Telefonpiac: hiányos alternatívák
A meghatározó hazai vezetékes telefonpiacnak számító Budapesten ma még a háztartásoknak csupán 1 százaléka, 7600 vesz igénybe előhívós alternatív szolgáltatást. A liberalizáció sikertelenségének oka a szerény árkülönbségek mellett az előfizetők viszonylagos tájékozatlanságában is keresendő - állapítja meg a BellResearch legújabb kutatása.
A liberalizáció ismertsége ugyan a 2001 júniusában mért 68-ról 2002 novemberére 76 százalékra emelkedett, vagyis a vezetékes telefonvonallal ellátott háztartások háromnegyede számára vált egyértelművé a szabad szolgáltatóválasztás ténye. Ezen belül azonban az átlagosnál nagyobb telefonszámlát fizető budapesti háztartások több mint a felének a liberalizációval kapcsolatos ismeretei felszínesek. Mindössze 13 százalékuk tudja, hogy jelenleg csak egyes hívásirányokban vehető igénybe más szolgáltató.
A háztartások 47 százaléka nincs tisztában azzal, hogy a verseny milyen hívásirányokban érvényesül, további egyharmaduk pedig tévesen úgy gondolta, hogy a helyi hívások esetén is szabad a vásár.
A BellResearch felmérése szerint az előfizetők fele nem tudja, hogyan valósulhat meg egy új társaság szolgáltatásainak igénybevétele. Helyesen csak az előfizetők valamivel több mint egynegyede tippelt arra, hogy a szolgáltatóválasztás hívásonként valósítható meg egy előhívó szám tárcsázásával, amelyhez előzetesen szerződést kell kötnie az érintett szolgáltatókkal.
A budapesti telefon-előfizetők 71 százaléka nem hallott egyetlen alternatív lakossági szolgáltatóról sem. Nem is csoda - állapítja meg a jelentés -, hiszen a potenciális ügyfelek 90 százalékát nem kereste meg egyetlen szolgáltató sem személyesen, sem telefonon, sem levélben, amelyben tájékoztatta volna a lehetőségről.
Az ügyfelek többsége a V-fon Váltószám nevű konstrukcióját veszi igénybe, de jelentős részesedést ért el az Euroweb Neophone névre hallgató feltöltőkártyás konstrukciója is, ráadásul ez utóbbi nem jelent rendszeres ügyfélkapcsolatot, és csak nemzetközi hívások esetén kínál megtakarítást.
