Megadóztatnák a hálapénzt? "De akkor miért adózom" - kérdik a betegek Romániában

 Napi egymillió dollár a tét – a Világbank becslése szerint ennyi pénz kerül az orvosok, ápolók zsebébe hálapénz formájában nap mint nap Romániában.

" Hogyha nem tudod megakadályozni, adóztasd meg": ilyen alapon javasolta Mircea Bârsan, a kolozsvári orvosi kamara elnöke a hálapénz törvényesítését. Az országos kamara és elnöke, Vasile Astărăstoae annyira egyetért az ötlettel, hogy hivatalosan is ezt javasolja a liberális politikus vezette egészségügyi tárcának.

A felvetés botrányt kavart, ami nem csoda, hiszen potenciálisan minden állampolgár érintett. Az egészségügyi minisztérium (MSP) egy 2004-es felmérése megerősíti a világbanki becslést: akkori árakon számolva körülbelül 360 millió dollárt fizettek a betegek zsebből a kórházakban egy év leforgása alatt. A nagyságrendeket tekintve az összeg az állami költségvetés tíz százalékának felelt meg 2004-ben: logikus, hogy bármely bürokratának kedve támad ekkora összeget megadóztatni. A hálapénzek kisebb részét – állampolgáronként és átlagban 16 lejt – a háziorvosok kapják.

A minisztérium három évvel ezelőtt úgy számolt, hogy a Romániában élők jellemzően 40 lejt hagynak ott csúszópénzként kórházakban, rendelőintézetekben. A kórházi orvosok átlagosan 80 lej csúszópénzt kapnak egy-egy betegtől. Hogy melyek az árfolyamok? A botrány nyomán nyilvánosságra került néhány friss, 2008-as adat: 200 euró egy komolyabb vizsgálat (konzultáció), 300 euró egy császármetszés, 400 eurót kapnak a sebészek egy csigolyaműtét elvégzéséért, egy ortopéd műtét – például combcsonttörés – ára 500 euró, legalábbis a bukaresti kórházakban.

A Transindex tavaly novemberi információi szerint Kolozsváron a császármetszés olcsóbb: 150 euró, a természetesen lefolyó szülésért 100 eurót adnak általában a nőgyógyásznak. Viszont friss összegzés az egészségügyi korrupcióról jelenleg nem ismeretes. A betegek természetesen elégedetlenek: különösen az háborítja fel a közvéleményt, ha az orvos (vagy az ápoló) annyira nem tiszteli a hippokratészi esküt, hogy a beavatkozás elvégzését egyértelműen a boríték átnyújtásáhozköti.

A MSP felméréséből különben kiderült, hogy az esetek 35%-ban közvetlenül az orvos vagy az ápolószemélyzet kéri a betegtől a hálapénzt, vagyis nem várja meg, hogy az illető – ismerőseit előzetesen körbekérdezve – maga nyújtsa át, amennyit gondol.

A hálapénzt előre kérő és csak utána operáló orvos bűncselekményt követ el, viszont mivel a dolog elleplezése kölcsönös érdek, kevés eset került az Orvosi Kamara etikai bizottsága vagy az ügyészség elé. A felháborodást fokozza, hogy a MSP maga – hallgatólagosan elismerve tehetetlenségét – már korábban javasolta, hogy a hálapénzek annak az egészségügyi intézménynek a kasszájába folyjanak be, melyben a pácienst kezelték. Az országos egészségbiztosító pénztár (CNAS) ötlete részben hasonló: eszerint minden egészségügyi szolgáltatásra be kellene vezetni egy bizonyos nagyságrendű illetéket.

A szaktárca a biztosító javaslatát nem díjazta; Eugen Nicolăescu egészségügyi miniszter szerint az állampolgárokat nem lehet arra kötelezni, hogy illetéket fizessenek az egészségügyi szolgáltatásokért, miközben ez törvény szerint ingyenesen kijár bármely állampolgárnak, akinek a társadalombiztosítási befizetései rendben vannak. A tárcavezető a mostani vitában ''nyitottnak'' mutatkozik bármilyen javaslat iránt, amely segítene megoldani az egészségügyön belül már hagyománynak számító korrupciót.

