Zűrzavar a kőolajpiacon

A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetében (OPEC) megdöbbenést okozott a hét végén, hogy a világ második legnagyobb termelője, Oroszország egyelőre a kért napi 200 ezer helyett csak 50 ezer barrellel fogja vissza termelését.
Az OPEC ugyanis csak akkor csökkenti másfél millió barrellel a napi kitermelést (Irakot nem számítva) 21,7 millióra, ha a kívülállók összesen félmilliós visszafogásról határoznak. (Ezen belül Oroszországra 200 ezres mérséklés jutna.)
Az északi-tengeri brent olajkeverék jegyzései˙a hír nyomán 1,3 dollárral, 18,6 dollárra estek.
Egyelőre tehát kútba esni látszik a Financial Times által "mérföldkőnek" minősített megállapodás, amely összehozta volna az az OPEC-et a szervezeten kívüli legnagyobb termelőkkel.
Mindazonáltal 2002 első negyede komolyabb drágulást˙hozhat.˙Moszkvai ígéretek szerint ugyanis az orosz olajcégek˙ekkorra lesznek készek a kisebb termelésre átállni, ennek megtörténtével pedig az OPEC is távol tarthatja a piactól a kilátásba helyezett másfél millió hordót.
További árfelhajtó tényező, hogy -- egyes előrejelzések szerint -- élénkül majd a˙világgazdaság is, igaz, inkább az év későbbi hónapjaiban.
Az emelkedő olajárakat szokás szerint követi majd a helyettesítő energiahordozó, a˙gáz ára˙is. Az orosz exportgáz áráról egyébként a˙napokban Vlagyimir Putyin orosz elnök közölte, hogy˙irreálisan alacsony. Egy nappal később már arról tudósított a Pravda, hogy Alekszej Miller -- az európai, ezen belül a magyarországi˙gázigények˙jelentős részét is kielégítő orosz Gazprom társaság elnöke˙-- bejelentette, cége˙jövőre˙mintegy 25 százalékkal drágábban exportálja majd a földgázt.
Az olajpiac szerepéről˙egyébként merőben más véleményen van az OPEC és a vele kényszerszövetségre lépett Oroszország. A kartell azt hangsúlyozza, hogy tagjainak az olajkereskedelemből sokkal kisebb haszna van, mint a G7 országainak. Közleménye szerint 1996--2000 között az OPEC-nek évi átlagban˙170˙milliárd dollár bevétele keletkezett az olajeladásból, míg a G7 országainak az olajtermékek adóbevételéből 270 milliárdja. A kartell szerint a magas˙üzemanyagárakért a felhasználó országok a felelősek, ahol a benzin adótartalma˙-- az USA kivételével -- 60-80 százalékra tehető. (A 95-ös ólmozatlan benzin˙ára az USA-ban körülbelül kétszer annyi, mint a benne lévő olaj ára, vagyis az olajcégek és az állam haszna ugyanannyi, amennyibe maga az olaj került.˙Kanadában már˙a benzin˙kiskereskedelmi ára az olajénak két és félszerese, a japán, a francia- és a németországi˙körülbelül ötszöröse, a nagy-britanniai a hatszorosa.) A kartell˙szerint tehát mindenekelőtt a felhasználó országoknak kellene az adó kivetésében önmérsékletet tanúsítaniuk,˙ha azt szeretnék, hogy gazdaságuk olcsóbban jusson energiahordozóhoz, polgárai üzemanyaghoz.
Oroszország viszont nemcsak jelentős olajtermelő, de˙jelentős felhasználó is. Tehát sokkal kevésbé engedheti meg magának, hogy szűkítse kínálatát -- írja az orosz RosBusinessConsulting. Nem véletlen, hogy Leonyid Fedun, a Lukoil elnökhelyettese közölte, az orosz olajcégeknek 2-3 hónapra van szükségük ahhoz, hogy kisebb termelésre álljanak át. Ugyanakkor elismerte, hogy Oroszországnak˙is csökkentenie kell olajtermelését, ha nem stabilizálódik az olajpiac. Fedun szerint orosz részről a napi 100--150 ezer barreles visszafogás a kívánatos, a külpiacokon pedig˙a 22--25 dolláros olajár.