Támogatás áfaformában
Évek óta kiemelten ellenőrzik a lakáscélú állami támogatások igénylésének jogszerűségét az állam adóhatóságai. Ennek keretében egyrészt a támogatásokat folyósító hitelintézeteket vizsgálták, majd - főleg ezek megkeresése révén - az igénybe vevőket ellenőrizték. A pénzintézet kérheti az adóhatóságtól, hogy ha véleménye szerint a magánszemély által benyújtott számlák, bizonylatok valódisága kétséges, vizsgálja meg azokat. A leggyakrabban ugyanis a lakásépítési kedvezmény és az adó-visszatérítési támogatás igénylésének alapját képező számlákkal van gond: előfordul, hogy a számlán szereplő terméket nem az adott lakáshoz vásárolta a támogatást kérő, vagy a feltüntetett szolgáltatást el sem végezték, vagy ugyan "csináltak valamit", de a feltüntetett érték töredékéért. Mindezen túlságosan még csodálkozni sem kell, hiszen mindenki spórolni - az építkező pedig különösen - szeretne: a nettó árra tevődő 25 százalék áfa igen nagy összeg ahhoz, hogy érdemes legyen megspórolni. Ha viszont a ténylegesen elvégzett munkáról nincs számla, akkor azt valamilyen módon pótolni kell: különösen a saját erővel nem bírók igyekeztek költségeik egy részét fiktív számlával igazolni.
Ilyenkor természetesen a szankciók sem maradnak el: előfordult olyan eset, hogy a lakásépítési kedvezményt, illetve az adó-visszatérítési támogatást teljes egészében vissza kellett fizetni a támogatásban részesülőnek, ráadásul késedelmi pótlékkal növelten. Ezt az igen szigorú szankciót azonban csak akkor alkalmazza az adóhatóság, ha vagy arra a megállapításra jutott a vizsgálata során, hogy a támogatás igénybevétele és felhasználása jogosulatlan volt, vagy az építtető érdekkörében felmerült ok miatt a szabálytalan, illetve a nem valós gazdasági eseményről kiállított bizonylatban feltüntetett ellenérték elérte a kedvezmény, illetve a támogatás 15 százalékát. Ha azonban a "hibás" bizonylatban feltüntetett ellenérték nem érte el ezt a mértéket, akkor némileg enyhébbek a szankciók: ilyenkor "csupán" a jogszerűtlen, valótlan bizonylatban feltüntetett ellenérték késedelmi pótlékkal növelt összegét kellett visszafizetni.
Bár sokszor a hitelintézet megtagadja a támogatás folyósítását, mert a szükséges feltételeket a kérelmező nem teljesíti. A lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet rögzíti: a lakás építőjét vagy az értékesítés céljára épített, építtetett új lakás vásárlóját adó-visszatérítési támogatás illeti meg az építési költség, illetve a vételár megfizetéséhez. A támogatás összege lakásépítés esetén a megvásárolt anyagok és igénybe vett szolgáltatások számlájában feltüntetett, új lakás vásárlása esetén pedig a megvásárlásról kiállított számla szerint megfizetett általános forgalmi adó 60 százaléka, azonban lakásonként maximum 400 ezer forint lehet. Ha saját beruházású lakásépítésről van szó, akkor az adó-visszatérítési támogatás összegének egynegyedét - tehát legfeljebb százezer forintot - csak a használatbavételi engedély bemutatása után folyósítja a hitelintézet a kérelmezőnek. Bár jelentéktelennek tűnhetne, azonban a támogatást igénylőnek fontos ismerni a lakás fogalmát is, ami persze nem esik egybe az áfatörvényben rögzített "lakóingatlan" fogalmával. A jelen esetben lakásnak az olyan ingatlan minősül, amit lakás megnevezéssel tartanak számon az ingatlan-nyilvántartásban. (Nem is olyan rossz ötlet, amit az egyik kamara javasolt a pénzügyi kormányzatnak az adózók életének "megkönnyítése" érdekében: nevezetesen azt, hogy a különböző adó- és más gazdasági törvények értelmében az egyes fogalmak ugyanazt jelentsék.)
A támogatások akkor igényelhetők, ha az igénylőnek, a házastársának, kiskorú gyermekének, valamint a vele együtt költöző családtagjainak sem lakástulajdona, sem bérleti jogviszonya nincs, illetve ha van ilyen, az vagy öröklés, vagy tulajdonközösség megszűnése révén került tulajdonába, és tulajdonrésze az 50 százalék tulajdonhányadot nem haladja meg; s a tulajdonában lévő lakás lebontását jogerősen elrendelték vagy ezt engedélyezték. A közvetlen támogatás nyújtásának feltétele a méltányolható lakásigény kielégítése is.
