Fontos azonban tisztában lenni azzal is, hogy különbség van a hazai – vagy az területén belüli –, illetve a tengerentúli vásárlások között. Az unió alapelvei közül az egyik az áruk szabad áramlásának elve. Ez azt jelenti, hogy az egyes tagállamok különböző gazdaságvédelmi eszközökkel (például vámokkal) nem korlátozhatják az áruk behozatalát vagy kivitelét.
Ennek nyomán az EU-hoz történő csatlakozás egyben a vámunió részévé válást is jelenti, tehát a tagállamok közötti áruforgalom vámmentesen történik. Ha veszünk például egy mobiltelefont vagy egy laptopot Németországban, az szabadon behozható Magyarországra.
Ám ha egy Európai Közösségen kívüli országból rendelünk árut, csak úgy juthatunk hozzá, ha megfizetjük utána a vámot és az áfát.
Ezt a szabályt azonban nem mindig értik a vásárlók, mondván, ki sem tették a lábukat a szobájukból, nemhogy az országból vagy az EU-ból. Ez azonban nem számít, hiszen a vámot az áru után kell megfizetni, ebből a szempontból tehát mindegy, mi magunk végezzük-e a szállítást, vagy valaki más – hívja fel a figyelmet a vámhatóság.
Egy példával illusztrálva: a megrendelt árucikk Magyarországon a Vám- és Pénzügyőrség Magánforgalmi Vámhivatalának Postaforgalmi Kirendeltségébe (Budapest, Orczy tér 1.) érkezik, ahol a vámosok a rendelkezésre álló adatok – például a csatolt számla – alapján megállapítják az áru értékét.
A cikk teljes terjedelemben itt olvasható
