Felmérték a bérezési gyakorlatot
Talán az egyik legbeszédesebb adat, hogy tavaly, a korábbi évekhez hasonlóan folytatódni látszott a tendencia, miszerint szinte az összes foglalkoztatási kategóriában csökkenő mértékű fizetésemelésekkel kellett megelégedniük az érintetteknek. Bár a beosztottaktól egészen a csúcsvezetőkig mindannyian évről évre valamivel vastagabb borítékot vihettek haza a hó végén, az emelés mértéke mégis mindig elmaradt az előző évihez képest - ismertette a felmérés egyik részletét Szilágyi G. Andrea. A PwC humánerőforrás-szolgáltatások csoportvezetője elmondta: míg 2002-ben átlagosan tíz és fél százalékkal nőttek a fizetések minden egyes foglalkoztatási kategóriában, tavaly ennek mértéke hét és fél százalékosra csökkent. A legnagyobb mértékű visszaesés a középvezetői kategóriában volt tapasztalható; itt 2002-ben még 12 százalékos volt a növekedés, tavaly azonban már 7,5-es bérnövekmény volt általános.
A legkisebb mértékű csökkenést a cégvezetők körében regisztrálták: 2002-ben az azt megelőző évhez képest 9,3 százalékkal emelkedett fizetésük, míg tavaly 7,7-del. Csupán egytized százalékkal maradtak el mögöttük a felsőfokú végzettségű szellemi dolgozók, márkamenedzserek, pénzügyi elemzők, akik a 2002-es 10,7 százalékos bérnövekedés után 2003-ban be kellett érjék átlagosan 8,6-del.
A felmérés csupán a tényeket rögzíti, nem keres magyarázatot a jelenség mögötti okokra. Az azonban figyelemre méltó adat, hogy mely foglalkozási kategóriák részesülnek nagyobb mértékű fizetésemelésben a cég átlagánál, és melyek kevésbé. Az értékesítésen, a pénzügyben, valamint a műszaki területen dolgozók az átlagot meghaladó mértékben kaptak emelést, míg a logisztika, az emberi erőforrás, a termelés, az it és a kutatás-fejlesztés területén dolgozók bérfejlesztése elmaradt az adott cég átlagától. Szilágyi G. Andrea szerint a jelenség mögött az a gyakorlat állhat, amely szerint sok cég a rövid távon pénzre váltható teljesítményt díjazza, míg a hosszabb távon megtérülő befektetés (lásd: k+f) kevesebb elismerést kap. Változás tapasztalható az úgynevezett vállalati kompenzációs irányelvekben is. Míg 2002-ben a cégek többségénél jellemző volt, hogy a munkaerőpiacon tapasztalható bérszínvonalhoz viszonyítva többet is hajlandók voltak fizetni egyik-másik munkatársuknak, addig tavaly a felajánlott bér többségében már a piaci átlag körül mozgott.
A cégvezetők esetében 2002-ben még 51 százalékuk kapott a piaci átlagnak megfelelő fizetést, 2003-ban arányuk már 61 százalékos volt, az átlagjavadalmazásnál többet 2002-ben 23, tavaly csak 19 százalékuk kapott. Szilágyi G. Andrea úgy véli, a cégek zöme ezen a területen elsősorban kivár. A felmérésből kiderül, hogy az egy évvel ezelőttihez képest tavaly csökkent az úgynevezett részvényjuttatások aránya.
2002-ben a vizsgálatba bevont cégek 37 százaléka biztosított részvényjuttatást a dolgozóinak, ez az arány tavaly a felére, 16,7-re csökkent. Magyarázatként a felmérésből idézve úgy fogalmazott: a részvénypiacokat jellemző ingadozásokon túl észrevehető, hogy a cégeredmények eléréséhez a rövid távú ösztönzések léptek előtérbe. Ezek pedig nem különösebben kedveznek a részvényjuttatásos megoldásoknak.
A felmérésből kiderül még, hogy a teljesítményprémiumra jogosult felső vezetők köre szűkült, ám azok, akiknek jár ez a juttatás, nagyobb mértékben részesülnek belőle, mint korábban. Érdekes, ahogyan a cégek többsége a közeledő uniós csatlakozáshoz viszonyul. Bérezési gyakorlatán rövid távon a vizsgálatba bevont cégek többsége csak árnyalatnyi változtatásokat tervez: gyakorlatilag az alapbér összegét kívánják növelni, és bővíteni tervezik a béren kívüli juttatások körét. A bérszerkezethez viszont többségük csak hosszabb távon akar hozzányúlni.
