BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Egyelőre csak kutatják a digitális jegybankpénz lehetőségét

A számlapénzek elterjedése és az elektronikus fizetés térhódítása felszínre hozta a digitális jegybankpénz (CBDC) megalkotásának kérdését. A téma szakértői szerint a jegybankok által „készített” digitális pénz akár kedvezően hathat a kibocsátásra. Ugyanakkor a megvalósítás – ma még – számos pénzforgalmi kérdést felvet, ráadásul arra is figyelni kell, hogy a CBDC túlzott elterjedése leállíthatja a pénzügyi szolgáltatások innovációját, végső esetben pedig a pénzforgalmi szolgáltatók működésének aránytalan korlátozását okozná.

Az egyre inkább készpénzmentessé váló társadalom, a pénzforgalom fejlődése, valamint az egyre szélesebb körben elfogadott nézet (az úgynevezett endogén pénzelmélet), amely szerint a bankok hitelezésük révén új (számla)pénzt teremtenek, előtérbe hozta azt a gondolatot, hogy a jegybankoknak kellene előállítaniuk digitális jegybankpénzt (central bank digital currency – CBDC). Michael Kumhof, a Bank of England szenior kutatási tanácsadója a Corvinus Egyetem MNB tanszékének konferenciáján úgy vélekedett, hogy a digitális jegybankpénz az anticiklikus monetáris politika egyik fontos eszköze lehet.

Az CBDC kibocsátása a szakember szerint csak fedezett módon történhet – mögötte hitel vagy általánosan elfogadott eszköz (állampapír) kell hogy álljon. A felhasználhatóságot a szabad (vissza)váltással kell garantálni, vagyis a CBDC-t minden esetben költségmentesen 1:1 arányban kell tudni visszaváltani más típusú jegybankpénzre.

A digitális jegybankpénz bevezetése Kumhof szerint csökkentené a reálkamatokat, ami kedvezően hatna a kibocsátásra. A szakember szerint úgy kell számolni, hogy a bankbetétek túlnyomó többsége továbbra is megmaradna, a CBDC nem szűkítené túlzottan a pénzügyi közvetítőrendszer meglévő tagjainak lehetőségeit, a hitelnyújtás továbbra is a meglévő hitelintézetek hatáskörébe tartozna. A megoldás alkalmazása akár százalékos mértékben tudná segíteni a GDP növekedését, és stabilizálná az infláció és az üzleti ciklus folyamatait.

A rendezvényen Palotai Dániel, az MNB ügyvezető igazgatója rámutatott, hogy terjedő ismertségük mellett a szakmai közvéleményben jelentős különbségek mutatkoznak a digitális valuták megítélésében a nagyon szkeptikus álláspontoktól kezdve a pénzügyi rendszert gyökereiben átalakító véleményekig. Lehmann Kristóf, az MNB tanszék vezetője azt hangsúlyozta, hogy az új, blokkláncalapú megoldások gyakorlati alkalmazását a jegybankok eddig elkerülték, azonban szükség van ezek vizsgálatára.

Szabó Gergely, az MNB kutatója szerint a nagy kérdés az, hogy mekkora lesz az a pénztömeg, amely a korábbi banki számlapénzből a jegybankokhoz, digitális jegybankpénzbe transzferálódik. Ha a betétek nagy része digitális jegybankpénzbe menne át, az erősen hatna a banki működésre és a hitelezésre. Ugyancsak meghatározó, hogy milyen mértékű lehet a jegybanki rendelkezésre állás a pénzintézetek vonatkozásában.

A digitális jegybankpénz bevezetése önmagában még nem feltétlenül hoz jelentős változást a pénzteremtésben, a változás mértéke attól függ, hogy hogyan vannak meghatározva egyes keretfeltétek. Ha a látra szóló betétek nagy részét nem váltják át digitális jegybankpénzre, akkor nincs jelentős változás a mostani felálláshoz képest. De ha a digitális jegybankpénz népszerűbb lenne a bankbetéteknél, és nincs jelentős jegybanki rendelkezésre állás, akkor a bankok csak meglévő megtakarításokat tudnának közvetíteni; ez viszont számos további összetett, egymásba kapcsolódó kérdést vet fel. Mindez arra is rámutat, hogy a CBDC-vel kapcsolatos kutatások még csak az elején tartanak annak, hogy a folyamatokat megértsük.

Pénzforgalmi szempontból is alapvető változásokat hozhat a digitális jegybankpénz megjelenése – vélekedik Bartha Lajos, az MNB pénzügyi infrastruktúrák igazgatója, aki szerint meglehet, nem is a fintech vállalatok, sokkal inkább a digitális jegybanki pénzkibocsátás lehet a kihívója a klasszikus banki pénzforgalomnak.

Az elektronikus fizetések egyre inkább előtérbe kerülnek, ugyanakkor Magyarországon ma még csak a kereskedők felénél lehet bankkártyával fizetni – érzékeltette az MNB igazgatója, hogy ma még túl nagy lépésnek látszik a CBDC bevezetése. Nem véletlen, hogy a megoldással olyan országok foglalkoznak behatóbban – az Egyesült Királyság vagy Svédország –, ahol sokkal elterjedtebb az elektronikus bankhasználat és ezzel együtt a számlapénz szerepe (Skandináviában 15 százalék alatt van a készpénzhasználat aránya a teljes fizetési forgalmon belül). A digitális jegybankpénz megjelenése segíthetné szélesebb körök bevonását a modern pénzügyekbe – jegyezte meg Bartha Lajos.

