BUX 42,733.39
-2.96%
BUMIX 3,743.44
-0.90%
CETOP20 1,841.99
-0.52%
OTP 8,918
-4.00%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
0.00%
-2.00%
+0.99%
ZWACK 17,300
-0.57%
0.00%
ANY 1,545
-2.52%
RABA 1,115
-0.89%
0.00%
-0.63%
0.00%
-0.47%
OPUS 151.8
-0.78%
-1.00%
-0.79%
0.00%
-1.20%
OTT1 149.2
0.00%
0.00%
MOL 2,814
-4.16%
-0.38%
ALTEO 2,780
+0.72%
0.00%
+0.68%
0.00%
+0.85%
-3.23%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
+1.05%
0.00%
0.00%
SunDell 45,800
0.00%
+9.83%
-5.24%
+0.74%
0.00%
+0.39%
NUTEX 10.05
+0.90%
GOPD 12,400
0.00%
OXOTH 3,500
+0.29%
0.00%
NAP 1,228
+3.02%
0.00%
+9.12%
Forrás
RND Solutions
Világgazdaság

Mit tervez a kormány az egészségüggyel? Élő videóközvetítés

Merre tart az egészségügy? – Stratégia, szerkezetváltás, működésfejlesztés, finanszírozás címmel tartja XXI. egészségügyi szakkonferenciáját ma a Világgazdaság. A konferenciáról élő videóközvetítést adunk.

Nógrádi Tóth Erzsébet, lapunk egészségügyi szakújságírója megnyitójában köszöntötte a megjelent vendégeket. Stratégiai elképzeléseket szeretnénk hallani, s tudni, hogy milyen változtatásokat tervez a kormány az egészségügyben - ezekre a kérdésekre vár választ a konferencia, mondta. Utalt Orbán Viktor kérésére, aki a Nemzeti Erőforrás Minisztérium vezetőjétől az egészségügy megmentését várja.

Előadásában az ágazat különböző problémáit sorolta, a gyógyító intézmények finanszírozástól a rezidensképzésig, és az orvoselvándorlásig, szinte mindent.

Mint mondta: tavaly 1860 orvos kért jó hírnév igazolást külföldi munkavállaláshoz - persze közülük nem mindenki távozott, de jelzésértékű, hogy ilyen sokan gondolkodnak rajta.

A Magyar Kórházszövetség felmérését idézte, ami szerint 1500-2000 szakovos, s 4-5 ezer szakdolgozó hiányzik az intézményekből. De az EU-ban is nagy az orvoshiány: idén egymillió, tíz év múlva pedig kétmillió  lesz a hiány. E kérdések remélhető, hogy előkerülnek hazánk EU-elnöksége idedjén.

Az ágazat gazdálokdásával kapcsolatban elmondta: az egészségipar részesedése a foglalkoztatottság területén 6,7% , míg 6,3% a GDP-hez való hozzájárulása,  ami 0,4 százalékkal több mint, amit az ágazat kap.

Utalt arra, hogy 22,7 milliárdos többletforrást szavazott meg a közelmúltban az ágazatnak a parlament, és 56 milliárd forinttal nő a jövő évben az egészségügyre fordított költségvetési kiadás. Ez jó hír, de messze nem elég, ám tudomásul kell venni, nincs több pénz, ezért rendkívül fontos a rendelkezésre álló eszközök ésszerű használata - mondta.

A gyógyszercégek 2007 óta fizetnek különadót, idén 57 milliárdot, több mint, amennyit a gyógyító-megelőző ellátásra fordítunk idén - tért át az ipar helyzetére.

Ésszerűsíteni kell a betegutakat, sürgető az ágazatban dolgozók életpálya-modelljének kidolgozása. S mivel jelentős többletforrással nem számolhat egyelőre az ágazat, nem halasztható meghatározni azt az ellátási alapcsomagot, amit az állampolgárok elvárhatnak a befizetett járulékaikért.

