„Többször is meg kellett kérnem a feleségem kezét, míg végül igent mondott” – magyarázta Dick Roche ír EU-ügyi miniszter, miért tartanak ismét népszavazást országában a lisszaboni szerződés megerősítéséről, ha tavaly egyszer már nemet mondtak a választók. Pénteken kiderül, jobban szeretik-e most az írek az uniót új alapokra helyező szerződést, mint tavaly júniusban (akkor 53-47 arányban a nemet mondók voltak többségben a szavazatukat leadók körében). A közvélemény-kutatások zöme szerint igen: a legtöbb felmérés azt jelzi, 60-40 körüli arányban ezúttal az „igen” győzedelmeskedik. A múlt héten megjelent ugyan egy olyan kutatás is, amely éppen ennek az ellenkezőjét jósolta, de azt egy soha nem hallott nevű cég készítette, amelyet feltűnően erős szálak fűznek a „nem” kampányhoz.
Két nagy különbség is van a mostani helyzet és a tavaly júniusi között. Egyrészt az EU néhány fontosnak tűnő gesztust tett az írek felé. Jogi garanciákat adott, hogy megőrizhetik saját EU-biztosukat, autonóm adópolitikájukat, katonai semlegességüket, illetve az alkotmányukban szereplő család- és gyermekvédelmi kitételeket. Másrészt az ír gazdaság rendkívül súlyos válságba került. Tavaly júniusban ennek még csak az előszelét lehetett érezni, mára azonban ez vált a legfontosabb témává. Ez pedig az „igen” oldalnak kedvez, mert rá tudnak mutatni arra, milyen gazdasági előnyökkel jár az unió. UGy
