Új növekedési modell Európa szomszédsága számára

Több mint tíz évvel a globális pénzügyi válság után végre széles alapokon nyugvó fellendülés tapasztalható a világgazdaságban. Ez alól Euró­pa, illetve a vele szomszédos régiók sem kivételek: Közép- és Kelet-Európa, Közép-Ázsia, a Közel-Kelet és Észak-Afrika szinte összes országában, valamint Oroszországban és Törökországban is felgyorsult a gazdasági növekedés tavaly, és az előrejelzések szerint a bővülés mértéke erőteljes marad. Mégis új kihívások jelentek meg, amelyeket ha nem kezelnek, beárnyékolhatják ezeknek a régióknak a kilátásait.

Ahogy az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) új jelentése (Transition Report 2017–2018) mutatja, a gazdasági válság előtt Európa, illetve a szélesebb szomszédságának teljesítménye felülmúlta a világ más részén lévő feltörekvő gazdaságok teljesítményét. Az elmúlt években azonban fordult a kocka, és a két országcsoport közötti különbség nőtt.

Ennek magyarázata egyszerű. Korábban Európa és szélesebb szomszédsága a teljes tényezőtermelékenység (TFP) terén erőteljes növekedésen esett át. A szocialista vagy más jellegű tervutasításos rendszerű múltból megörökölt szakszerűtlenség jó részének felszámolásával ezek az országok a tőkéjüket és a munkaerejüket egyre optimálisabb módon tudták felhasználni.

Mégis, 2009-re csak „az alacsonyan lévő gyümölcsöket szedték le”, és az állóeszköz-beruházások mértéke a világ más régióiban található feltörekvő országok szintje alá csökkent. A válságból megörökölt, jelentős mértékű nem teljesítő hitelekkel szembesülve az országok az adósságok leépítésére fókuszáltak, és így a beruházások, valamint a teljes tényezőtermelékenység növekedése stagnált.

Az európai államok, illetve a kontinens széles szomszédságában lévő országok – még azok is, amelyek gazdasága kevésbé fejlett – nem alapozhatják a hosszú távú növekedést az alacsony bérekből adódó komparatív előnyre. Ehelyett egy jövőorientált növekedési modell alapjait kell lefektetniük, amelyet a humán tőke és az innováció erősítésével kell alátámasztaniuk.

Ez elsősorban a világgazdaságba történő mélyebb integrálódást követeli meg. Manapság a nagyobb piacokhoz való hozzáférés kulcsszerepet játszik az innovációhoz és a termelékenység növekedéséhez szükséges ösztönzők megteremtésében. Az EU-tagállamok egyértelműen hasznot húznak az egységes piacból. A feltörekvő európai, közel-keleti és észak-afrikai országoknak azonban a méretgazdaságosság előnyeinek kihasználásához csökkenteniük kell a kereskedelmi akadályokat, és egymás között nagyobb mértékű összekapcsolódást kell kialakítaniuk.

Konkrétan ez azt jelenti, hogy a feltörekvő európai, illetve közel-keleti és észak-afrikai országoknak több infrastrukturális beruházást kell megvalósítaniuk. Az EBRD számításai szerint valójában ezekben a régiókban mintegy 2,2 ezermilliárd dollár értékben van szükség infrastrukturális beruházásokra.

A fejlett gazdaságokban gyakran aggódnak amiatt, hogy a feltörekvő országokban folyó infrastrukturális beruházások „sehova sem vezető utakra” vezetnek, azonban nem ez a helyzet.

Törökország, amely 2002-ben azt tűzte ki célul, hogy mintegy tíz év alatt közúthálózatának 25 százalékát kétsávos autóúttá alakítja, jó példa ebből a szempontból. Az EBRD elemzése szerint ezeknek a beruházásoknak jelentős hatásuk volt az országon belüli kereskedelemre, és munkahelyeket teremtettek a korában alulfejlettnek számító kelet-törökországi régiókban.

A hosszú távú infrastrukturális beruházásokhoz szükséges stratégiák megtervezésénél egy másik kiemelt területet, a környezetvédelmet is figyelembe kell venni. Az egyes országoknak előre számolniuk kell azokkal a jövőbeni szabályozási változásokkal, amelyek például a párizsi klímamegállapodásban foglalt kötelezettségek teljesítését szolgálják.

Ez a megközelítés összhangban van a piaci konszenzussal. Az FTSE Russell alacsony szénfelhasználású gazdaságokra vonatkozó adatbázisát felhasználva az EBRD arra jutott, hogy a zöldebb cégek ugyan kevésbé profitábilisak, mint a kevésbé fenntartható módon működő riválisaik, azonban gyorsabban növekednek.

Talán még fontosabb az EBRD elemzésének azon következtetése, hogy a zöldbevételekkel nagyobb arányban rendelkező cégeknek magasabb a tőzsdei értékük (árfolyamnyereség-ráta), még ha a jelenlegi sajáttőke-arányos nyereségük (ROE) alacsonyabb is, mint a nem zöld rivális vállalatoké. Ez azt mutatja, hogy a befektetők erősebb növekedést várnak a zöldebb piaci szegmensekben, vagy legalábbis a zöldebb cégek támogatásának nagyobb jelentőséget tulajdonítanak.

Az Európa szomszédságának szóló új növekedési modellnek a pénzügyi rendszer kiegyensúlyozását is tartalmaznia kell. A gazdasági válság nem teljesítő hiteleket hátrahagyó öröksége miatt az új beruházások finanszírozása valószínűleg saját tőkéből, és nem hitelfelvételből történik majd. Szerencsére a sajáttőke-befektetők is a hosszú távú invesztíciók iránt érdeklődnek, és egyre inkább zöldeszközöket kívánnak vásárolni.

A nagyobb mértékű támaszkodás a sajáttőke-finanszírozásra jobb állami és céges irányítást követel, amelyet a jogállamiság támaszt alá. Ennek elérése nem lesz egyszerű. Az EBRD kutatása azonban azt mutatja, hogy, legalábbis Európa szomszédságában, az e téren történő előrelépésből nemcsak a gazdaság húzna hasznot, hanem a környezetvédelem ügye és az egész társadalom is jól járna. Ez egy olyan befektetés, amelybe érdemes belevágni.

Copyright: Project Syndicate, 2018

www.project-syndicate.org

Szergej Gurijev,

az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank vezető

közgazdásza