Az alkotmányjogász úgy látja az intézmények esetében sikerült ugyan a politikai szerkezetváltás 1989-ben, de a régi hagyományok nem éledtek újra, az orientációját vesztett társadalom pedig nem tudott, és ma sem tud mit kezdeni sem a parlamentarizmussal, sem a demokratikus közélet politikusával, irtózik a nyilvános vitától, és legszívesebben visszamenne az államszocializmus csendjéhez.
Tölgyessy azt mondja, 1989 után jelentősen megváltozott a politikusok magatartása is: míg a rendszerváltás idején még az ország előtt jártak, 1990-91-ben már rájöttek arra, hogy a magyar társadalom „együtt akar álmodni” velük, és csak azok tudnak nyerni, akik ezt teszik. Mára így alig van politikus, aki a valóságra alapozza a politikáját, a bevált recept azt mondani, amit az emberek hallani akarnak.
A másik politikusi eszköz az ellenség felmutatása, azt hangsúlyozni, hogy a másik még gonoszabb, maga az ördög, aki felfal benneteket.
A két tábor pedig mára nagyon megszilárdult, és ami érdekes - teszi hozzá Tölgyessy - a különbség köztük nem is annyira értékbeli, mint inkább kulturális, történeti, az, hogy hogyan élik meg az elmúlt 80-90 évet.
Az alkotmányjogász szerint nehezíti a változást, hogy alig vannak új belépők a politikában, azt döntően ma is a ’89-esek viszik, ha pedig újak jönnek, azok vagy itt akarnak meggazdagodni, vagy az exhibicionizmus hajtja őket. Pedig a kiút ebből a helyzetből csak az lehet, ha az ország érdekeit szem előtt tartó új emberek jönnek, akik megszakítják a most tomboló hideg polgárháborút, aminek az örvénye nagyon gyorsan visz lefelé bennünket.
