Lemaradt az AFP

A jó nevű hírügynökséget sokáig méltatott és jelentős autonómiát nyújtó alapszabállyal erősítették meg 1957-ben, amelynek révén ki tudott törni a korábbi állami-közszolgálati szerepkör korlátaiból. Az igazgatótanácsban sajátos egyensúly volt az állam és a francia sajtó képviselői között, ami legfőképpen abban nyilvánult meg, hogy a kormány általában nem vétózta meg az írott és az elektronikus média által jelölt vezérigazgatók kinevezését. Ezzel párhuzamosan az állam hozta a bevételek zömét, amin túl a hírügynökség akkori globális rangja is jelentős forgalmat eredményezett.



Státusának korlátai azonban valamikor 1975 tájékán kezdtek kiütközni, amikor néhány új kommunikációs technika újradefiniálta a korábban döntően szöveges tájékoztatási környezetben tevékenykedő hírügynökségek feladatait. Az akkori kormány még kísérletet tett arra, hogy az élvonalban tartsa az AFP-t, és jelentős beruházásokat hajtott végre az informatikai és képszolgálati bázis alapjainak megteremtése érdekében. Az állam, az igazgatóság és a szakszervezetek közötti egynsúly 1986-ban megbomlott, amikor a kormány váratlanul a szakszervezetek mellé állt egy vitában.



Ekkor elhalasztottak néhány sürgős, a piaci alkalmazkodáshoz szükséges reformintézkedést, és a folyamatos modernizálásban is törés következett be. Valamikor ez idő tájt kezdődött a leszakadás, elszalasztva vagy későn bevezetve olyan tevékenységi ágakat, mint a gazdasági hírszolgáltatás, a televíziós hírforgalmazás és az internetes jelenlét. A lemaradás eredményeként az AFP árbevétele ma mintegy huszonötöde a Reutersénak, jollehet 1965-ben még azzal egyenlő forgalmat tudtak felmutatni. Ebben a helyzetben óriási felelősség szakadt az ügynökség az utóbbi 14 év alatt hatodik vezetőjére, akinek vissza kellene fordítania a viszonylagos hanyatlás irányzatát, és kísérletet kellene tennie az APF globális szerepének megerősítésére.

Kitörési stratégiára várnak Az AFP francia hírügynökség évek óta teret veszít a hírszolgáltatások nemzetközi versenyében, és jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy stratégiát készítsen a globális élvonalba kapaszkodáshoz -- állítja a párizsi Le Monde. A folyamatos leszakadás okait elemezve a lap a tulajdonosi helyzet és a vezetési-függelmi viszonyok gyengeségeit hibáztatja. VG-ÖSSZEÁLLÍTÁS-->