A rendszert át kell alakítani, de hogyan? Van-e intézkedési terv és milyen ütemezéssel, mit tesznek lehetővé a jövő évi költségvetési keretszámok?- tette föl a kérdéseket a konferenci előadóinak.

Réthelyi Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium minisztere nyitó előadásában a mi a teendő kérdésre a következőket válaszolta: a minisztérium egészségügyi államtitikársága megalapozott programot dolgozott ki. A miniszter kiemelte a szakmai csoportokkal való egyeztetések jelentőségét, és Szócsa Miklós államtitkár konszenzusteremtő képességét.

Ismertetve az új felállásban dolgozó minisztérium munkáját, elmondta: az egészségügyet, oktatást, szociális ellátást, demográfiai kérdéseket, a családtámogatást, a sportot összekapcsolva, integráltan kell kezelni, ezért jött létre a Nemzeti Erőforrás Minisztérium. Ennek eredményeként az érdekellentéteket házon belül lehet kezelni, a racionalizálás, a kérdés komplex kezelése egyszerűbb, hatékonyabb.

Áttérve az egészségügyre, a háziorvosi ellátás megerősítését emelte ki, s úgy fogalmazott: az egészségügyben is alapelv a szubszidiaritás: a problémák kezelése ott kell, hogy történjen, ahol azok felmerülnek.

Réthelyi Miklós egy magas rangú tanácsadó testület látrehozását tervezi, amelyben mind az öt hozzá tartozó szakterület képviselői  együttműködésben adnak tanácsokat az ágazatok fejlesztésére.

 

A Világgazdaság XXI. egészségügyi konferenciája

 

 

A tanácskozásra a jövő évi költségvetési előirányzat parlamenti benyújtását követő ötödik napon kerül sor, így a háromszázat meghaladó regisztrált vendég a Várnegyedben lévő Hilton Hotel konferenciatermében első kézből értesülhet, mire számíthat a gyógyítóágazat a közeli és a távolabbi jövőben. Előadóink között lesz Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár, Horváth Endre, a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára, Mikola István, a parlament egészségügyi bizottságának elnöke s az egészségügy szakmai és tudományos szervezeteinek vezetői.

Szó lesz a konferencián arról, bevált-e az egészségügy új kormányzati szerkezetben történő irányítása és működése, s arról is, mi lesz az ágazat konszolidációjával, mire számíthatnak az egészségügyben dolgozók. Az egészségügyi intézmények beszállítói arra várják a választ, mikor jutnak hozzá a kórházakban és szakrendelőkben felhalmozódott lejárt számláik ellenértékéhez, s milyen szerepet tölt be az innováció azágazatban.
A Világgazdaság vezetői úgy döntöttek: a konferenciáról távol maradó partnereinket azzal kompenzálják, hogy ők a lap honlapján (www.vg.hu) online közvetítésen követhetik a tanácskozást, ennek rövid kivonata fölkerül a youtube.comra is. November 11-én pedig a Medicina szakmai mellékletben összefoglalót adunk közre a XXI. konferenciáról.

Mikola István, a parlament egészségügyi bizottságának elnöke szerint a most bemutatott egészségügyi program ugyan szép, de 2011 a túlélés éve. A konszolidáció átfogó folyamat, amelynek része az ágazat feltőkésítése. A szektor egyszeri nagy befektetést igényel, majd további, folyamatos, kisebb mértékű támogatást. Esetleg 2013 után következhet gazdasági prosperitás, amely lehetővé teszi az ágazat piackonformmá tételét. Be vagyunk szorulva, hiszen az EU-ban túlzott deficit eljárás folyik Magyarország ellen, az igazi kilábalás csak a 2014-es évben következhet be, 5 százalék feletti növekedéssel.

A szolidaritás meggyengült, számos nagyvállalat hatalmas öszegekkel tartozik az egészségbiztosításnak, ezek között több állami fennhatóság alá tartozik. Az elöregedő népesség mellett a hagyományos társadalombiztosítási rendszer egyre kevésbé tudja fenntartani az egészségügyi rendszereket. Paradigmaváltás áll előttünk, az állam jól teszi, ha a nagy intézmények fenntartói felelősségében helyet kér magának.

Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke elmondta: az egészségügyi dolgozók problémái; a túlzott leterheltség, az alacsony bérek évek óta változatlanok az ágazatban. Ami a jelenlegi helyzetet illeti: a European Health Forum szakkonferencián elhangzott: 2020-ra 1 millió fős mukaerőhiány várható az európai egészségügyben. Ez a hiány pedig nem egyenletesen oszlik el a közösség területén belül, a gazdagabb államok lerabolják a szegényebb nemzeteket, így bennünket is.

Erre utal, hogy a közelmúltban Budapesten megrendezett állásbörze keretében a toborzócégek aggresszívan igyekeztek külföldre csábítani a magyar orvosokat. Ezt figyelembe kell vennie a döntéshozóknak. Az orvosi kamarai tagság elsősorban a társadalom érdeke, durván fogalmazva: fogyasztóvédelmi biztosíték. A magyar társadalmi berendezkedés fényében nem érdemes arról vitatkozni, milyen jogosítványokat kapnak a kamarák, hiszen a kezükben nincs a végső döntés meghozatalára alkalmas eszköz. Így a hatalom dönti el, mennyiben dönt a kamarák érdekében.

Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke elmondta: igaz ugyan, hogy mostanra megszűnt a rezidensek röghöz kötöttsége, több mint 70 százalék jelenleg a fiatal orvosok migrációs képessége. Az utóbbi években megkérdőjelezték, hogy joguk van-e a szakorvosi képzéshez, így például felszámolták a fogszakorvosi képzést, holott ennek létjogosultsága egyértelmű. 

663 végzős 73 százaléka jelentkezett szakorvosi képzésre, mintegy 100 tűnt el a rendszerből, ez tehát jelentős javulás. Ugyanakkor sokan évet halasztottak, hogy átvészeljék a bizonytalanságot. Papp Magor megköszönte az államtitkárság beavatkozását, amellyel megakadályozták a fiatal orvosik kivándorlását. Az idei végzősök 30 százaléka lépett ki a rendszerből, 404 kezdő orvosi állást nem töltöttek be, Kelet-Magyarországon jelentős az orvoshiány. Az egyenlőtlenségeket csak többletbérezéssel lehet felszámolni, enélkül be kell majd zárni az olyan kórházakat, mint a mátészalkai.

Nyilvánvaló, hogy elfogyhatnak Magyarországról az orvosok, mivel a statisztikákból látszik, hogy a kivándorlás folyamata felgyorsulhat. Ha a kormány nem változtat sürgősen, visszafordíthatatlan lehet a folyamat. A rezidensek javaslatot tettek az életpálya modellre. Ennek legfontosabb része a szakmai fejlődés biztosítása, valamint a kompetenciák tisztázása. Eszerint a diplomaszerzést követő 5 évig minden kezdő orvos jogosult lehetne önálló háziorvosi ügyelet ellátására.

A tanácskozásra a jövő évi költségvetési előirányzat parlamenti benyújtását követő ötödik napon kerül sor, így a háromszázat meghaladó regisztrált vendég a Várnegyedben lévő Hilton Hotel konferenciatermében első kézből értesülhet, mire számíthat a gyógyítóágazat a közeli és a távolabbi jövőben. Előadóink között lesz Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár, Horváth Endre, a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára, Mikola István, a parlament egészségügyi bizottságának elnöke s az egészségügy szakmai és tudományos szervezeteinek vezetői.

Szó lesz a konferencián arról, bevált-e az egészségügy új kormányzati szerkezetben történő irányítása és működése, s arról is, mi lesz az ágazat konszolidációjával, mire számíthatnak az egészségügyben dolgozók. Az egészségügyi intézmények beszállítói arra várják a választ, mikor jutnak hozzá a kórházakban és szakrendelőkben felhalmozódott lejárt számláik ellenértékéhez, s milyen szerepet tölt be az innováció azágazatban.
A Világgazdaság vezetői úgy döntöttek: a konferenciáról távol maradó partnereinket azzal kompenzálják, hogy ők a lap honlapján (www.vg.hu) online közvetítésen követhetik a tanácskozást, ennek rövid kivonata fölkerül a youtube.comra is. November 11-én pedig a Medicina szakmai mellékletben összefoglalót adunk közre a XXI. konferenciáról.

