Az USA történetének legnagyobb egyesülése révén az AOL, a világ legnagyobb internetszolgáltatója és a Time Warner média- és kábelszolgáltató olyan tőkeerejű csoportosulást hoz létre a mozi-, a magazin-, a televízió- és az internetpiacon, amely mellett a többiek eltörpülnek. Többek között ezért kellett az érintett cégeknek vállalniuk, hogy saját hálózataikat a korábbinál nagyobb mértékben hozzáférhetővé teszik internetes versenytársaik számára.
Mindenesetre a munka neheze még hátravan, hiszen két, egymástól meglehetősen különböző társaságot kell összegyúrni, s nem is akárhogyan. Úgy, hogy mindenki -- de elsősorban a befektető -- jól járjon. Az új vezérkarnak meg kell mutatnia, hogy hatékonyan össze tud dolgozni a régi és az új média; hogy képesek lesznek új üzleteket hozni; hogy talpon tudnak maradni egy olyan zenei piacon, amely a Napster megjelenésével mindörökre megváltozott. (Ez a cég olyan internetes oldalt üzemeltet, melyről térítésmentesen tölthetők le zeneszámok MP3-as formátumban.)
Az első és legnehezebb feladat megmutatni a világnak: a két társaság vezetői képesek együttműködni. Például a csúcson. A Time Warner nagyfőnöke, Gerald Levin nem sütkérezhet tovább egyedül a rivaldafényben, pozícióját meg kell osztania az AOL vezérigazgatójával, Steve Case-zel, aki ráadásul 20 évvel fiatalabb nála. De ugyanez érvényes a Time Warner alelnökére, Ted Turnerre és az AOL elnökére, Bob Pittmanre is.
A szakmai hozzáértést illetően nem kétséges a siker, hiszen az AOL-nál nagyon sok régi, hagyományos "médiás" dolgozik, akik jól ismerik a szórakoztatóipart. Levin szerint minden azon múlik, hogy mennyire sikerül új üzleteket hozni, s meg tudják-e valósítani a beharangozott célt: az első évben egymilliárd dolláros megtakarítást és 30 százalékos árbevétel-növekedést. A valóság egyelőre még kiábrándító, hiszen január óta az ügylet értéke egyharmadával mérséklődött az AOL árfolyamának csökkenése miatt, így a Time Warner részvényesei kevesebbet kapnak majd, mint amennyit januárban az ügylet bejelentésekor kaptak volna.