Hercegi strand kiváltságosoknak
Aki eleganciára, biztonságra és jó időre vágyik, keresve sem találhat jobb helyet magának, mint a Monacói Nagyhercegség. A felsoroltak még kiegészíthetők a jelentős adókedvezmény tényével, ami azonban hosszabb és rendszeres ott-tartózkodást igényel. Rossz nyelvek szerint éppen az előbb felsorolt előnyöknek köszönhetően a hercegség - különösen télvíz idején - inkább egy osztályon felüli nyugdíjasotthonra, mintsem egy mondén üdülőhelyre emlékeztet. Tény és való, hogy a 20 fokos májusi melegben sem csodálkozik senki azokon az idős hölgyeken, akik a legdrágább nercbundákban, brillekkel ékesítve tipegnek az utcán, többnyire valamilyen szobapincsi társaságában. Tehetik ezt, mert a közbiztonság legendásan jó. Egyrész, mert az egész hercegség be van kamerázva, az utcák, a terek, az épületek, a folyosók, a liftek stb. Másrészt a szálláshelyeket olyan csillagászati áron mérik, hogy csak a legkiváltságosabbak engedhetik meg maguknak, hogy ott maradjanak éjszakára. A két leghíresebb szállodában, a Hotel Hermitage-ban és a Hotel de Paris-ban a szobaárak napi 500 eurónál kezdődnek, és a határ a csillagos ég, azaz akár 5000 eurót is le lehet szurkolni egy tengerre néző lakosztályért - egy éjszakára. Valamivel olcsóbb - és ha gyerekkel érkezünk, sokkal praktikusabb - a tengerparton álló Hotel Meridian, hatalmas kertjével, úszómedencéivel és a tőle egy ugrásra lévő játszótérrel. A felsorolt strandok egytől egyig kiválóak, ám a plázsok plázsa a hercegi strand, azaz a monacói Beach Club. Ide egyszerű halandó nemigen teheti be a lábát, hacsak nem vesz ki szobát a Le Monte-Carlo Beach Hotelben. A strandra egyébként csak a tagok léphetnek be. Közülük a legmenőbbeknek saját sátruk van, melyre csak kihalásos alapon lehet szert tenni, a horribilis éves bérleti díj ellenére. A sátrak sora - mintegy kétszáz van belőlük - a hercegi családéval kezdődik. A fáma szerint minél közelebb van valakinek a sátra Grimaldiékhoz, annál fontosabb az illető - legalábbis a hercegségben. A Beach Club vendéglőjében - mely a várakozással ellentétben egyáltalán nem proccos, engem leginkább egy jobbfajta hazai strandvendéglőre emlékeztetett - a szerencsésebbek, ha kifogják, akár a hercegi család valamelyik tagjával is ebédelhetnek. Aki kevésbé sznob, de annál inkább kényelmes, a sátrába rendelheti az ebédet. A koszt kitűnő, isteni koktélokat is készítenek, ám meglepő módon a medence melletti bárban csak vaníliafagylaltot árulnak.
Ha már kinapoztuk és kiúszkáltuk magunkat, egy gyors szépítkezés. A Jacque Dessange szalonban egy egyszerű mosás és szárítás laza 40 euró. (Összehasonlításképpen a budapesti Dessange szalonban mindez éppen a fele.) Gyors átöltözés - ha nem vagyunk elégedettek ruhatárunkkal, akkor válogathatunk a leghíresebb divatmárkák közül. Valószínűleg csak Los Angelesben, a Rodeo Drive-on található ilyen koncentráltan az haute couture, mint Monacóban. Hiába a nagy választék, mégis akadnak gondok a divatfronton. Bennfentesek szerint azért nem teljesen felhőtlen a kapcsolat a hercegi család és a monacói miniszterelnök felesége között, mert a hölgy ugyanazokba a butikokba jár és ugyanazokat a modelleket kedveli, mint a rendkívül dekoratív, a divatra nagyon ügyelő Caroline hercegnő.
A szép holmikra pedig szükség van, mert a hercegség többek között arról híres, hogy majd minden hétre akad egy nagyszabású gálaest, bál vagy kongresszus. Az előbbiek esetében vagy hírességnek, vagy a jet-set tagjának kell lenni - esetleg újságírónak -, hogy részt vehessünk az eseményen, az utóbbi esetben pedig valamilyen szakmát kell magas fokon művelni. Az események többségének a híres-hírhedt Jimmy'z diszkó melletti Monte-Carlo Sporting Club ad otthont, melynek különlegessége, hogy a tenger felé a félköríves, csupa üvegablak épület teteje szétnyitható. Jómagam a tévéproducer Susanne Porsche - aki egyébként a Porsche cég tulajdonosának felesége - vendégeként ücsöröghettem a csillagos ég alatt a sportolóknak szóló Laureus-díj gálavacsoráján. A díjat a németek találták ki és a Mercedes szponzorálta, így aztán a közönséget illetően akár Hamburgban is lehettünk volna, teljes volt a német túlsúly, kivéve a főasztalnál. Miután demokratikusan mindenki végigvonul a vörös szőnyegen a fotósok és kamerák kereszttüzében, körülbelül egyórás koktél után lehet elfoglalni az előre kijelölt helyeket. Majd jön a várakozás, mert a főasztal vendégei külön teremben koktéloznak, és majd félóra késéssel foglalják el helyüket. Albert herceg jobbján Catherine Zeta-Jones, balján Sean Connery felesége, akinek ezen az estén nem sikerült eltalálnia a megfelelő öltözetet. Kicsit arrébb Michael Douglas és a németek új modellüdvöskéje, Heidi Klum, valamint maga James Bond, azaz Connery.
Bennem dúl a decens vendég és a szemfüles újságíró közti harc, mely már a női mosdóban elkezdődött, amikor is egymás mellett sminkeltünk Catherine Zeta-Jonesszal. Végül is győzött a jó modor, így az eseményt csak emlékeim őrzik.
Az ilyen partik szinte mindennaposak, elég, ha csak a Music Awardra, a Forma-1-es monacói futamra vagy a Rózsák báljára gondolunk. Manapság ezek a rendezvények és az ezeken felvonultatott sztárok adják a hercegség glamourját, különösen Grace Kelly halála óta. Ezért is fontos, hogy olyan hírességek lakjanak itt, mint Boris Becker, Gerhard Berger, Karl Lagerfeld, Claudia Schiffer vagy Helmuth Newton. Ismert magyarok is fellelhetők Monacóban, úgymint Marton Éva operaénekes és Gyulay István exsportriporter, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkára. A külföldiek, akár híresek, akár nem, általában bérelt lakásban élnek, miután az ingatlanok többségét építő és birtokló Pastor családnak esze ágában sincs eladnia, különösen a tengerpart melletti sávban lévőket.
Ha mindezek után valakinek kedve támad arrafelé lakást bérelni, egy körülbelül 50 négyzetméteres, egy hálószobás lakás bérleti díja 1000 euró körüli, plusz a közös költség, ami ugyancsak nem két fillér. Hiába, Monacóban csak a levegő van ingyen!
