Az olimpia nem pusztán szórakoztatóipari esemény, sokkal inkább gazdasági projekt, amely a magyar GDP-növekedés motorja lehet, de fontos tanulság, hogy a gazdasági érveket erőteljesebben kell képviselni az érzelmi kampánynál – mondta lapunknak a Budapesti Olimpiáért Mozgalom (BOM) alapítója. Szalay-Berzeviczy Attila szerint csak utólag tűnik logikus lépésnek a két évvel ezelőtti népszavazás, valójában akkor még nem volt kivel vitázni, hiszen a pályázat a politikai támogatást a kormányoldaltól és az ellenzék nagy részétől is megkapta.
Felidézte, a tavaly februári hivatalos kandidálással sem vált társadalmilag érzékennyé a téma, a Momentum Mozgalom színre lépéséig nem volt ellenpont. Szalay-Berzeviczy előrebocsátotta: amellett, hogy folytatják az ösztöndíjprogramjukat, fő feladatuk, hogy összegezzék a mozgalom 2005-ös alapítása óta felhalmozott tudást és tapasztalatot egy szakanyag formájában, hogy a jövő kormányai és fővárosvezetései ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, ha újra nekivágnak egy olimpiai pályázatnak.
A 2024-es hazai rendezés közvetlen költsége nettó 774 milliárd forint lett volna a PwC megvalósíthatósági tanulmánya alapján, az egyéb, főként infrastrukturális kiadások 2070 milliárd forintot tehettek volna ki. Az előzetes becslések szerint így a budapesti olimpia 48 százalékkal kerülhetett volna többe, mint a párizsi, a Los Angeles-i lebonyolításnál viszont 14 százalékkal kisebb költségvetéssel számoltak a magyar szervezők.
Szabados Gábor sportközgazdász szerint ha a most visszavont pályázat ellenére Budapest nekirugaszkodik 2028-nak, akkor a 2018-as választások után az első lépésnek egy népszavazás kiírásának kell lennie. Árnyalja azonban a képet, hogy Párizs a legnagyobb esélyes a 2024-es lebonyolításra. Ez ugyanis azt feltételezi, hogy legközelebb 2036-ban jöhet újabb európai helyszín, a 2028-as és a 2032-es rendezésen Észak-Amerika és Ázsia osztozhat.
A szakértő úgy látja, a visszalépésig a harmadik helyen állhattunk a francia főváros és a kaliforniai metropolisz mögött, feltéve, hogy a fenntarthatóságot és az utóhasznosítást szorgalmazó Agenda 2020 reformcsomag kedvezményezettjeként rajthoz állhattunk, de valós győzelmi esélyünk nem volt. Várakozásai szerint Párizs nem centenáriumi „ajándékként” kapja az olimpiát 1924 után 2024-ben, hiszen erre alapozva Athén is ráfázott 1996-ban, olyan viszont még nem fordult elő, hogy egymás után háromszor Európán kívül rendeztek volna olimpiát.
Az olimpia egy gazdaságélénkítő csomag Szabados Gábor olvasatában is, szerinte a magyar beadvány vesztét az okozta, hogy egyik oldal sem fordított elég időt és energiát a lakosság megszólítására a szakmai érvekkel. Pedig az ötkarikás játékok odaítélése egyúttal fontos infrastrukturális beruházások kivitelezésére is garanciát adott volna, középpontban a közlekedésfejlesztéssel: a reptéri gyorsvasúttól az új Duna-hídig. Olyan projektek kerültek volna fókuszba, amelyekre Budapestnek egyébként is szüksége van a következő 10-20 évben.
A sportközgazdász szerint jogos volt ugyanakkor a korrupciós kockázatoktól való félelem akár a négyesmetró-beruházás vagy az autópálya-fejlesztések alapján, de nyilvános és átlátható közbeszerzési eljárásokkal ezt ki lehet védeni. Az olimpiai ezüstérmes vívó, Imre Géza lapunknak elmondta: sportolóként egyszeri és megismételhetetlen élmény lehet egy hazai rendezésű olimpia, a mostani pályázat tapasztalataiból okulva később nemcsak esélyes, hanem győztes is lehet Budapest.