Az MNB igazgatója a megoldás hiányosságairól is beszélt: a digitális jegybankpénz kezeléséhez a jegybanknak minden ügyfél számára számlát kellene vezetnie, az azzal járó valamennyi – jelenleg a bankok által végzett – szolgáltatást (fióki ügyfélszolgálat, call center, internetbank) kiépítve, s meg kellene felelnie azoknak az előírásoknak is (valós idejű tranzakciókezelés, ügyfél-azonosítás stb.), amelyeket ma szabályként ír elő a kereskedelmi bankoknak. A rendszer kiépítésének 10 millió potenciális számlatulajdonossal számolva kigazdálkodhatatlan beruházási költségei lennének, és akkor még nincs szó az adatvédelmi, pénzmosásellenes, betétvédelmi és egyéb szabályok (uniós, hazai jogszabályok, MNB-rendeletek) betartásáról, amire szintén fel kellene készülnie az MNB-nek mint számlaszolgáltatás-nyújtónak.

A központosított pénzkezelés miatt a kiberkockázat is fokozottabban jelentkezne, hiszen egy esetleges támadással lényegében a teljes magyar pénzforgalmi rendszer adatállománya elérhető lenne.

Bartha Lajos szerint a centralizált pénzforgalmi számlavezetés a bankok közti innovációs versenyt is alaposan szűkítené, ez pedig a szolgáltatásokat igénybe vevő ügyfelek érdekével ellentétes lehet. Szó lehet persze a szolgáltatás bankokhoz történő kiszervezéséről – ahol rendelkezésre áll az infrastruktúra –, ám ezt az igazgató szerint jogilag nehéz megoldani, hiszen ez esetben a bank ügynök lenne, de a felelősség a jegybanké maradna.

Alternatíva lehetne egy olyan megosztott technológia (DLT) is, mint amilyen alapra a Bitcoin épül, ám Bartha Lajos szerint ez a megoldás ma nem tölti be a pénz alapfunkcióit, mivel kevés az elfogadóhely, s nem garantált az elszámolás. Az ilyen termék esetében szinte elképzelhetetlen a törvényes fizetőeszközhöz kötött árfolyam, hiszen épp az elfogadás miatt rendkívüli a volatilitás, rugalmatlan az elfogadás – emiatt az ilyen fizetőeszközök értékőrzése és biztonsága sem garantálható. A blockchain technológia ráadásul határaihoz érkezett: a felhasználók bővülése miatt ma egy óra hosszat tart, amíg egy Bitcoin-tranzakció elszámolása keresztülfut a rendszereken.

Persze van olyan megoldás, amikor a megosztáson alapuló rendszer működtethető, ennek feltétele, hogy a rendszer zárt legyen, és csak ellenőrzött partnerek vegyenek részt benne. Ez azonban lehetetlenné teszi a széles körben való alkalmazást. Szingapúrban és Kanadában tesztelik a megoldást, ám kérdés, hogy teljesíthetők-e a valós idejű bruttó elszámolási rendszer követelményei.

Volt már hasonló az MNB-ben

Bartha Lajos szerint a digitális jegybankpénz nem lenne előzmény nélküli Magyarországon, hiszen 1987-ig – a kétszintű bankrendszer kialakulásáig – a vállalatoknak az MNB-nél kellett kötelezően számlát vezetniük, 2009 óta pedig a kereskedelmi bankoknak vannak jegybanki számláik. A digitális pénz sem ismeretlen, ha azt vesszük, hogy 2004-ig az MNB virtuális számlán tartotta dolgozói pénzét, ők arról tudtak fizetni a Szabadság téri épület büféjében, sőt a jegybank saját ATM-jéből készpénzt is ki tudtak venni. | VG

 

Nem lehet

A konferencia kapcsán többen értetlenségüket fejezték ki, hogy a jegybank miért akar minden polgárnak számlát vezetni. Azon túl, hogy a felvetés önmagában is félreértésen alapul – ilyen szándék nem fogalmazódott meg, a Corvinus konferenciája a tudományos kutatás oldaláról vizsgálta a lehetőséget –, a megvalósítás előtt álló akadályok ma még sokkal nagyobbak, mint hogy akár csak elérhető célként lehetne a CBDC bevezetéséről beszélni. Az MNB bankszámlavezetési tevékenységének kereteit a jegybanktörvény határozza meg. E szerint – azon túl, hogy az MNB vezeti a kincstári egységes számlát és az Államadósság Kezelő Központ Zrt. pénzforgalmi számláját – jogosult a pénzforgalmi szolgáltatók, valamint a tőkepiaci törvény szerinti elszámolóházi tevékenységet, a fizetési rendszer működtetését, továbbá a pénzfeldolgozási tevékenységet végző szervezetek, a központi értéktár, az Országos Betétbiztosítási Alap, a Befektető-védelmi Alap és a jegybanktörvényben meghatározott alapvető feladataival összefüggésben bármely más belföldi szervezet, valamint – nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségek ellátása érdekében – külföldi szervezet részére forintban és külföldi pénznemben bankszámlát vezetni. Magánszemélyek számláit tehát az MNB nem vezetheti. | VG

 

Google News Világgazdaság
A legfrissebb hírekért kövess minket a Világgazdaság.hu Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.