Boncz Imre, a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság elnöke a kórházai gazdálkodás anyagi környezetéről szólva elmondta: három kórház típus ismert: a szocialista típus, a német rendszer, valamint az amerikai szisztéma. A magyar kórházi palettán mindhárom típus megtalálható, Brinkmann professzortól Ross doktorig. A magyar egészségügyet a Teljesítmény Volumen Korlát (TVK) határozta meg. A rendszer nem örvendett nagy népszerűségnek, de a lebegő finanszírozás sem nyújtott megoldást, hiszen így elveszítették függetlenségüket a kórházak.

A finanszírozás esetében több, ellentétes elképzelés érvényesülhet. A tiszta teljesítmény finanszírozás a finanszírozóhoz helyezi a kockázatokat, így az OEP nem bírja a terhelést, amit a kórházak határoznak meg. A skála másik végén a TVK áll, amelyben az állam nem finanszírozza a limiten túli költéseket. Eközben az egészségbiztosítási járulékok már nem fedezik a rendszer működtetését, az állami rendszerekben a finanszírozás nagy részét az állam kénytelen fedezni, általában adóbevételeből. Az egészségbiztosítási rendszer a magyar focira emlékeztet: mindkét területen komoly történelmi eredményeket tud magáénak az ország. Átláthatatlan, hogy kinek éri meg finanszírozni az egészségügyet és nem láthatóak az eredmények.

Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke leszögezte: Surján László minisztersége tekinthető a legsikeresebbnek abból a szempontból, hogy intézkedéseinek nagy része ma is érvényben van. Ehhez képest más kormányok idején még cikluson belül is jelentős irányváltások és miniszteri személycserék történtek.

A jelenlegi kormánytúl valódi átalakítást várt a közvélemény, akadtak csontvázak a szekrényben, miközben a nemzetközi pénzpiac "hisztérikusan reagált" a kabinet egyes bejelentéseire. Az EU emellett bebetonozta az idei és a jövő évi hiánycélokat, így nem volt lehetőség a többletforrások bevonására az egészségügyben és ez így is marad. Ugyanakkor a jelenlegi helyzetben mind az intézmények, mind a beszállítók működésképtelenekké válnak.

Fájdalmas döntések állnak a szektor előtt, miközben az egészségügy szereplőinek elfogyott a türelme. Az 1 százalékos közfinanszírozási növekmény okvetlenül szükséges az egészségügyben, ez mintegy 250 milliárd forintot jelent. A szolgáltatási csomagnak pedig változnia kell, mert ez nem fenntartható. Olyan torzulásokat tartalmaz a rendszer, amely nem csak a fenntartást, de a fejlesztést is ellehetetleníti.

Az év végére 90 milliárdra nőhet az intézmények adósságállománya, a következő évet 60 milliárdos hendikeppel kezdi a szektor. Az egészségügy fontos GDP-termelő ágazat, 30 százalékkal többet termel, mint amennyi a finanszírozáshoz szükséges, emellett szinte korlátlan munkahelyteremtő potenciállal bír, reménykeltő ebben a tekintetben az Új Széchenyi Terv. A centralizáció és a fokozott állami beavatkozás nem elkerülhető.

A tanácskozásra a jövő évi költségvetési előirányzat parlamenti benyújtását követő ötödik napon kerül sor, így a háromszázat meghaladó regisztrált vendég a Várnegyedben lévő Hilton Hotel konferenciatermében első kézből értesülhet, mire számíthat a gyógyítóágazat a közeli és a távolabbi jövőben. Előadóink között lesz Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár, Horváth Endre, a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára, Mikola István, a parlament egészségügyi bizottságának elnöke s az egészségügy szakmai és tudományos szervezeteinek vezetői.

