Ez nem a statikus tudás kora

A kívülálló számára is sokatmondó pillanatkép fogadott: a recepciós fiatalember úgy jelentett be a titkárságán, hogy megérkezett a vendég a Borihoz. Hogyan éri el, hogy ilyen barátságos a légkör a világ egyik vezető tanácsadó cégének miniatűrnek nem nevezhető magyarországi érdekeltségénél?

Trükk nincs, csupán meg kell bízni a munkatársakban, támaszkodni kell rájuk, s úgy irányítani a céget, hogy mindenki érezze: van mozgástere, és ő is része a sikernek. S persze hatásos eszközökkel kell ösztönözni. Mondok rá példát: amikor korábbi titkárnőm elhagyta a céget, a recepción dolgozó munkatársamat kértem fel utódjául. Ez is mutatja a figyelmet és a belülről való építkezés filozófiáját.

Mit tanácsol a céghez kerülő fiataloknak?

Ez itt kemény munka, de egyben fejleszti a tudásukat is. Nem a statikus tudás korát éljük. Nálunk van kifutási lehetőség: vagy azért kezdenek el itt dolgozni a fiatalok, hogy partnerré váljanak, vagy azért, hogy olyan tudást szerezzenek, amellyel később jól el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon. Saját magunkon múlik a karrierünk, a jövőnk. Jómagam sokat segítek a fiataloknak, mai szakszóval élve, mentorálom őket. Nem véletlen, hogy közben a CEU (Közép-európai Egyetem) igazgatóságában is aktívan részt veszek. Tanulás a megfelelő időben - ez is fontos lecke a fiatalok számára.

Milyen helyzetben vannak a mai pályakezdő fiatalok?

Sok szempontból nehezebb nekik, mint nekünk volt. Én egy hályogkovács nyugalmával mentem végig eddigi karrieremen, de ma már nem igen adódnak olyan kiugrásra alkalmas lehetőségek, mint amilyen nekem volt a Világbank. Ám úgy vélem, a tudatos karrierépítés ritkán szerencsés megoldás, kiváltképpen akkor, ha eközben átgázol az ember mindenen és mindenkin. Akkor az illető idegessé és rideggé válik.

Ön mindenesetre derűt sugároz és mosolyog. Kérdés: mennyire tud beilleszkedni egy örökké mosolygó, kellemes nő a férfiak uralta, mindig komoly képet tükröző, az adatok, számok és a pénz bűvöletében létező világba?

Én már csak ilyen vagyok. Mindig mosolygós voltam - ezt eddig senki és semmi sem tudta kiölni belőlem és valószínűleg már nem is fogja. Született optimista vagyok: bármi történjen, mindig mindenben a jót keresem.

Mennyire fogadja el ezt a derűt az a közeg, amelyben mozog?

Láthatóan elfogadja. A nemzetközi szintéren az Ernst & Youngnak több mint 110 vezérigazgatója van, közülük összesen négy nő. S én vagyok az egyik.

Előnyt vagy hátrányt jelent, hogy a "gyengébb" nemhez tartozik?

Alapvetően a munka minősége számít, de azért előnyt is jelent. Éppen most adták közre az Ernst & Young éves jelentését, amelyben mint regionális tranzakciós vezetőé megjelent a fotómmal illusztrált véleményem. Ha nem nő lennék, nem biztos, hogy bekerültem volna a kiadványba.

Akkor is ilyen mosolygós, amikor üzletről van szó?

A mosoly nem jelenti azt, hogy ne lennék kemény. Sőt, munkában, tárgyalásokon nagyon odafigyelek. Van olyan ügyfél, aki fél tőlem, igyekszik elkerülni. Elég jó ugyanis a képességem arra, hogy meglássam az összefüggéseket és a tárgyalásokat sikerre vigyem. Többször kaptam olyan visszajelzést, hogy nem nézték volna ki belőlem ezt a fajta keménységet.

Mit jelent az ön szóhasználatában, hogy kemény?

Céltudatosságot: ha egy ügyön dolgozom, a legutolsó pillanatig mindent megteszek azért, hogy az jól sikerüljön. Felkészültséget: minden ügyre, minden tárgyalásra a legalaposabban felkészülök. De rugalmas is vagyok, nem tervezem meg előre a végkimenetelt, mert mozgásteret kell hagyni mindenkinek és mindennek.

Mindez tudatosságra vall. Így építette a karrierjét is?

Egyáltalán nem volt tudatos, ahogyan idáig eljutottam.

Akkor minek köszönhető a töretlenül felfelé ívelő pályája?

Kilencvenkilenc százalékban a szerencsémnek s egy százalékban a szorgalomnak. De valljuk be, nagyon sok szorgalmas ember van, akinek nem úgy jönnek össze a dolgai, mint ahogyan az nekem megadatott.

Az eddigi munkahelyváltásai sem voltak tudatosak?

Az Ernst & Younghoz sem úgy kerültem, hogy megcéloztam a pozíciót, hanem idehívtak. A Világbanktól 1991-ben akkor kerestek meg, amikor a még csak tervekben létező Magyar Fejlesztési Banknál vártam a felajánlott állásra, és kizárólag értelmes munkát akartam végezni, amíg feláll az MFB.

