Egymásnak feszül a két ázsiai nagyhatalom Tajvan miatt: már azt számolják, mekkora lehet a gazdasági kára a konfliktusnak

Akaratlanul navigálta magát viharos vizekre Takaicsi Szanae japán miniszterelnök. Egy olyan tényre hívta fel a kínai vezetés figyelmét, amely a nemzetközi politika zajos világában eddig nem szerepelt a bombahírek között.

Egy 2015-ös japán törvénymódosítás lehetővé teszi a fegyveres erők külföldi bevetését akkor is, ha az országot nem éri közvetlen támadás.

Hogyan robbant a bomba? 

Egy Tajvan elleni esetleges támadás akár katonai választ is kiválthatna Japán részéről − mondta tavaly novemberben Takaicsi Szanae. A politikus úgy véli, hogy szavai összhangban vannak Japán régóta képviselt álláspontjával, ám amerikai hírszerző szervek elemzői arra hívják fel a figyelmet, hogy ennyire nyílt és éles hangvételű nyilatkozatot eddig nem hallhattunk japán államfőtől. 

Kína azonnal nemtetszését fejezte ki az ügy kapcsán, majd szankciókat vezetett be a szigetországgal szemben: húsz vállalatot tiltólistára tettek, továbbiakat pedig megfigyelnek. A szankciók többek közt az alábbi termékek kivitelét tiltják: 

• ritkaföldfémek, 
• elektronikai alkatrészek (félvezetők, szenzorok, akkumulátorok stb.), 
• hadiipari termékek, 
• vegyipari termékek. 

Az elszólás nem csupán diplomáciai, de gazdasági nehézségeket is okozhat Japánnak, amit vezető tisztviselők nyilatkozata is alátámaszt: 

„Jobb lett volna nem kimondani, hiába volt igaz állítás. Ezt már nem tudjuk visszavonni” – nyilatkozta egy japán diplomata.

Bár első ránézésre úgy tűnhet, hogy a japán miniszterelnök szavai külpolitikai irányváltást jeleznek, a helyzet nem ennyire drasztikus. Japán és Kína kapcsolatában Tajvan évszázadokra visszamenően ütközőpontot jelentett.

Történelmi kitekintés 

1895-ben Japán, imperialista céljait követve meghódította a szigetet. A status quo egészen 1945-ig, a második világháború lezárásáig fennállt, amikor a szigetet ismét Kínához csatolták. 1949-ben a kínai polgárháborúban vereséget szenvedő Kínai Nacionalista Párt (Kuomintang) tagjai a szigetre menekültek, és a Kínai Köztársaság nevet megtartva önálló, de facto államot hoztak létre.  

Tajvan helyzete a mai napig tisztázatlan, hivatalosan csupán 13 ország ismeri el szuverén államként. Ettől függetlenül demokratikusan választott, független kormánnyal és saját hadsereggel rendelkezik.

Kína reakciója 

A kínai kormány reakciója azonnali volt, aminek gyökere a vezetés Tajvan-politikájában keresendő. Kína egyértelműen belügynek tekinti Tajvan függetlenségének kérdését, továbbá történelmi okokra hivatkozva tart Japán esetleges terjeszkedésétől.

Szakértők szerint a japán miniszterelnök szorult helyzetbe került, ahonnan nehéz lesz szabadulni. Amerikai források arról beszélnek, hogy elhúzódó diplomáciai konfliktusra számíthatunk a két ország között. A feltételezéseket alátámasztja, hogy a pekingi kormány kizárta egy találkozó lehetőségét Li Csiang kínai miniszterelnök és Takaicsi japán kormányfő között a közelgő G20-csúcson.

Ellentmondásos információk 

Az Egyesült Államok hírszerzése úgy tudja, Kína a közeljövőben nem tervez Tajvan megszerzésére irányuló katonai hadműveletet. A Pentagon jelentése szerint Kína komolyan veszi a szigetet érintő fenyegetéseket, de az egyesítést elsősorban békés eszközökkel kívánja elérni. 

Az információk ellenére Japán nem változtat hivatalos álláspontján, miszerint egy egzisztenciális válsághelyzet esetén a hadsereg külföldön is bevethető.  

A japán elővigyázatosság érthető, mivel tavaly az amerikai védelmi minisztérium még arra hívta fel a figyelmet, hogy Kína 2027-re, a Népi Felszabadító Hadsereg megalapításának századik évfordulójára tervezi lezárni Tajvan ügyét, és készen áll akár katonai erőt is alkalmazni.

Gazdasági hatásai is lehetnek az elhúzódó mosolyszünetnek 

Ha a konfliktus huzamosabb ideig fennáll, akkor a kínai szankciók évente akár 14 milliárd dolláros kiesést is okozhatnak a japán gazdaságnak. A legnagyobb problémát a ritkaföldfémek exportjának tilalma okozhatja, mivel ezek 60 százaléka Japánból származik. A helyzet tovább eszkalálódása széles körű termékbojkotthoz vezetne − mint 2012-ben −, és a japán GDP 1 százalékos csökkenését okozhatná, súlyosan érintené a húzóágazatnak számító autóipart is.