Az elmúlt hetekben kilogrammonként 20 eurócentet emelkedve elérte a történelmi csúcsot jelentő 2,2 eurót a magyar élősertés-árakat is meghatározó német jegyzés. Erre az ugrásra önmagában az önköltség-növekedés már nem feltétlenül ad magyarázatot – mondta a Világgazdaságnak Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetsége (Hússzövetség) elnöke. Az elmúlt évben a növekvő önköltségek határozták a sertéstenyésztők gazdálkodását, azzal együtt is, hogy az év végén a gabonaárak megtorpanása már a takarmányköltségekre is fékezőleg hatott. Ebből fakadóan az, hogy tavaly éves szinten közel 80 százalékkal emelkedett az élő sertés ára, önköltségoldalon természetes folyamat volt – magyarázta. Az elmúlt hetekben kialakult árszint pedig már az átlagos hatékonysággal dolgozó állattenyésztőnek is profitot biztosít.
Az áremelkedés oka inkább a sertésszám alakulásában keresendő. Bár a decemberi adatok még ismertek, az tény, hogy tavaly nagyon jelentős állománykorrekció ment végbe az EU-ban, vagyis számottevő mértékben csökkent a sertések száma – mondta Éder Tamás. Mindez annak ellenére történt, hogy az élősertés-árak éves alapon emelkedtek. A folyamat megértéséhez látni kell, hogy
az európai sertéspiacot több éve rendkívül szélsőséges ármozgások jellemzik, lefelé és fölfelé is.
Ez nagy bizonytalanságot okozott és okoz most is a tenyésztőknél, akik többsége egy hosszú, másfél éves időszakon keresztül a veszteséges termelés határán vagy éppen veszteséget termelve működött – emlékeztetett. Ezért normális piaci reakciónak tekinthető a termelés visszafogása – tette hozzá. Az a decemberi adatok ismeretének hiányában is valószínűsíthető, hogy az unió egészét tekintve valahol az 5–10 százalék közötti tartományban lehet az elmúlt évi sertésszámcsökkenés. Sőt, a jelentős termelőnek számító Németországban szinte biztos, hogy 10 százalék körüli állományfogyásról számolnak majd be. Ez pedig – úgy tűnik – már most meglátszik az élősertés-kínálatban is, a nagy vágóhidaknak pedig keresniük kell a disznót, ez tolhatta feljebb az árakat 20 centtel – mondta.
Az elmúlt évben nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában fogyasztáscsökkenést tapasztaltak. Ez egyrészt az árnövekedésre adott válaszreakció, másrészt pedig a Nyugat-Európában nagyon erős, az állattenyésztés egészével, illetve az állati eredetű termékek fogyasztásával szemben fennálló társadalmi nyomás hatása. Vagyis egyszerre van jelen két ellentétes irányú hatás; a keresletcsökkenés az árcsökkenést, az önköltség-növekedés pedig az áremelkedést támasztaná alá. Az most a Hússzövetség elnöke szerint sem tudható, hogy ebből középtávon mi jön ki, melyik piaci hatás válik dominánssá.
A várható áralakulás előre jelzéséhez a világpiaci helyzet sem ad sok kapaszkodót, ott is sok a bizonytalanság. Megoldást jelenthetne, ha Kína is nagyobb mennyiséget importálna, de ennek a jelei nem mutatkoznak.
A magyar piacot elemezve elmondható, hogy
a sertéshús és a húskészítmények árának növekedése elmaradt az általános élelmiszer-infláció mértékétől.
A teljes szektorra rendelkezésre álló legfrissebb adatok decemberiek, ezek pedig 45 százalékot meghaladó élelmiszer-inflációt jeleznek, miközben a sertéshús decemberi, szintén éves alapon mért fogyasztói áremelkedése nem érte el a 30 százalékot. Mivel a tavalyi év egészét nézve az élősertés-ár közel 80 százalékkal emelkedett, az energiaárak megsokszorozódtak, illetve tovább emelték a költségeket a munkabérnövekedések, a csomagoló-, valamint az adalékanyagok drágulása, s az ágazatnak a teljes költségnövekedést nem sikerült átvinnie a termékláncon. A fogyasztói árakat persze a sertéscombra meghatározott ársapka torzítja, és a húsipar átadási árai a bolti átlagnál nagyobb mértékben emelkedtek, azok is messze elmaradnak az általános élelmiszeripari árnövekedéstől.
Veszteséges volt idén a sertéshizlalás, és ezt hamarosan a fogyasztók is megérzikA takarmány- és az energiaköltségek növekedése mellett munkaerőpiaci gondok is nehezítik a sertéstartók helyzetét, akik szerint a felvásárlási ár további növekedésére volna szükség. |
Kérdés, most melyik hatás fogja erőteljesebben befolyásolni a sertéstenyésztők döntéseit: a magas árak, amelyek logikusan állománynövekedéssel járnának, vagy az a hatalmas áringadozás, amely az ágazatot az elmúlt években jellemezte, megspékelve a keresletcsökkenéssel. A piaci bizonytalanságot jól mutatja, hogy a szintén rekordmagasba emelkedett malacárakból sem lehet egyértelmű következtetést levonni. Ugyanis azok egyszerre jelzik azt, hogy mégiscsak kedvet kaptak a hizlaláshoz a gazdálkodók, illetve azt is, hogy a kocaállományban is relatíve nagy csökkenés ment végbe, vagyis aki be akar állítani, az kisebb kínálattal találkozik.