Nagyon fiatalon kapott nagy lehetőségeket. Összefügg ez azzal, hogy a magyarok közül szinte elsőként szerzett MBA-diplomát az USA-ban?

Kétségtelen, hogy sok mindent megtanultam, ami a későbbi karrierem során nagyon hasznosnak bizonyult. Nem csupán a szakmai tudásra gondolok, hanem egyfajta szemléletmódra, arra, hogy a nehézségek megedzik az embert.

1989-ben még nem volt tipikus, hogy valaki a munkáját több évre megszakítva visszaüljön az iskolapadba, és az sem, hogy valaki külföldi egyetemre jelentkezik. Hogyan történt?

Egy hetilapban láttam meg a hirdetést az MBA-képzésre, és a kolléganőmmel elhatároztuk, megnézzük, mit kínál az iskola. Ismét közrejátszott a szerencse: a főnököm a szabadságát töltötte, így volt időm, és elmentem felvételizni. Kiderült, hogy 2500 forintba kerül a jelentkezési lap - ez akkoriban nagyon sok pénz volt a húszezer forintos fizetésemhez képest (fel is háborított), de az édesanyám vállalta, hogy kifizeti. Naivan azt gondoltam, a felvételi majd tízperces beszélgetésből áll - ehelyett kétszer négy órát tartott, amire felkészülés nélkül mentem el. Szerencse, hiszen ha előre tudom, mi vár ott rám, lehet, hogy el sem megyek.

Nem félt az ilyen léptékű váltástól?

Nem maradt időm arra, hogy felesleges dolgokon aggódjak, teljesen lefoglalt és elfoglalt a tanulás. Jellemző, hogy akkor is az iskolában voltam, amikor Szűrös Mátyás kikiáltotta a köztársaságot. Szerettem volna ott lenni a Parlament előtt, de inkább magoltam. Ugrás volt az ismeretlenbe. Mi, huszonnyolcan, akik elkezdtük, nem tudtuk, mire vállalkozunk.

Mit érzett a legnehezebbnek? A szakmát megtanulni, az akkori Magyarországon ismeretlen üzleti, piaci mentalitást átvenni, egy újfajta életet kezdeni?

Az alatt a két év alatt tíz évet öregedtem. Ha csak a szakmai, tanulmányi oldalát vesszük: naivan vállaltam, hogy pénzügyi, illetve kifejezetten bank-tőzsde szakirányon tanulok. Volt olyan félév, ahol a felvett öt tárgy közül négy pénzügyi volt. De nem csak a szakmai tárgyak okoztak nehézséget, nem ismertem még a számítógépet, és a házi dolgozatokat úgy kellett szoros határidőre elkészítenem, hogy közben a számítógépes kézikönyvből néztem mit, hogyan kell csinálni, miközben a szakmai feladatot is meg kellett oldani.

És a külső körülmények, a magánélete?

Úgy mentem ki Amerikába, New Orleansba, a Tulane Universityre, hogy vittem magammal a három- és a tizenegy éves gyermekemet. Nem volt egyszerű élet: az órarendemet a gyerekekhez kellett igazítani, s közben az ösztöndíjas létből fakadóan nagyon kellett egyensúlyozni a pénzzel is. De közben megtanultam: nincs olyan, hogy valamit nem lehet megcsinálni. Azt kell csak feltérképezni, hogy mi, mitől működik. Ugyanis minden működik, csak meg kell találni a megfelelő módját.

Miután az MBA-t megszerezte, onnan már könnyebbnek érezte a kihívásokat?

Tanulni utóbb is kellett és még ma is kell. A Világbanknál folyamatosan kaptuk a képzést: a pénzügyi és szakmai tanulmányok mellett stílustanfolyam, prezentációkészítés, infrastruktúra-beruházási ismeretek, médiakezelés stb.; évi három-négy hetet továbbképzésen vehettem részt.

Mi az, amit egy életre szólóan megtanult?

Azt, hogy soknemzetiségű környezetben is jól tudjak együtt dolgozni a munkatársakkal.

Ez átadható ismeret?

Hiszek abban, hogy igen. Jelenlegi cégemnél is kifejezetten szeretem, hogy nemzetközi, hogy rendkívül nagy az átjárás - itt vezérigazgató vagyok, de emellett öt országban tranzakciós tanácsadói munkát is ellátok. Londontól Párizson át Brüsszelig mindenkivel napi kapcsolatban állok.

Innen hova lehet még feljebb kerülni?

Nem akarok feltétlenül feljebb kerülni.

Mit tart szakmailag élete nagy sikerének?

Mindig csapatban dolgoztam, és sohasem egyéni sikerként éltem meg eddigi pályafutásomat. Nagyon örülök, hogy azt mondják rólam: motiválni tudom a munkatársakat. Nem tudok és nem is akarok átlépni embereSok nehéz döntést kell meghoznom, de mindenkor az embert tartom a legfontosabbnak. Ez persze bizonyos szempontból hiba is lehet.