BUX 41,779.48
+0.74%
BUMIX 3,950.99
+1.32%
CETOP20 1,976.81
+0.33%
OTP 9,904
-3.75%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
0.00%
+1.14%
-0.61%
ZWACK 17,050
0.00%
0.00%
ANY 1,620
+1.25%
RABA 1,180
+2.16%
-4.29%
-0.24%
+6.16%
-0.92%
OPUS 188.8
+2.61%
+11.11%
-0.74%
0.00%
+2.74%
OTT1 149.2
0.00%
+3.54%
MOL 2,700
-0.59%
0.00%
ALTEO 2,390
+1.70%
-9.09%
+0.40%
EHEP 1,590
+4.95%
0.00%
+0.64%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
-1.20%
0.00%
0.00%
SunDell 41,600
0.00%
-0.47%
0.00%
+1.48%
+5.71%
+4.38%
+2.48%
GOPD 12,700
0.00%
OXOTH 3,740
0.00%
+4.09%
NAP 1,190
+1.54%
0.00%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Világgazdaság

Nem hagyományos gáztermelők - Jöttek, láttak, mentek

Az ExxonMobil e hét elején jelentette be, hogy elhagyja Lengyelországot, és bizonytalan ideig szünetelteti a nem hagyományos gázkészletek utáni kutatást az országban. Mint ismeretes, két éve Magyarországról is hasonló sebességgel távozott az amerikai olajcég, mindössze pár eredménytelen kutatófúrás után.

Az elmúlt évtizedekben a nagy nemzetközi olajcégek egyre inkább tért veszítenek a nemzeti olajcégek miatt, melyek túlnyomórészt a még fellelhető hagyományos olaj- és gázkészletek felett diszponálnak. Ezért egyre nagyobb a nyomás ezeken a vállalatokon, hogy a kutatás-termelés, más néven upstream üzletágban új piacok felé nyissanak, többek közt a nem hagyományos fosszilis potenciál területén.

Az Exxonhoz hasonló, lassan reagáló óriások elé problémák garmadája tornyosul, melyek sokkal kevésbé technológiai vagy pénzügyi jellegűek, mint inkább a kockázattűréssel és döntéshozatallal kapcsolatosak. Az ilyen horizontálisan kiterjedt, de vertikálisan csak egy irányban átjárható olajcégeknél ugyanis éppen azok a tényezők hiányoznak, amelyek lehetővé tették az elmúlt években tapasztalt amerikai palagáz-forradalmat: a kis cégeket jellemző rugalmas üzleti modell és gyorsreagálású döntéshozatali rendszer, melyek a gyenge tőkeerőt know-how-val és flexibilitással ellensúlyozták.

E tulajdonságok pedig alapvető fontosságúak a nem hagyományos gázkutatás területén, ugyanis a konvencionális kitermeléssel szemben a mezők hosszú kutatási fázist igényelnek, majd ennek lezárása után rendkívüli módon lerövidül az átmenet a kitermelési szakaszba. Emellett a kutatási időszak hatalmas költségeket generál, ám az itt szerzett tapasztalatok eredményeképpen a kitermelés lényegesen gyorsabban felfuttatható, ahol már leginkább csak a beáramló tőke és az infrastruktúra szab határt annak, mekkora legyen a kitermelt gáz mennyisége.

A nem hagyományos gázkutatás ugyanis dinamikus, az iparág jó vadász módjára becserkészi, üldözi a föld alatt lapuló gázt, míg a hagyományos kitermelésre leginkább a statikusság a jellemző, ahol a vadász ül a lesben, és várja, hogy a préda megjelenjen. A gond csak az, hogy egyre több a lapuló vad, és egyre kevesebb, amely hajlandó kibaktatni a puskacső elé. A pocakosabb vadász ezért kénytelen alkalmasint elhagyni a komfortos lest, ám miután megtapasztalta a cserkelés fárasztó voltát, rendre visszavágyik oda.

Valahogyan az Exxon is így van a nem hagyományos gázüzletággal. Miután (a többi olajmamuttal egyetemben) lecsúszott az amerikai palagáz-forradalmról, bevásárolta magát több nem hagyományos projektbe, és akvizíciókra adta a fejét. Azután, hogy 2009-ben Magyarországon alig pár napos termeltetési tesztek után eredménytelennek minősített néhány kutatófúrást, vélhetően a lengyel palagáz reményében – és az akkor egy vagyonnak számító 41 milliárd dollárért felvásárolt amerikai XTO Energy miatt – továbbállt hazánkból. Összehasonlításképp, az USA-ban egy átlagos kútteszt nem napokig, hanem inkább hetekig, sőt hónapokig tart, mielőtt beindul a remélt gázhozam. Az emített lépést pedig feltételezhetően a Rosznefty-megállapodás is generálta, amely hatalmas léptékű szibériai olajkitermeléssel kecsegtet. 

Könnyen megeshet, hogy a lengyel palagázprojekt a dotcom-lufihoz hasonlóan kipukkad, hiszen a várakozások hatalmasak, de a rendelkezésre álló geológiai tudás korlátozott. Magyarország ezzel szemben mind a földtani feltérképezettség, mind a technológiával kapcsolatos tapasztalatok területén a lengyelek előtt jár. Emellett az Exxon-fiaskó után azt is megtanulta az iparág, hogy jobb csendben maradni, és tenni a dolgát, mindenféle felhajtás nélkül, mint túlzott várakozásokat generálni stabil alapok hiányában. Az amerikai cég lépései pedig felvetik a kérdést: vajon a nagyméretű olaj- és gázvállalatok mennyiben képesek alkalmazkodni az újszerű kihívásokhoz, amelyeket a nem konvencionális kitermelési módok állítanak eléjük? Egyelőre úgy tűnik, nehézkesen.

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek