A TÖOSZ elnöke azt is hozzátette, alapvető igazságtalanságot teremt, hogy a módosabb önkormányzatok több hozzáadott értéket tudnak mellékelni a helyi egészségügyi ellátáshoz, míg a szerényebb lehetőségekkel bíró kisebb önkormányzatok örülnek, ha a kötelező feladataikat el tudják látni. Pedig a szegényebb települések azok, ahol az egészségügyi helyzet is lényegesen rosszabb a többi területhez képest.

Molnár Gyula elmondta, a települési önkormányzatok kötelező feladataiknak jó részét úgy látják el, hogy a normatíva annak csak 40-60 százalékát fedezi. Ezért szerinte az önkormányzati reformra ezért nem alapvetően strukturális átalakításként kellene tekinteni, helyette főleg hatáskörök és forráselosztások újragondolásaként kell értelmezni.

A TÖOSZ elnöke szerint további probléma a települési önkormányzatok számára, hogy nem lehet tisztán látni, merre tart az egészségügy, nem lehet tudni, mely ágazatok lesznek a legfontosabbak a következő években. Így pedig nem lehet tudni, milyen irányba érdemes koncentrálni az esetleg mégiscsak felszabaduló összegeket.