Minden társadalom számára létfontosságú a hatékonyan működő közlekedés. A jól funkcionáló közlekedési hálózatok hozzájárulnak a gazdasági fejlődéshez, és szó szerint közelebb hozzák egymáshoz az embereket. A közlekedési hálózatok azonban a világ sok részén rendezetlenek, nem biztonságosak és kaotikusak. A kamionok, buszok és autók okozta környezetszennyezés és a forgalmi dugók napi szinten veszélyeztetnek milliókat, különösen a feltörekvő országokban.
Szerencsére nagy változások esedékesek a közlekedés terén. A modern belső égésű motorok feltalálása, vagyis a 19. század közepe óta először mondható ki, hogy elérhető közelségbe került ezeknek a motoroknak az eltűnése. Az autógyártók számos, elektromos modellre vonatkozó tervet jelentettek be. Több európai országban a benzines és dízeles autók betiltására konkrét dátumokat szabtak meg, és hasonló lépéseket fontolgat India és Kína is.
Világszerte tesznek közzé olyan merész előrejelzéseket, amelyek szerint az elektromobilitás jelenti a jövő közlekedését. Még azok a cégek is felismerték, hogy az elektromos járművek korszaka elkerülhetetlenül bekövetkezik, amelyek a legtöbbet veszítenek a fosszilis üzemanyagokról való átállással. A Shell vezérigazgatója, Ben van Beurden is úgy nyilatkozott, hogy a következő autója elektromos lesz. Egyre több ember gondolkodik így, ezért mi mindannyian, akik az elektromos járművekben látjuk a klímaváltozás kezelésének egyik lehetséges megoldását, optimisták vagyunk a tekintetben, hogy közeledik a fordulópont. Az elektromos autók eladásainak száma jelentősen megnőtt az elmúlt években. Mintegy 750 ezer villanyautót regisztráltak tavaly, csaknem felét Kínában. Az emberi természet része azonban az is, hogy ellenszegülünk a változásoknak, sok lehetséges elektromosautó-vásárló továbbra is hezitál. Ezért a következő néhány évben különös gondot kell fordítani a fogyasztók előítéleteinek kezelésére. Néhány változásra szükség van ahhoz, hogy továbbra is növekedjen az elektromos járművek használata és eladása.
Először is a fogyasztóknak túl kell jutniuk azon a meggyőződésen, hogy a zéróemissziós mobilitás csak a fejlett országok gazdag rétegei számára lehet opció. Minden évben 6,5 millió ember hal meg légszennyezés miatt, és a világ népességének 92 százaléka él olyan helyen, ahol szennyezett a levegő. A járművek emissziója mindenhol a világban a légszennyezés egyik fő okozója. Az elektromobilitásba és az elektromos infrastruktúrába történő beruházások – beleértve a tömegközlekedés villamosítását, az elektromos töltőállomásokat és az elektromosautó-megosztási rendszereket – segítik, nem pedig gátolják a fejlődést. Az ilyen beruházások támogatásához az szükséges, hogy az emberek ne higgyenek az úgynevezett tiszta fosszilis üzemanyagok hamis ígéretében. Néhány iparági szereplő továbbra is azt állítja, hogy az elektromos autó nem áll készen a tömeges elterjedésre, és jobb megoldás lenne hatékonyabb benzin- és dízelmotorokkal felszerelt autókat gyártani. Ez a nézet azonban téves, és csak önérdekeket szolgál.
Végül kezelnünk kell azt a strukturális egyensúlytalanságot, amely a közlekedéspolitikát jellemzi. Egyszerűen szólva, azoknak van a legkisebb beleszólásuk, akik a legjobban szenvednek a szennyező mobilitástól. Brit adatok például azt mutatják, hogy gyakran a legszegényebb emberek közlekednek gyalogszerrel vagy busszal. Emiatt a zéróemissziós közösségi közlekedés ritkán számít topprioritásnak a kormányzatok számára. Az ő meggyőzésük során ezért a zéróemissziós mobilitás támogatóinak e közlekedési mód gazdasági és szociális előnyeit, illetve a közegészségügyre gyakorolt pozitív hatásait kell előtérbe helyezniük.
A változáshoz idő kell. Costa Ricában az általam képviselt szervezet (a Limpia nevet viselő környezetvédelmi polgári kezdeményezés – a szerk.) azon dolgozik, hogy a cégeket és az állami szerveket az „elektromobilitási paktum” elfogadására ösztönözze, a célunk ezzel az elektromos járművek infrastruktúrája terén történő beruházások előmozdítása. A Costa Rica-i parlament egy olyan törvényjavaslaton dolgozik, amely adókönnyítéssel ösztönözné az elektromos járművek elterjedését.
Latin-Amerikában másutt is törekednek az elektromobilitás előmozdítására. Chilében például a valamint a bányászat és az elektromos autók gyártása közötti kapcsolat áll a fókuszban. A politikai lépések azonban önmagukban nem elegendők az elektromos járművek gyors elterjedéséhez. Ehhez az is szükséges, hogy a fogyasztók körében elterjedjen az új, tiszta mobilitásra vonatkozó narratíva. Costa Ricában büszkék vagyunk arra, hogy a villamos energia közel felét megújuló energiaforrásokból (víz, földhő, szélenergia) állítjuk elő. Ez arra ösztönöz bennünket, hogy a fosszilis üzemanyagokkal hajtott járművekről az elektromos járművekre történő globális átállásban vezető szerepet töltsünk be. Mi, Costa Rica-iak a „kipufogók nélküli ország” kialakítására törekszünk. Ennek az egész világra történő kiterjesztése a végső célunk.
Természetesen a fosszilis meghajtású motorok elektromotorokkal történő felváltása nehéz feladat lesz. Az új technológiák, mint a jobb akkumulátorok és a gyorsabb töltőállomások, elősegítik az átalakulás folyamatának felgyorsítását. A Shell vezérigazgatójához hasonlóan én is úgy hiszem, hogy az elektromobilitásra történő átállás elkerülhetetlenül bekövetkezik.
Amit most az utakon látunk, még csak a kezdet.
Copyright: Project Syndicate, 2017
www.project-syndicate.org