Szó lesz a konferencián arról, bevált-e az egészségügy új kormányzati szerkezetben történő irányítása és működése, s arról is, mi lesz az ágazat konszolidációjával, mire számíthatnak az egészségügyben dolgozók. Az egészségügyi intézmények beszállítói arra várják a választ, mikor jutnak hozzá a kórházakban és szakrendelőkben felhalmozódott lejárt számláik ellenértékéhez, s milyen szerepet tölt be az innováció azágazatban.
A Világgazdaság vezetői úgy döntöttek: a konferenciáról távol maradó partnereinket azzal kompenzálják, hogy ők a lap honlapján (www.vg.hu) online közvetítésen követhetik a tanácskozást, ennek rövid kivonata fölkerül a youtube.comra is. November 11-én pedig a Medicina szakmai mellékletben összefoglalót adunk közre a XXI. konferenciáról.

Bogsch Erik, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének elnöke, a Richter vezérigazgatója leszögezte: a gyógyszeripar 2003 óta fizet hozzájárulást az egészségügyi kasszához, 2007-től pedig ez az összeg növekedett, így a szektor hozzájárulása arányaiban már eleve nagyobb, mint a bankadó. Mint mondta, "rendesen nyomják a pénzt az államkasszába" adók formájában, az ágazat fejlesztése nemzetgazdasági érdek. Ugyanakkor a hazai gyártók csak 23 százalékban részesednek a piacból. Több évre szóló megállapodásokra lenne szükség a cégek és a kormányzat között és a gyógyszergazdasági törvény is módosításra szorul.

Gyakorlatilag a hazai gyártók finanszírozzák az importot, olyan támogatáspolitika bevetése lenne szükséges, amely semleges a gyártók származása tekintetében és nem ellenséges a hazai gyártókkal, ahogyan a mai helyzet mutatja. Azoknak a cégeknek kell finanszírozniuk a gyógyszerkasszát, amelyek miatt annak költségei túlzottan megnőttek, vagyis a fejlődő gyártók. A Szövetség szerint nem tartható, hogy a gyógyszerkassza növekedését a gyártó cégek finanszírozzák, ez ugyanis megfojtja az innovációt és hosszú távon a szektor adóbefizetéseit is.

Jakab Zoltán, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke elmondta: a gyógyszergyártók költik a forgalmuk legnagyobb részét kutatás-fejlesztésre. Kérdés, hogy mi ennek a hatalmas befektetésnek a hozadéka? Erre választ ad, hogy bizonyos daganatok esetében 95 százalék feletti az öt évet meghaladó túlélés. A jogos orvosi igények finanszírozása tehát nagy mértékben hozzájárul a túléléshez. Száz év alatt harminc évvel nőtt a várható átlag életkor, alapvető változások történtek a krónikus betegek életében.

Ebből úgy tűnik, hogy minden rendben van, de ez nem igaz, mert az innovációban az elmúlt években változás történt. Míg a költségek meredeken emelkedtek, az újonnan bevezetett gyógyszerek száma stagnált vagy csökkent. A gyártóknak egyre szigorú hatósági elvárásoknak kell megfelelniük, ezek pedig emelik a költségeket. Az innovatív szerek 20 év szabadalmi oltalmat kapnak, ez idő alatt kell megtermelni a fejlesztés költségét. Csakhogy az első évtized a fejlesztés jegyében telik, így ez az időtartam mintegy tíz év, majd érkeznek a generikus készítmények, amelyek elszívják a profitot.

A magyar támogatási rendszer destruktív, csak nálunk léptettek érvénybe minden ismert megszorító intézkedést. Idén 57 milliárdot fizet a kasszába a gyógyszeripar, ez az állami gyógyszerköltségek 20 százaléka. Ez a rendszer nem tartható sokáig, az állammal való megállapodás elhúzódik, a gyártók gyakran nem tudják elfogadni az ajánlott árat és ezért bizonyos készítmények nem kerülnek a hazai piacra.

