Gúzsba kötött árampiac?
Az Európai Bizottság vizsgálatot indít a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. által korábban megkötött hosszú távú áramvásárlási szerződések ügyében, amelyek – gyanúja szerint – a kedvezményezett erőműtársaságok számára kockázatmentes hasznot biztosítanak, s garantálják befektetéseik megtérülését. Emellett a piaci versenyt is nagyban korlátozzák a 15-20 évre szóló szerződések, ezek okolhatók azért is, hogy új alaperőmű az utóbbi években nem is épült az országban. A bizottság szerint az is gond, hogy az MVM gyakorlatilag az összes hazai áramtermelő-kapacitás 80 százalékát lekötötte, így nagyon kevés a szabad árammennyiség a hazai piacon.
A most induló vizsgálat során a bizottság bekéri a szerződéseket, meghallgatja az ügyben érintettek és – alkalmasint – a piacról kiszorultak véleményét is. Neelie Kroes versenyügyi biztos a vizsgálattal kapcsolatban kifejtette: a bizottságnak kötelessége feltárni a meg nem engedett állami támogatási formákat az energiaszektorban. Arra is fényt kell derítenie, hogy az állami szerepvállalás nem gátolja-e az új szereplők megjelenését a piacon.
Az MVM a hosszú távú szerződések megkötésekor bizonyos fokig kényszerhelyzetben volt, mivel a kilencvenes évek közepén a pénzügyileg és műszakilag is a tönk szélén álló hazai erőműveket csak ilyen feltételek mellett voltak hajlandók megvenni és fejleszteni a külföldi befektetők. Tulajdonképpen nem is erőműveket vettek, hanem biztos nyereséget hozó szerződéseket – fogalmaztak lapunknak szakértők. A magyar állam cserébe ellátásbiztonságot és némi pénzt kapott. Az utolsó szerződések, amelyet a Csepeli Áramtermelő Rt.-vel, illetve a Budapesti Erőmű Rt.-vel között az MVM, 2020 tájékán járnak le. Ágazati szakértők szerint az sem véletlen, hogy hosszú távú szerződéssel lekötött áramtermelő-kapacitás nem szűnt meg a kontraktus lejárta előtt, hiszen a rögzített átvételi ár egyes gazdaságtalanul működő erőműveknél is tisztes profitot garantál.
Elemzők szerint a vizsgálat végén három eredmény születhet. Az egyik szerint a szerződések lejártukig érvényben maradnak, a másik szerint az MVM-nek le kell mondania a lekötött kapacitások egy részéről. (A drágán átvett áramtól az MVM szívesen szabadulna, nem így az ebből profitáló erőműtársaság.) A harmadik, a legradikálisabb út, hogy valamennyi szerződést azonnal fel kell mondani, s azokat piaci alapon, egyenlő versenyfeltételek mellett kell újrakötni.
A magyarországihoz hasonló hosszú távú szerződések még Lengyelországban léteznek, ott a szénbányászat támogatása valósul meg ilyen formán. Az állami szubvenció örök vitaforrást jelent, mivel a lengyel szén ennek révén lehet versenyképes Nyugat-Európában.