A méltányolható lakásigény egy-két együtt költöző személy esetén 1-3 lakószoba, három személy esetén 1,5-3,5 lakószoba, négy személy esetén 2-4 lakószoba. Minden további személy esetén további fél szobával nő a lakásigény méltányolható felső határa.
Fontos az is, hogy a lakás újnak minősüljön: erről akkor beszélünk, ha a használatbavételi engedély kibocsátását követően az adásvételi szerződést a lakás első értékesítésére kötötték. A már említett kormányrendelet szerint nincs szó új lakás felépítéséről abban az esetben, ha a már meglévő épület, épületrész vagy építmény átalakítására kerül sor, még akkor sem, ha ily módon az épület nagyobb része új építésű lesz. Némi leegyszerűsítéssel azt is mondhatjuk, hogy ne toldozzuk-foldozzuk a lebontani való lakást, hanem bontsuk le, kezdjük az alapoktól az építkezést, legalábbis ha állami támogatásra vágyakozunk.
A rendelet kitér arra is, hogy új lakás magánszemélytől történő vásárlása esetén a közvetlen támogatások - tehát az adó-visszatérítési is - és a kiegészítő kamattámogatás akkor adható, ha az eladótól "kicsikar" egy nyilatkozatot a vevő. Ebben az eladónak nyilatkoznia kell, hogy a lakást értékesítés céljára építette. Emellett az önkormányzat jegyzőjét is fel kell keresni: neki igazolnia kell, hogy az adásvételi szerződés megkötéséig a lakásba lakcímbejelentés nem történt, valamint azt is, hogy a lakás használatbavételi engedélye kiadásának időpontja és az adásvételi szerződés megkötése között kevesebb mint három év telt el, és az adásvételi szerződést a lakás első értékesítésére kötötték. További feltétele a lakásvásárlási kedvezmény folyósításának ebben az esetben az is, hogy az építő (vagy az építtető) a folyósító hitelintézetnek a lakás teljes felépítéséhez szükséges összes vásárolt anyag és igénybe vett szolgáltatás jogszerű eredetét igazoló, saját nevére kiállított számlákat és számlát helyettesítő okmányokat bemutassa, valamint a nem vásárolt anyagok és szolgáltatások eredétől és mennyiségéről írásban nyilatkozzon. Ha mindezt sikerül a lakást vásárlónak összeszednie, akkor a jogszabály szerint az adó-visszatérítési támogatás az építő által megvásárolt anyagok és igénybe vett szolgáltatások számlájában feltüntetett általános forgalmi adó 60 százaléka, de lakásonként legfeljebb 400 ezer forint lehet. Vagyis amikor a lakást vásárló nem áfaalany másik magánszemélytől vesz új lakást, az adó-visszatérítési támogatást akkor is megkaphatja, mégpedig a nem áfaalany másik magánszemély nevére kiállított számlák és számlát helyettesítő okmányok alapján.
Az állami támogatásokra igényt tartó lakásépítők, -vásárlók ezekre csak bizonyos időbeni korlátok között tarthatnak igényt; ha ezt a határidőt elmulasztják, "futhatnak a pénzük után". A lakáscélú állami támogatásokról szóló rendelet értelmében a támogatásra való jogosultság és a kedvezmény mértékének megállapítását a lakásra vonatkozó adásvételi szerződés megkötését követő 120 napon belül vagy építés esetén a használatbavételi engedély kiadása előtt kell kérni a hitelintézettől, tehát nem az állami adóhatóságtól. Ha ezen időpontokig a kérelmező nem él a támogatás igénybevételének lehetőségével, akkor később ezt már nem pótolhatja. Fontos tudni azt is, hogy a pénzintézetek a kedvezmény, illetve az adó-visszatérítési támogatás összegét a készültségi fokkal arányosan folyósítják, s csak abban az esetben kezdik meg, ha az építő (építtető) a kedvezményen és a hitelintézeti kölcsönön kívül eszközeinek legalább egyharmadát, készpénzben igazolt anyagi eszközei 80 százalékát a lakás építésére már felhasználta. S végül még egy apróság: adó-visszatérítési támogatás azoknál a magánlakás-építéseknél vehető igénybe, mely ingatlanokra az építési engedélyt első alkalommal 1999. január 1-jét követően adták ki.