Közös probléma az egészségügy rossz finanszírozása, ezért kölcsönösen előnyös, új megállapodások szükségesek a szektorban.

Jóbai Zsolt, az Orvostechnikai Szövetség képviselője úgy látja, ha a gyógyászati segédeszközt használókat vissza lehet vezetni a munkaerőpiacra, azzal mintegy 120 milliárd forintnyi megtakarítás érhető el a rokkantnyugdíj kifizetésekben, miközben az állam évente csak 40 milliárdot fizet ilyen eszközökre. Ennek eléréséhez 60 milliárd forintra van szükség a kasszában.

Kutatások szerint az egészséges állampolgárok háromszor akkora jövedelem megszerzésére képesek, mint beteg társaik, az oktatási szintjüktől függetlenül. A szakértő szerint a hazai rendszer azért hibás, mert a lehető legolcsóbb eszközök beszerzésére buzdít, holott kutatások bizonyítják, hogy megfelelő ár-érték arányt kell fenntartani a hatásos terápia érdekében.

Jelenleg hatósági árasak az orvostechnikai eszközök, amelyek forgalomba hozása ráadásul jelentős költséget emészt fel, így nem csoda, ha a gyártóknak elment a kedve attól, hogy a GDP növelésére alkalmas technológiákat fejlesszenek ki.

Csató András, a Szövetség másik munkatársa a kórházi beszállítók oldaláról elmondta: nem áll a rendelkezésükre elegendő információ. Évente mintegy 30 milliárdot tesz ki az orvostechnikai eszközök beszerzése, a lejárt beszállítói tartozások 12 milliárd forintot tesznek ki, miközben a konszignációs raktárakban ismeretlen mennyiségű eszköz tűnik el, több milliárd forint értékben. Tíz éve még 15-30 nap volt a fizetési határidő, ez mára 60-90 napra szökött fel. A helyzeten javíthat az EU által a közelmúltban elfogadott, kötelezően 30 napos fizetési határidőt előíró jogszabály.

A kórházak az utolsó statisztika szerint 37 milliárd forinttal tartoznak a beszállítóknak, a követelésállomány mértéke csaknem eléri a beszállítók éves forgalmát. A kormány döntött a konszolidációról, erről kormányrendelet készül majd. Változtatni kell a kiírások gyakorlatán, nem érdemes öt évre előre kiírni olyan pályázatokat, amelyek két év múlva elavulnak, mert modernebb eszközök jelennek meg. Magyarországon csak az idei évben született meg az a rendelet, amely biztosítja az új orvostechnikai eszközök hazai piaci megjelenésének hátterét.

Horváth Endre, a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára szerint szűk a gazdasági mozgástér, lehetőségeket a Széchenyi-terv biztosít. Plusz forrásokat elsősorban a nemzetközi kereslet jelent, a cél a kapacitások egyenletes elosztása. Magyarország ideális alapot kap az egészségipar fejlesztésére, nem csak a szlogenek szintjén. Mint mondta, konkrét fianszírozási célokat tűznek ki az EU 2020 program keretében, a GDP mintegy 1,6 százalékát szeretnék a szektor finanszírozásába bevonni. A Széchenyi-terv keretében ezer milliárd forint, emellett plusz 800 milliárd forint áll rendelkezésre pályázati forrásként.

Az egészségipari innováció kategóriában a gyógyszeripart, az orvosi műszergyártást, a bio- és nanotechnológiát és a balneológiát finanszíroznák. Ehhez csatlakoznak a háttérágazatok: az oktatás, a klaszterek és az egészségügyi építőipar. A már meglévő programokon belül terelik át az uniós forrásokat azért, hogy ne kelljen újratárgyalni ezeket a pályázatokat. A fejlesztésekben elsősorban az egyedi kínálatra helyezik a hangsúlyt, külön kiemelve a természeti adottságokat.

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek