Kína és Oroszország megmentheti Iránt

A legnagyobb japán energiavállalat, az Inpex csütörtökön bejelentette, hogy az amerikai szankciók miatt kiszállhat egy dél-iráni olajmező közös kiaknázására folytatott tárgyalásokból. Az Inpex 2010-ben éppen az akkor érvényben lévő büntetőintézkedések miatt mondott le 10 százalékos részesedéséről az Azadegan olajmezőben, amely a Wood Mackenzie energetikai tanácsadó szerint mintegy 33,2 milliárd hordónyi kitermelhető olajjal az elmúlt 30 évben feltártak közül a legnagyobb a világon.

A japánok bejelentése is jól mutatja a Reuters szerint, milyen hatással lehet a külföldi befektetőkre az iráni atomalku felmondása és az amerikai szankciók felújítása. Teherán nagy valószínűséggel több milliárd dollárnyi tőkétől esik majd el, lelassul a gazdaság növekedése, elmaradnak a külföldi turisták, szűkülnek az iráni vállalatok lehetőségei. Ráadásul az iráni gazdaság nem is pörgött fel annyira az atomalku megkötése után, mint amennyire a szakértők arra számítottak. 2015-ben, a szerződés aláírásának évében 1,6 százalékkal csökkent a GDP, és bár 2016-ban hirtelen 12,5 százalékkal megugrott, utána jött a visszaesés, és tavaly már csak 4,28 százalékos volt a bővülés az előző évihez képest, miközben ismét 10 százalék fölé került az infláció. A jelenlegi helyzetben teljesen irreálissá vált, hogy Irán gazdasága a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által korábban becsült ütemben – idén 4,3, jövőre 4,5 százalékkal – nőjön.

Az iráni rial majdnem 23 százalékkal gyengült egy év alatt a dollárral szemben, emiatt elemzői becslések szerint 10-30 milliárd dollárnyi pénzt menekítettek ki az országból az elmúlt hónapokban. A folyamatos amerikai szankcióveszély már jóval az atomalku felmondása előtt is elbizonytalanította a külföldi befektetőket, a Világbank adatai szerint például 2016-ban a Teherán által remélt 50 milliárd dollár helyett csak 3,4 milliárd dollárnyi külföldi befektetés érkezett. A fontosabb külföldi bankok is ódzkodtak az iráni üzletektől.

Sokat számítana Iránnak, ha az egyezmény három aláírója – Németország, Franciaország és Nagy-Britannia – kitartana az atomalku mellett, és erre biztatná a hazai cégeket is. Erre ígéretet is tettek, és az Európai Uniónak van is egy olyan fegyver a kezében, amellyel hasonló helyzetben egyszer már meghátrálásra kényszerítette az Egyesült Államokat. 1996-ban, amikor Bill Clinton amerikai elnök szankcionálni akarta a Kubával kereskedő külföldi vállalatokat, az Európai Tanács elfogadott egy rendeletet, amely megtiltja az uniós vállalatoknak harmadik ország szankcióinak a betartását, és nem fogadja el magára nézve kötelezőnek a büntetőintézkedések kikényszerítésére hozott bírósági ítéleteket. A rendeletet annak idején alkalmazni sem kellett, a létezése elég volt arra, hogy Washington mentesítse az intézkedés hatálya alól az európai vállalatokat – emlékeztetett a Reuters. A rendeletnek a mostani helyzethez igazításáról a jövő héten tárgyalnak a biztosok, a végső szót pedig a május 17-én Szófiában tartandó csúcson mondhatják ki.

Az EU-nál is inkább számíthat azonban Irán Kínára, Indiára és Oroszországra. Kína, amely már most is félig-meddig kereskedelmi háborúban áll az Egyesült Államokkal, Irán legfontosabb külföldi partnere: napi csaknem 800 hordóval az olaj legnagyobb felvásárlója, és oda irányul a többi iráni exportcikk mintegy 37 százaléka is. India mind a két területen a második helyet foglalja el. Kína mellett Oroszország is több százmilliárd dolláros kereskedelmi megállapodásokat kötött Iránnal, és ez a kapcsolat még a jobboldali Fox News szerint is erősen csökkenteni fogja az amerikai szankciók okozta negatív hatásokat, és így annak az esélyét is, hogy Donald Trump elnök képes lesz Teheránt a korábbinál szigorúbb feltételek elfogadására kényszeríteni.