Jovánovics György köszöntése

Egy tudatos művész tudatosan felépített életműve jelenik meg a tárlaton, s hogy csorbát ne szenvedjen az életpálya, maga a művész válogatta, majd helyezte el a tárgyakat a kiállítótérbe. Ennek köszönhetően valóban átfogó képet kaphatunk munkásságáról, s valójában új műalkotást ismerhetünk meg. Bár a művész kora és tevékenysége alapján jogos lenne akár az életmű-kiállítás megjelölés is, ő maga hevesen tiltakozna ez ellen, mint egy helyütt mondta: ,,az életmű egy gyanús műfaj, amelyben egy sor XIX. századi, idejétmúlt művészeti elem van, hamis igényekre épül".

Talán helyesebb kiemelni a gondolati folyamatosságot, amely meghatározta és meghatározza tevékenységét. A tudatosság, az egyediség hangsúlyozása és tisztelete mellett kifinomult művek létrehozása vezérelte, amelyekkel nem titkolt célja volt a közönség meghökkentése.

Egyik leghatásosabb akciója volt az L. W. J. Gy.-vel sakkozik című installációja, melyet Kempelen Farkas sakkozógépe ihletett. Az installáció mellett megtekinthető az eredeti, 1979-es bemutatót rögzítő film is, amely nemcsak dokumentum, hanem a jelenben külön alkotást képez a szoborral. Szintén Liza Wiathruck ,,hatása" tükröződik az ,,L. W. marionettbabái az ablakon kinézve Kepler tájmatematikus csodálatos alkotásában gyönyörködnek" című ,,képben". Az eredetileg 1980-ban bemutatott szobában camera obscurán keresztül figyelhetjük a képet, amely mindig más, a papírlap mozgatásával újabb és újabb alkotások jönnek létre, álomszerű képek születnek.

Az illúziókeltés és az illúziók leleplezése iránti vágya figyelhető meg a dobozinstallációkban ugyanúgy, mint többrétegű képein. Bár a művek születése óta több évtized eltelt, rácsodálkozásra még mindig bőven adnak okot.