Díjazott újító merészség

"Nem merész, hanem elkötelezett újítók vagyunk, és ez az alapállás kicsit más, mint amiről mostanság sokat lehet hallani" - szögezi le Lakatos István, a Műszertechnika Rt. vezérigazgatója annak kapcsán, hogy a közelmúltban Merész Újító különdíjjal tüntette ki az Ernst & Young. Édesapját tartja inkább újítónak, aki valamikor az Egyesült Izzóban Bródy Imre laboratóriumában vett részt a kriptonlámpa feltalálásában, fejlesztésében.

"Rám sokkal inkább az jellemző, hogy folyamatot hozok létre, és újdonságokat keresek, amelyeket aztán adaptálhatunk, de nem én találom ki azokat" - mondja.

A folyamat létrehozásában azonban alapvető fontosságú, hogy több projektterv is legyen tartalékban a cégnél. Jelenleg is öt-hat olyan projekt fut a cégnél, amely majd csak két-három év múlva érik be. Ez jellemezte korábban is a Műszertechnikát, ahol akár erőltetve is, de mindig új témákat kerestek, és nem elégedtek meg azzal, hogy valahová elértek, valamely termékükkel piacvezetővé váltak.

Azt persze nem vitatja, hogy az üzleti világban merészségre is szükség van, de a merészség ahhoz kell, hogy az ember időben abbahagyja azt, amiről kiderül, nem jó, akkor is, ha sok energiát fektetett már bele. Ez a szemlélet persze nála sem egyik napról a másikra vált gyakorlattá, hiszen kezdetben, körülbelül tíz éven át, a sikertörténetek szinte "szembejöttek velük az utcán". Először a személyiszámítógép-piac "húzta" a céget, utána a vezetékes, majd a mobiltelefon, végül az internet. Ma viszont már nehéz az előbbiekhez hasonló dinamikát produkáló területet találni. Nincs látványos stratégiájuk, csak az, hogy gyakran és jó döntéseket kell hozni.

Lakatos István a Műszertechnikánál kezdte a pályafutását, és ott is ragadt, mert mint mondja: az alacsonyabb beosztásokban sem volt gondja azzal, hogy érvényesítse az elgondolásait. Mindig a magam ura voltam, és a beosztottaim is ugyanezt mondhatják el magukról - szögezi le. Soha fel sem merült benne, hogy máshol keressen munkát. Nem vonzotta a külföldi mozgástér sem, ugyanakkor nem idegen számára a külföldi munkakörnyezet, hiszen a Műszertechnika svájci leányvállalatánál kezdett valaha dolgozni.

Tulajdonosa is a Műszertechnikának, de a céget a tulajdoni hányadánál nagyobb részben érzi a sajátjának. A dolgozói részvénytulajdonlást nem tekinti munkára ösztönző eszköznek, mert úgy véli: a cég több mint száz alkalmazottja akkor sem dolgozott jobban, amikor egyben a tulajdonosa is volt a társaságnak, viszont az az állapot rendkívüli módon akadályozta a cég működőképességét.

A vezetés tudományát nem könyvből tanulta meg. Ha bele is lapozott egybe-egybe, saját vezetési technikáira ismert rá. A legfontosabb szakmai eszköznek a józan észt tartja. Ő maga villamosmérnök, és szerinte a villamosmérnökökben megvan az a fajta integrációs képesség, hogyan kell a feladatokhoz hozzányúlni, a projekteket levezetni, de mindemellett létfontosságúak tartja a gazdasági ismereteket is. A számokkal jó barátságban áll. Szerinte mindegy, hogy mit, csak sokat tanuljanak a fiatalok. Az eredményes munka elhivatottság, rátermettség és gének kérdése is.