Megosztott a könyvszakma - A terjesztőknek az alkupozíciójuk az erősségük

A piac szereplői elkeseredésükben hajlamosak egymást okolni a kudarcért. A kiadók szerint a bajok forrása, hogy a terjesztők nyakra-főre nyitották a nagyobbnál nagyobb alapterületű üzleteket, a kereskedők szerint viszont a kiadók esztelen, könyvcímben és darabszámban is mutatkozó túltermelése vezetett a válsághoz. Kiadók és kereskedők kapcsolata bizományosi rendszeren alapszik: a terjesztőnek átadott könyvek az eladás pillanatáig a kiadó tulajdonában maradnak, a terjesztő pedig az értékesítést követő hónapokban számol el a kiadóval.
„A rendszer nálunk a 90-es évek elején alakult ki, olyan alternatívát pedig, amely egyértelműen jobb lenne, nem ismerünk” – nyilatkozta lapunknak Kolosi Tamás, a Líra Könyv Zrt. elnök-vezérigazgatója. A könyv-nagykereskedelemben piacvezető és hét kiadójával a termelésben is érdekelt cég vezetője szerint a magyar könyvszakmában szó volt ugyan egy másik szisztémáról, a visszárus fix átvételről, de elvetették. Ebben a rendszerben a kereskedő bár halasztott fizetéssel, de megveszi a kiadótól az értékesítendő könyveket, fél év után azonban visszaküldheti a készletet, amelynek értékét a kiadó ilyenkor köteles visszafizetni a kereskedőnek. Kolosi Tamás szerint a könyvszakmában a visszáruzás lehetősége kiszámíthatatlanná tette a kiadók működését, arról nem beszélve, hogy a lassabban fogyó termékekkel próbálkozókat egészen ellehetetlenítette.
Kocsis András, a Kossuth Kiadó Zrt. elnök-vezérigazgatója nem ért ezzel egyet: véleménye szerint éppen hogy a bizományosi rendszer terheli a könyvpiac minden kockázatát a kiadókra, a fix átvételnek ráadásul nem kell teljes visszárusítással párosulnia. „Meg lehet állapodni úgy is, hogy a kiadó a bolti készlet felét-negyedét legyen köteles átvenni. Az így finomított rendszer alkalmas lenne a könyvkiadásban rejlő kockázat megosztására. A bizományosi rendszer korántsem minden létező világok legjobbika, már csak azért sem, mert a terjesztőhálózatot folyamatosan több milliárd forinttal finanszírozza a kiadói szakma. Kiadói áron, árrés nélkül számolva mintegy 15 milliárd forintnyi könyvet értékesítenek évente ezek az üzletláncok” – mondta a Világgazdaság kérdésére. Szerinte egy könyv átlagosan 10 hónapnál is lassabban kel el, ez pedig azt jelenti, hogy a kiadóknak folyamatosan 12-13 milliárd forintja áll a ezeknél terjesztőknél.
A nagy könyvterjesztő hálózatoknak erős ugyan az alkupozíciójuk, a jövedelmezőségük azonban gyenge – ezért olyan megoldásokban érdekeltek, amelyekkel befolyásukat forintokra tudják váltani.
A másik oldalon még a jól menő kiadók is likviditási kiszolgáltatottságukkal küzdenek, ezért nyereségüket is hajlandók lennének másokkal megosztani, ha cserébe érdekeiket jobban tudnák érvényesíteni.
A számtalanszor tárgyalt árrésvitán kívül létezik ennek egy másik megnyilvánulása is: a nagy terjesztők körül holdudvar alakult kiadókból. Ezek viszonya szorosabb, mint a többi terjesztő és kiadó közötti: ez jelenthet többségi vagy kisebbségi tulajdonlást, esetleg kiemelt terjesztői kapcsolatot. Kolosi Tamás szerint Magyarországon ennek hagyománya van, Kocsis András szerint viszont ez inkább rosszfajta hungarikum.
Véleménye szerint a terjesztők ilyenkor hajlamosak kedvenc kiadójuk javára megengedhetetlen marketinges előnyöket biztosítani az üzletben: például jobb kihelyezéseket, vagy kiadóik könyveinek leárazásával a konkurens kiadó hasonló termékeit például eladhatatlanná teszik.
Amiben Kocsis és Kolosi is egyetért: szükség lenne rá, hogy törvényben szabályozzák a kiadók ármeghatározási jogát. Vagyis arra, hogy a kiadástól számított fél éven belül semelyik kereskedő ne árazhassa le a könyveket. Jelenleg ugyanis akut likviditási problémák megoldása érdekében gyakran így teszik tönkre a kereskedők a könyvpiac jövedelmezőségét. VG

Minden könyvterjesztő november végéig veszteséges, december közepére hozza egyenesbe magát, a haszna pedig annyi, ameny-nyit a karácsony előtti napokban összehoz – fogalmazott.

A kiadóknak módjukban áll igazodni a szakma szezonalitásához: kiadnak pár könyvet a könyvfesztiválra, párat a könyvhétre, de a javát karácsonyra időzítik, a terjesztők ehhez képest egész évben ugyanakkora költséggel kénytelenek dolgozni.

Minden könyvterjesztő november végéig veszteséges, december közepére hozza egyenesbe magát, a haszna pedig annyi, ameny-nyit a karácsony előtti napokban összehoz – fogalmazott.

A kiadóknak módjukban áll igazodni a szakma szezonalitásához: kiadnak pár könyvet a könyvfesztiválra, párat a könyvhétre, de a javát karácsonyra időzítik, a terjesztők ehhez képest egész évben ugyanakkora költséggel kénytelenek dolgozni. A terjesztőknek az alkupozíciójuk az erősségük -->