Biztató eredményekről számolt be nemrég az új brazil vezetés. A Luiz Inácio Lula da Silva, brazil elnök vezette kormány jelentése szerint az idén januárban 61 százalékkal kisebb területet „tisztítottak meg” az Amazonas környéki esőerdőkből, mint egy évvel korábban. Ha a trend folytatódik, jelentős előrelépést érhetnek el az erdőirtások megfékezésében.
A politikus egyik legfontosabb választási ígérete volt, hogy megállítja az Amazonas esőerdeinek pusztítását. A vállalással igencsak nagy fába vágta a fejszéjét a Lula, hiszen az elmúlt évtizedekben a fakitermelés növelése és a mezőgazdasági területek iránti mérhetetlen igény miatt a globális trendekkel összhangban Brazíliában is egyre szűkült az érintetlen esőerdők területe.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének becslése szerint 1990 és 2020 között világszerte 420 millió hektár erdő veszett el.
Külföldi sajtóhírek szerint az előrelépés elsősorban annak köszönhető, hogy az elmúlt időszakban számos erdőirtás elleni razziát tartottak az országban. Bár nincs kétség afelől, hogy a korai adatok biztatóak az esőerdők és a bolygó egészségére nézve, egyes szakértők ugyanakkor úgy vélik, több információra van szükség ahhoz, hogy Lula elnök környezetvédelmi erőfeszítéseit sikeresnek lehessen nyilvánítani. Daniel Silva, a Természetvédelmi Világalap természetvédelmi szakértője a Reutersnek korábban elmondta: pozitív, hogy a januári adatok szerint ilyen mértékű előrelépést sikerült elérni, trendfordulóról azonban még korai lenne beszélni.
Az erdőirtások megfékezése a nyugati világban is egyre több embert foglalkoztat. Az elmúlt években számtalan olyan kezdeményezés indult világszerte, amelyek célja, hogy visszafogják az olyan termékek fogyasztását, amelyek a bolygó tüdejének számító esőerdők kiirtása árán kerül forgalomba.
A téma az Európai Bizottságban is napirenden van. Készült egy rendelettervezet, amely korlátozná az erdőirtáshoz és erdőpusztuláshoz kapcsolódó egyes áruk és termékek forgalmazását az Európai Unióban.
A tervezetről egyelőre nem született döntés, ahogyan a szabályozás hatálya alá tartozó termékek köre sincs még tisztázva. A fatermékek mellett vélhetően a pálmaolaj, a szója, a kakaó, a kávé tartozik majd ide, az Európai Parlament javaslata szerint azonban például a gumit is ide kellene sorolni. A strasbourgi testület érvelése szerint a világ népességének növekedése és a mezőgazdasági termékek iránti fokozódó kereslet várhatóan tovább növeli a mezőgazdasági földterületek iránti igényt. Ezért alapvető fontosságú, hogy a rendelet ne csak a fatermékekre terjedjen ki, hanem azokra az árukra is, amelyeket a mezőgazdasági földterületté átalakított korábbi erdőterületeken telepítenek vagy állítanak elő.
A bizottsági javaslat leginnovatívabb eleme egy olyan nyomonkövetési rendszer létrehozásának gondolata, amelyben a földrajzi helymeghatározás révén az egyes földparcellákig vissza lehet menni. Bár ez az új elképzelés minden polgár számára kézzelfoghatóvá és érthetővé tenné a javaslatot, a végrehajtása komoly kihívást jelenthet.
A téma kapcsán korábban Nagy István, agrárminiszter is véleményt nyilvánított. Képviselői kérdésre adott írásbeli válaszában jelezte: a rendelettervezet nem előzmény nélküli. Az illegális fakitermelésből származó faanyagot és faterméket – akár uniós, akár EU-n kívüli – eddig sem lehetett az unióban értékesíteni. Az eddigi szabályozás azonban nem volt elegendő az erdőirtás megfékezése érdekében kitűzött célok elérésére, ezért Magyarország is támogatja, hogy egy új uniós jogszabályban rendezzék a kérdést.
Egyetértek azzal, hogy Magyarország az tagállamaként csatlakozzon egy olyan intézkedéshez, ami a globális klímaválság kezeléséhez, a globális erdőpusztítás megfékezéséhez olyan módon is hozzájárul, hogy megtiltja az erdőirtással összefüggésbe hozható bizonyos áruk, például a kávé, kakaó, olajpálma, szója, vagy a marhahús, uniós importját. Ezzel ugyanis csökkenteni lehet az Európai Unió, mint felvevő piac hozzájárulását a globális erdőirtáshoz – mutatott rá a tárcavezető.
Azt ugyanakkor megjegyezte, hogy a bizottsági javaslat jelenlegi szövegét több szempontból is aggályosnak tartja. A szabályozás bevezetése mindenképp csupán megfelelő átmeneti idő meghatározásával támogatható, az érintett ellátási láncok tekintetében ugyanis csak így kerülhetők el a súlyos fennakadások.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: MAURO PIMENTEL)
