Eltűnt a sportból a klasszikus szponzoráció a TAO-támogatás miatt
Hol tart az Illovszky-stadion, illetve a kézilabdacsarnok építkezése? A külső szemlélő számára már most látványos a megújulás.
Látványra valóban nagy az előrelépés, de a jelentősebb része még hátravan. A jövő év második felében szeretnénk mindkét Fáy utcai létesítményt átadni, emellett elindult a Folyondár utcai átfogó fejlesztés első üteme is, amely egy edzőcsarnokot foglal magában. A fentiek mellett 2020-ig a tervek szerint valamennyi sportágunk létesítménykörülményei tovább javulnak. Ez a modern infrastruktúra teszi lehetővé, hogy a nálunk sportolók és a családok igényeit a lehető legszélesebb körben ki tudjuk szolgálni. Ha megvalósul az átfogó program, az nemcsak a Vasast, hanem az egész magyar sportot gazdagítja majd. A létesítményeink – Fáy utca, Pasaréti Sportcentrum, Folyondár Sportközpont és immár a káposztásmegyeri Jégcentrum – állami tulajdonban vannak, így ezek a fejlesztések mind a közvagyont gyarapítják.
Ehhez kellett a sportfinanszírozás jelentős változása is.
Pozitív értelemben radikális változás történt, amióta a kormány kiemelt ágazattá nyilvánította a sportot. A nagy hagyományú, rendkívül eredményes sportegyesületek olyan forrásokhoz jutottak, amelyeknek köszönhetően az alapfeladataikat kitűnően el tudják látni. A rendszerváltás óta a hazai sportélet háttere visszafejlődött, így most olyan infrastrukturális deficitet dolgozunk le, amely alapfeltétele annak, hogy a mai elvárásoknak megfelelő környezetet teremtsünk a sportoláshoz. Igaz ez mind az él-, mind a tömegsportra.
Mennyivel könnyebb most a tervezés
a TAO-pénzekkel? Kell attól tartani, hogy csak a támogatott sportágakra koncentrálnak az egyesületek?
A direkt kormányzati támogatáson túlmenően a TAO adta lehetőség tovább erősíti a hat látványsportág működését, amiből elsősorban az utánpótlás profitál. Tévhit, hogy ez a támogatás felnőtt, profi sportolók díjazására fordítható. Nem tudom, hogy a többi egyesület mennyire koncentrál a TAO-sportágakra, de az biztos, hogy nálunk huszonnégy sportág van, és az utóbbi években csak olyan sportágakkal bővültünk, amelyek nem TAO-sok. Nálunk tehát ez nem szempont.
A szponzorkeresést mennyiben nehezítette meg az új finanszírozási rendszer?
Függetlenül attól, hogy a látványsportágak és az ezeket működtető klubok sokkal jobb helyzetbe kerültek, ahogy az előbb is utaltam rá, az élsport finanszírozása még nincs megoldva. A komoly mértékű állami források és a TAO megjelenése radikálisan csökkentette a klasszikus szponzorációt, így viszont az élsport finanszírozása rendkívül nehéz. Mi itt a fővárosban ráadásul sokkal nehezebb helyzetben vagyunk, mint a vidéki fellegvárak, miután ott erősebb a lokálpatriotizmus, a helyi cégek jobban segítik a sportot. Mindez a fővárosban érthető módon kevésbé valósul meg, de ennek ellenére igyekszünk megtalálni azokat a partnereket, akik üzleti alapon vagy társadalmi szerepvállalás terén is látnak fantáziát a Vasas értékeiben.
Mit gondol a minap felmerült új adóváltozásokról, amilyen például az iparűzési adómentesség?
Hivatalos sportfórumon még nem kaptunk jelzést a változásokról, de mára a Vasas komoly adófizetővé vált, hisz a direkt járulékok mellett több mint kétszázötven szakembernek teremtünk munkahelyet, akik után szintén adót fizetünk be az államkasszába.
Sokat is kapnak. Hiszen, ahogy mondani szokták, a TAO mellett is ömlik a pénz
a sportba.
Hibásnak tartom azt a leegyszerűsített nézetet, hogy ömlik a pénz a sportba. Nehéz röviden kifejteni, hogy miért, de ami tény: egyrészt az infrastruktúra-fejlesztés terén nagyon komoly deficitet kellett a kormánynak az elmúlt esztendőkben behoznia. Az utóbbi húsz-harminc évben egyáltalán nem fejlődött ez a szegmens, márpedig modern létesítmények nélkül nem beszélhetünk még szabadidős és utánpótlássportról sem. Másrészt az utánpótlás-nevelés esetében tisztán piaci alapon nem lehet egy sportklubot üzemeltetni, képtelenség lenne olyan mértékű tanfolyamdíjakat elkérni a szülőktől, amelyek teljes mértékben fedezik a gyermekek sportolását, és akkor még nem beszéltünk az egyéb költségekről – versenyeztetés, sportfelszerelés, utazás –, melyek sok esetben szintén a családokra terhelődnek. Ehhez tehát elengedhetetlen az állam szerepvállalása. Harmadrészt – ha csak az élsportot vesszük – a nemzeti büszkeség és az országimázs szempontjából is kulcsszerepet kap a sport. Emlékezzünk vissza akár a riói olimpia kiemelkedő eredményeire, vagy hogy legutóbb mennyire tudtunk örülni a budapesti vizes világbajnokság magyar sikereinek.
Mi a véleménye a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) feladatkörének és a támogatási rendszernek az átalakításáról?
Úgy gondolom, hogy több működő modell létezik a világban, amelyek egyaránt lehetnek hatékonyak, függetlenül attól, hogy a nemzeti olimpiai bizottság, a minisztérium vagy épp egy államtitkárság kezében vannak a jogosultságok. Szerintem az másodlagos, hogy kié a döntési kompetencia, a fontos az, hogy az egyes szereplők összhangban legyenek. A megújult MOB elnökségi tagjaként mondhatom, hogy szakmai téren igyekszünk minél alaposabban hozzátenni ehhez a közös munkához.
