"Viadom-szindróma" - A takarékos munka megbosszulja magát
"A túlságosan takarékosan végzett munka megbosszulja önmagát. Amíg kizárólag az ár alapján dől el, ki valósíthatja meg a beruházást, addig a közpénzek felhasználásával megvalósuló projektek esetében nem várható javulás"- mondta Tolnay Tibor, az Építési Vállakozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) elnöke a Népszavának azután, hogy a Viadom útépítő vállalat, aki korábban az M6-os építésén is dolgozott, csőd közelbe került.
A Viadomot többször érte már az a vád, hogy a piac-, illetve referenciaszerzési céllal áron alul vállalja el az építési munkákat. A cégvezetés mindig azzal védekezett, hogy az alacsony ár titka, hogy nem alvállalkozókkal, hanem közvetlenül felügyeli és végzi el az építési munkákat. Ezúttal azonban pénzügyi gondokkal küzd, s nem fizette ki beszállítóinak egy részét sem, így többen felszámolási kérelmet adtak be ellene a cégbírósághoz.
A napokban Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter megismételte, amit a tárca már korábban is közlölt: az autópálya-tenderek fő célja az adófizetők forintjainak ésszerű felhasználása, a lehető legalacsonyabb kivitelezési költség elérése. A Viadom esetével kapcsolatban Kóka megjegyezte: ha a pályázók rosszul mérik fel lehetőségeiket, és ez alapján állapítják meg áraikat, akkor az bukáshoz vezethet, de a kiírás elegendő mennyiségű garanciát írt elő ilyen esetekre ahhoz, hogy az autópályák egy-egy konzorciumi tag „bedőlése”esetén is megépüljenek. A miniszter úgy látja: sokaknak érdekében áll, hogy az egyik építő cég súlyos pénzügyi problémáiból kiindulva azt bizonygassák, nem volt jó ötlet a fokozott verseny az autópálya építéseknél.
Sokatmondó, hogy az építőiparban 600-700 forintos árat rögzítenek rezsióradíjként, miközben egy lakatosműhelyben például 5000-6000 forintot számláznak ki az ügyfélnek. Pedig könnyen kiszámolható lenne a reális összeg, hiszen az építőiparban megköttetett ágazati bértarifa-táblázat betanított munkásokra, szakmunkásokra és mester szakmunkásokra megadott óradíjakból egyszerűen ki lehetne kalkulálni egy-egy projekt élőmunka-költségeit.
Nemrégiben például egy 3,6 milliárd forintért kigazdálkodható munka esetében 3 milliárd forintról írtak alá szerződést a felek, amiről már a kezdet kezdetén tudható volt, hogy a jogszabályok betartásával nem lehetséges kihozni a munkát. Egy másik esetben a lebonyolítói pályázatra óriási szórással 10 és 130 millió forint közötti ajánlatok érkeztek, s közülük a legalacsonyabbat fogadták el. Téved az, aki azt gondolja, hogy a magasabb megbízási díj csupán felesleges kiadás az államnak. Ha ugyanis legálisan foglalkoztatják a munkásokat, akkor a munkabérre rakódó terhek révén adóbevétel is származik, azaz a központi költségvetés sem jár rosszul. Rövidtávú szemléletet tükröz, ha mindenféleképpen az árak mesterséges leszorítását célozzák meg, ahelyett, hogy a minőség és a legális beruházások ösztönzése lenne a cél - tette hozzá az ÉVOSZ elnöke.