"Lehetséges, hogy ezt a megoldást támogatjuk, de az is lehet, hogy más, ettől teljes egészében vagy csak részben eltérő változatokat" – így hangzott Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter nyilatkozata. Ehhez az orvosi kamara elnöke, Vasile Astărăstoae annyit tesz hozzá, hogy orvosnak lenni mindig is rangot jelentett, s szolgáltatásaikat meg kellett fizetni. A kamarai elnök Németországra hivatkozik, ahol a betegek pénzt vagy ajándékot adhatnak orvosuknak. Japánban ajándékkosár és néha boríték járja; Skóciában a sürgősségi betegellátásban maximum 15 eurónyi fonttal lehet hálás lenni a doktornak.

A gond csak az, hogyha törvényesítenék a hálapénzt, ezzel gyakorlatilag privatizálnák az egész – tb-járulékból államilag fizetett, tehát közvetlenül tekintve ingyenes – betegellátási folyamatot. Ha ugyanis legális lenne a csúszópénz, akkor a lényegi különbség tűnne el állami és magánkézben levő egészségügyi intézmény között.

A minisztériumi felmérésből már 2004-ben kiderült, hogy a megkérdezettek 46 százaléka megalázónak tartja a hálapénzezést, és szívesebben fizetne az állami alapellátásban nem elérhető szolgáltatásokért.

További probléma az, hogy a csúszópénz a magánszektorban is tovább él – a felmérés alanyainak 18 százaléka nyilatkozta azt, hogy magánrendelő ügyfeleként természetszerűleg fizetett az ellátásért, de ezen felül ajándékot is adott az orvosnak vagy a személyzetnek. A csúszópénz törvényesítése valószínűleg azt a tehetősebb réteget hozná előnyös helyzetbe, amely jelenleg is képes fizetni az egészségügyi ellátásért: ők valószínűleg magán egészségbiztosítók ügyfelei lennének.

A törvényes hálapénz viszont még nyomasztóbban hatna arra a rétegre, mely jelenleg is csak ''a piaci ár alatti'' mértékben képes kibélelni az orvosoknak jutó borítékot. Ha a kórháznak joga lenne leszámlázni a hálapénzt – innen már csak egy lépés mindenféle egészségyügyi ellátás kötelezően fizetőssé tétele.

De ha már feltétlenül a törvényesítés a téma, a jelenlegi keretek között sem akadályozza meg semmi a kórházakat, hogy alapítványokat, támogató egyesületeket szervezzenek, melybe a szakszerű ellátásért valóban hálás betegek annyi pénzt fizethetnek be, amennyit akarnak. Egy ilyen megoldás viszont azért nem felel meg egyik félnek sem, mert az orvos nyilvánvalóan adómentes bevételtől esik el; másfelől a beteg nem bízik abban, hogy tisztességes ellátásban részesül akkor, ha csak megígéri: befizet majd a kórházi alapítványba.

Élesen tiltakozik a felvetés ellen a Transparency International nemzetközi civil szervezet romániai tagja: a TI arra hívja fel a figyelmet, hogy minden jogszerűen alkalmazott román állampolgár után havonta befizeti a munkáltatója a társadalombiztosítási járulékot, az illető fizetéséből (jövedelméből) levonva. Ebből következően ellátásának költsége már fedezve van. Minden további plusz adó bevezetése gyakorlatilag a tb-járulék emelésével egyenlő. ''Erkölcstelen a bevételpótlás a korrupció elfogadása révén'' – áll a TI sajtónyilatkozatában.

A szervezet hozzáteszi: az államnak jogában áll adó- és járulékemelésből növelni az egészségügyben dolgozók fizetését, de ugyanakkor kötelessége a betegek jogait védeni a rendszerszintű korrupció visszaszorításával. A közlemény – melyet a szervezet hazai elnöke, Victor Alistar ír alá – arra utal, hogyha ez nem történik meg, akkor az állampolgárok részben fölöslegesen fizetnek tb-járulékot. A hálapénz törvényesítése veszélyes precedenst teremthet – figyelmeztet a civil szervezet, mert ennek nyomán a köztisztviselők vagy a bírói testület tagjai is kérhetnék a hasonló helyzetek legalizálását. Továbbá Románia – egy ilyen intézkedés bevezetése nyomán – könnyen az uniós bíróság (European Court of Justice) előtt találhatja magát.

Az ország ugyanis 2002-ben ratifikálta az Korrupció Elleni Európai Konvenció polgári jogi és büntetőjogi részét egyaránt. A hálapénz törvényessé tétele a konvenció egyértelmű megsértése lenne.