Jogszerű volt a besorolás
A munkaügyi perben nem vagyoni kártérítésként megítélt követelés nem minősül munkabér jellegűnek, ezért nem sorolható a felszámolási költségek közé – emelte ki a Legfelsőbb Bíróság (LB).
A jogvita érintettje munkahelyi balesetet szenvedett, és a munkaügyi bíróság nem vagyoni kártérítést ítélt meg számára. Időközben munkahelye ellen felszámolás indult. A volt alkalmazott bejelentette a számára megítélt nem vagyoni kár összegét a felszámolónak, aki azt mint hitelezői igényt nem – munkabér-követelésként – a felszámolási költségek közé, hanem hátrább sorolta.
A hitelező ezt sérelmezte. Az elsőfokú bíróság elutasította a kifogást. Azt mondta: a hitelező tőkekövetelése nem munkabér jellegű, a megítélt összeg ugyanis nem a gazdálkodó szervezetet terhelő kártérítési járadék, hanem kártérítés. Tény, hogy a hátrány a hitelező munkavégzése közben keletkezett, de ez önmagában nem elegendő ahhoz, hogy igényét munkabér-követelésként vegyék nyilvántartásba.
A másodfokú bíróság álláspontja is ez volt, így az érintett az LB-hez nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Az LB kifejtette: a kártérítésből eredő követelés a felszámolási költségek, a zálogjog, valamint az életjáradék, kártérítési járadék stb. után következik, a csődtörvény hitelezői kielégítési sorrendjében. Tévesen érvel az érintett azzal, hogy a részére megítélt nem vagyoni kártérítés a munkabérrel azonos bérjellegű juttatásnak minősül. Attól a körülménytől, hogy a szóban forgó összeg személyhez fűződő jogsértés kiküszöbölésére szolgál, még nem lesz a kártérítésből munkabér vagy egyéb bér jellegű juttatás, mert az eltér a munkavállaló által végezhető munka utáni járandóságoktól – szögezte le az LB. KK
