Világszerte két fő modellje létezik a családi jövedelemadózásnak, amely Matolcsy György e heti nyilatkozata alapján a Fidesz által 2011-től tervezett adóváltozások központi eleme lehet. Az egyik – például Németországban alkalmazott – megoldás a házastársak jövedelmének összevonásán alapul, és ennek révén a szülők esetleg eltérő adósávjainak a kiegyenlítését biztosítja. Valódi családi adózásnak a másik megoldás tekinthető, ott az eltartott családtagok száma nagymértékben befolyásolja a fizetendő nagyságát. Ennek a megoldásnak klasszikus példája a francia jövedelemadó-rendszer.
Az első világháború óta alkalmazott modell a szülők bevételeinek összegzésén túl a kiskorú vagy 25 év alatti tanuló gyermekek és más velük élő, eltartott családtagok (idősek, fogyatékosok) számát is figyelembe veszi az adó kiszámításánál. A család összjövedelmét – bér, vállalkozási nyereség, mezőgazdasági termelésből származó jövedelem, tőkejövedelmek – a családtagok számán alapuló hányadossal osztják. A szülők után 1-1 egység, az első két eltartott után 0,5-0,5, a harmadiktól kezdve egy egység jár; az egyedül élő vagy elvált szülők egy egységnek számítanak, viszont a gyermeket nevelő özvegyek jövedelmét ugyanúgy kezelik, mintha két kereső volna a családban.
Az így kijött egységnyi öszszegre számítják ki a bruttó adóterhet, majd különböző levonások, kedvezmények érvényesítése után alakul ki a család által fizetendő nettó jövedelemadó. Fontos szabály, hogy az eltartottak utáni kedvezmény összege egységenként legfeljebb 4584 euró lehet; ez azt jelenti, hogy az első gyerek legfeljebb 2292, az első és a második együttesen 4584 euróval csökkenti a család kötelezettségeit, majd minden további gyerek (eltartott) 4584 eurót „hozhat” a családi konyhára Franciaországban. Németországban a férj és feleség dönthet úgy, hogy összevontan adózik – ez lényegében azt jelenti, hogy a házastársak jövedelmeik átlaga után fizetnek adót.
Ezt a rendszert sokan bírálják azért, hogy nem ösztönöz gyermekvállalásra, a jövedelemadó progresszivitása miatt elsősorban a jómódúaknak kedvez, ráadásul a második kereső munkába állását sem ösztönzi. Nemzetközi összehasonlító elemzések egyébként kimutatták, hogy a német összevont adózás (a meglévő, gyer-mekek után járó kedvezményekkel együtt) két gyermekig egyértelműen nagyvonalúbb a szülőkkel, mint a francia családi adórendszer, ahol abszolút korlát érvényesül a gyerekek után elérhető adókedvezmény összegére. Három gyerek esetén azonban már kiegyenlítődnek a különbségek, és az ennél nagyobb családokkal – megfelelő adóköteles jövedelem esetén – Párizs bőkezűbben bánik, mint Berlin.
Mérsékelt teher
A családi jövedelmek összesített terhelése Franciaországban jóval tíz százalék alatt marad. A 2007-es adatok szerint nagyjából 781,5 milliárd eurónyi jövedelemtömegre 45,8 milliárdnyi adóbefizetés esett, és a korábbi években sem mértek ennél sokkal magasabb arányt.Ez az összeg az áfabevételeknek kevesebb mint harmada, és nagyjából a francia államadósság kamatterheinek a kifizetését teszi lehetővé.
Ez az összeg az áfabevételeknek kevesebb mint harmada, és nagyjából a francia államadósság kamatterheinek a kifizetését teszi lehetővé. -->
