Marco Polo szárazon és vízen

Korcula leginkább azzal nyeri meg az oda látogató turista tetszését, hogy a szigetet sűrű erdők borítják, nem véletlen hát, hogy egykori görög lakói Fekete Korculának nevezték el. Be kell vallanom, nem túl könnyű ide eljutni: hosszú és fáradságos autó- vagy vonatút után további kompozás vezet az Adria hatodik legnagyobb szigetére. A látvány azonban minden fáradságért kárpótol. Igaz, nekem sikerült a sziget keleti kikötőjébe, Vela Lukába érkezni, ahol kivételesen megfogadtam az útikönyv tanácsát, miszerint Vela Lukát érdemes gyorsan megismerni majd azonnal továbbállni, így az első busszal a sziget nevét viselő városba, Korculába utaztam.

Amint azt a kirándulók a horvát szigeteken már jól megszokhatták, itt is élesen kanyarodnak az utak a járművek alatt. A buszsofőrök pedig mindent megtesznek, hogy ne igazán gyönyörködhessenek a turisták a festői tájban, azaz padlógázzal minél gyorsabban vágják le az útpadka nélküli kanyarokat.

No de mindegy, a tikkadt turistát úgyis az hajtja, hogy mielőbb megpillanthassa az ékszerdoboznak tűnő Korculát, amely a nagy Dubrovnik tökéletes mása. Igaz, olyan kicsike, hogy Marco Polo állítólagos szülőháza tíz perc, az óváros összes utcája és látnivalója pedig félóra alatt megtekinthető. Természetesen öreguras tempóban.

Eközben persze mindenki vígan dalolhatja Hajós András, alias Emil Rulez nyári sikerszámát, a Hello tourist on the right side, hello tourist on the left side-ot, mert amerre szem ellát, mindenütt turistáktól hemzsegő utcákra lehet figyelmes.

Külön öröm: nem kell attól tartani, hogy szállás nélkül marad az ember. Itt korhatár és vég nélkül kiabálják: sobe, zimmer, sleeping.

Persze sem a dal, sem a tömeg nem lehet elég kiábrándító, mert az éttermektől duzzadó partszélen mindenütt rengeteg a színes abroszos asztalait az utcára kihúzó kisvendéglő, ahonnét minden mennyiségben dőlnek az ínycsiklandozó illatok. Sokáig nem lehet megállni, hogy legalább egy csevapcsicsit vagy egy kalamarit meg ne kóstoljon az éhező. Ha ez mégis sikerül, az csak a szenzációs helyi fagyikészlet miatt lehet. Amelyet tovább überel a helyi grk szőlőből készülő lumbardai bor.

Korcula nem elsősorban a strandjairól ismert, az könnyen pótolható azzal, ha a csobbanni vágyó felül az óránként közlekedő kompra vagy kishajóra, és negyedóra alatt áthajózik a Peljesac-félszigetre, ahol várja őt Orebic igazi beache. Itt rengeteg honfitársunkkal találkozhatunk, és még a fagyis is magyarul osztja a gombócot. Akik pedig nemcsak fürödni, hanem inkább kirándulni szeretnének, annak érdemes szervezett keretek között háromórás hajóúttal ellátogatni az Adria legelbűvölőbb szigetére, Mljetre, amelynek ékkövei a sziget két tava, és a nagyobbik szigeten lévő bencés kolostor. Kiváló kirándulási lehetőség Korculából, ha felülünk a nagy tengerjáróra, például a Marco Polóra, és elhajózunk vele Hvar szigetre, amely Hvar város és Stari Gradi látnivalóival további kellemes élményeket tartogat.