Célfotóra készül London

Nem lesz igaz győztese holnap a parlamenti választásnak az Egyesült Királyságban – nagyjából ez az, ami előre biztosan állítható. Az utolsó előtti közvélemény-kutatások szerint a két nagy párt teljesen egyformán áll, míg az elmúlt hetekben hol a toryk, vagyis a konzervatívok vezettek egy-két ponttal, hol a Munkáspárt. A YouGov tegnap ismertetett felmérésében megkérdezettek 33-33 százaléka támogatja a David Cameron mostani kormányának többségét adó torykat, illetve az Ed Milliband vezetésével hatalomra készülő Munkáspártot, és 12 százalékuk áll az euroszkeptikus UKIP (az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja) mellett – utóbbi arány alacsonyabb az év eleje óta eltelt időszak átlagánál. Feljött viszont a mostani kormánykoalíció kisebbik tagja, a Liberális Demokrata Párt: 10 százalékos támogatást élveznek, pedig korábban volt, amikor csak 6 százalékig jutottak. (Lényegében ugyanezt mutatja a FT/Populus kutatás is, 1-1 százalékpontos plusszal a két nagy, illetve a UKIP javára).

Ha a felmérések reális képet tükröznek, akkor a 650 fős parlamentben semelyik párt sem szerezheti meg a kormányzáshoz szükséges 326 mandátumot, sőt igen valószínű, hogy csak 3-4 helynyi különbség lesz köztük. A kérdés csak az, melyik párt javára, hiszen annak a vezetője kezdheti meg a kormányalakításhoz szükséges tárgyalásokat, meghatározva egyben azt is, hogy melyik erő lehet, illetve nem lehet a partner. A UKIP-pal való közösködést Cameron és Milliband egyaránt kizárta, a liberális demokraták viszont mindkettejüknél szóba jöhetnek, és ez utóbbiak vezetője, Nick Clegg is kész támogatni akármelyiküket – pontosabban a Munkáspártot akkor, ha az nem veszi maga mellé a Skócia függetlenségéért küzdő, erősen baloldali Skót Nacionalista Pártot (SNP). Márpedig ez utóbbi várhatóan elsöprő győzelmet fog aratni a korábbi munkáspárti fellegvár Skóciában, és akár 50 helyet is szerezhet az Egyesült Királyság törvényhozásában.

Egy esetleges Munkáspárt–SNP koalíciót az terhelne meg, hogy a kisebbségi partner ki akarja szakítani az általa képviselt országrészt, ami eleve konfliktusokkal teli, bizonytalan kormányzást vetít előre, miközben Milliband radikális reformokat akar keresztülvinni. A szerinte túlzott társadalmi egyenlőtlenség csökkentése érdekében 45-ről 50 százalékra emelné a személyi adó legfelső kulcsát, visszavenné a gazdagoknak előnyös adókedvezményeket, bevezetne egy különadót a drága ingatlanokra, korlátozná az ingatlanbérleti díjak emelését. A gazdaságban általában erősítenék az állami beavatkozást, például befagyasztanák a lakossági energiaárakat, amíg nem hajtják végre a szektor átrendezését, emellett nem engednék meg a túlságosan rugalmas, azaz a dolgozók elbocsátását megkönnyítő munkaszerződéseket.

A rugalmas munkaerőpiac pedig az egyik olyan tényező, amelynek köszönhetően a brit gazdaság a legtöbb európai országnál gyorsabban és eredményesebben kijutott a válságból – értenek egyet még a konzervatívok ellenfelei is. A munkanélküliségi arány 5,6 százalék, a GDP az idei első negyedévben 2,4 százalékkal nőtt – ez ugyan lassulás az előző negyedévi 3 százalékhoz képest, de mint a kormányfő az adat megjelenésekor fogalmazott, sok riválisuk odaadná a fél karját is egy ilyen mutatóért. Cameront, illetve pénzügyminiszterét azért is dicsérni szokták, mert hatékonyan leszorították a költségvetési deficit/GDP-arányt – a 2010-es 11,4 százalékról a tavalyi 5,7-re –, ráadásul úgy, hogy a terhek nagyobb részét a gazdagabbak viselték.

A konzervatívok (és a liberálisok) esetleges győzelme akár stabilabb kormányzást is ígérhetne a gazdaság szereplőinek – ha Cameron nem nehezítette volna meg jó előre a dolgot azzal, hogy megígérte: győzelme esetén 2017-ben népszavazást rendeznek az Egyesült Királyság EU-tagságáról. Ennek azért érezte szükségét, hogy országa közvéleményével el tudja fogadtatni az európai adósságválság kezelésében való részvételt, és most hiába próbálja felpuhítani azzal, hogy nem is az EU-tagság lehet a kérdés, hanem az uniós kötelékek lazítása, a népszavazásig, vagyis legalább másfél évig mindenképpen ez határozza majd meg az esetleges Cameron-kormány mozgásterét.