Sérült az egyenlő bánásmód elve
Sérül az egyenlő bánásmód követelménye, ha a munkáltató autóbusz-vezetőket keres, de a korábban nála dolgozott gépkocsivezető-nőt nem alkalmazza – mutatott rá az alábbi jogvitában a Legfelsőbb Bíróság (LB).
Az ügy felperesének 14 évi munkaviszony után mondott fel a cég, miután a buszvezetőnő munkaképessége megváltozott. A munkáltató az 50 százalékos munkaképesség-csökkenésnek megfelelő munkát nem tudott biztosítani részére. Évekkel később a felperes meggyógyult. A cég pedig húsz női és férfi munkaerőt keresett autóbusz-vezetői munkakörbe. Az állásokat többször meghirdette. Pályázott a régi munkatárs is, de elutasították.
Emiatt a munkaügyi bírósághoz fordult, mondván, a vállalat megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, és jóvátételként vagyoni s nem vagyoni kártérítésre egyaránt köteles. A felperes az összeget csaknem kétmillió forintban jelölte meg.
A cég egy vezérigazgató-helyettesi utasítással védekezett: náluk nincs mód olyan munkavállaló újbóli alkalmazására, akinek munkaviszonya a munkáltató rendes felmondásával és végkielégítéssel szűnt meg, s a felperestől így váltak meg. Ezt az igazságszolgáltató fórum nem fogadta el, mert a cég csak a perben hivatkozott az ominózus utasításra. A tanúvallomások azt támasztották alá, hogy a felperest valóban amiatt nem alkalmazták, mert nő. Az ítéletben kevés híján nyolcszázezer forint megfizetésére kötelezte a céget, egyebekben a keresetet – a nem vagyoni kártérítési igényt – elutasította.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy sérült az egyenlő bánásmód követelménye, de leszállította a kártérítés összegét háromszázezerre. Szerinte elmaradt munkabérben hátrány nem érte, ám háromhavi jövedelmének megfelelő összegű nem vagyoni kártérítést ítélt meg.
A felperes felülvizsgálatot kért az LB-től, amely rámutatott: a törvény szerint elégséges, ha a jogsérelemre hivatkozó fél bizonyítja, hogy őt hátrány érte, ezzel szemben a másik félnek kell igazolnia, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta. Az adott esetben tehát a cégnek kellett volna alátámasztani eljárása indokoltságát. A bíróságok helytállónak értékelték, hogy a felperest azért nem alkalmazta a vállalat, mert nő. Az utasításra az alperes a felvétel megtagadásakor nem hivatkozott, ennek ellenkezőjét nem bizonyította, így nem volt megállapítható, hogy a belső szabályozás miatt hiúsult meg a foglalkoztatás. A cég tehát megsértette az egyenlő bánásmód elvét. A felperesnek járó öszszeget az elsőfokú bíróság állapította meg helyesen, az elszenvedett sérelemmel arányosan – hangsúlyozta az LB. KK
