Ász-Auto vezetője, Verhás Dániel, hozzátéve: ma mindenki a csőd felé menetel, s aki tagadja, nem mond igazat.

Erre a kereskedők egyharmada simán rábólintana, ám a szakmát az is katasztrofálisan érintette, hogy a PSZÁF előírta: csupán legalább 20 százalékos önrésszel és legfeljebb 96 hónapos futamidővel adható a hitel.

A felügyelet az elsősorban a Suzuki által hirdetett, nulla önerővel tíz évre adott hitelek miatt 2007 tavaszán kiadott egy körlevelet. Ebben tájékoztatta a finanszírozó intézetek vezetőit, hogy kockázatosnak tartja azokat az autóvásárlási hitelügyleteket, amelyek futamideje több mint hat év, s különösen kockázatosnak, ha a vásárló önereje nem haladja meg a 20 százalékot, és a futamidő több mint nyolc év. Ezekben az esetekben ugyanis a kinn lévő tőkére – a gyors értékvesztés miatt – nem jelent fedezetet maga az autó. A körlevél azonban nem hozott változást a finanszírozási gyakorlatban. Ezért 2008 májusában a PSZÁF felszólította a pénzintézeteket, hogy fél éven belül szüntessék meg a kifogásolt feltételekkel kínált hitelkonstrukciókat, ellenkező esetben a társaságok kötelező tőkeemelését írja elő.

Az ilyen erőltetett eladásba aztán más márkák is belefogtak, és értesüléseink szerint a Skoda-, a Citroën- és Chevrolet-kereskedők is bajban vannak. Kovács Tamás, a GM Hungary ügyvezető igazgatója azonban a Chevrolet esetét vitatja, mondván, ha hét hónap alatt 55 százalékkal, júliusban pedig 73-mal zuhan a kereslet, azt a piac minden szereplője megérzi. A szakember hozzáfűzte ugyanakkor, hogy az évtized derekán, amikor évekig 200 ezer körül volt az újautó-eladások száma, a magyar kereskedők akár 300 ezer átadását és szervizelését is el tudták volna végezni, hiszen 1100 értékesítési pont volt országszerte. A magyar gazdasági válság és az azt követő globális krízis hatására azonban nem készülhettek fel a vállalkozók.

Más forrásból kapott értesülésünk szerint a Peugeot Kovács és a Peugeot Sárkány csődje mögött egy-egy rájuk kényszerített nagyberuházás áll. Azonban nem márkaspecifikus, hogy a vállalkozókat az importőrök arra kényszerítették, hogy a nyugati normák szerint építsenek, vagy aszerint építsék át a szalon-szerviz komplexumukat. Egy ilyen 400-500 milliós nagyberuházás persze nem ment önerőből. A százmilliós hitelekkel korszerű kereskedéseket felépített vállalkozások egy részének csődje tehát több mint valószínű.

Egyelőre senki sem tudja, hogy hányan mehetnek csődbe a még mindig körülbelül 900 értékesítési pontot működtető vállalkozások közül, és azt sem, hogy meddig tarthat a csődhullám. Országszerte rengeteg az eladó kereskedés, amelyet még működtetésre sem vesz át senki – mondta Ormos István, a Duna Autó Zrt. vezérigazgatója, hozzáfűzve, hogy különösen azokat roppantja meg a piacesés, akik korábban előleget vettek fel az olajforgalmazóktól, illetve a tervezett hitelközvetítésért jutalékelőleget. A kereskedések számára a hitelközvetítői jutalék igen fontos bevételi forrásnak számított, az eladások csökkenésével azonban ez a jövedelem is jelentősen csökkent.

Ha már az eladások nem mennek, a szervizelés még valamennyire biztos megélhetési forrást jelenthet, de sok vállalkozó csak az eladásokra, a jutalékra koncentrált, és nem javította a szolgáltatás színvonalát. Így szervize ma kong az ürességtől.

Az erős vállalkozások szerint ugyanakkor ráfér a szakmára a tisztulás. Horrortörténetek szólnak olyan szürkeimportőrökből, adócsalókból lett kereskedőkről, akik mind a vevőt, mind az importőrt megpróbálják becsapni. Az importőrök által alkalmazott megfelelő végzettségű, de tapasztalatlan fiatal menedzsereket könnyen megvezetik a dörzsölt öreg rókák, és a szakmában nem egy álcsődből meggazdagodott egykori kereskedőről tudnak, aki ma Thaiföldön éli világát.