Rigó Tibor szerint a teljes hazai lemezforgalom körülbelül 3 százaléka bonyolódik az interneten – az Egyesült Államokban ez a szám 9-10 százalék körül mozog. „Kelet-Európában kevésbé elterjedt a szélessávú hozzáférés, ráadásul itt az emberek bizalmatlanok az internetes vásárlás iránt, kártyahasználat esetén nem szívesen adják ki személyes adataikat.” Ezen szerinte nagyban javítanak a mobilszolgáltatók és a műsorszolgáltatók új szolgáltatásai, hiszen itt az előfizetési díjba épül a zeneletöltés ára, de nem tudják így sem felvenni a versenyt az illegális zenemegosztókkal, torrentoldalakkal. „Kelet-Európában a szellemi tulajdont sokkal kevésbé tisztelik az anyagi tulajdonnal szemben” – mondja, majd példaként hozzáteszi, hogy míg a biciklitolvajt az egész társadalom elítéli, addig az illegális letöltések fölött mindenki szemet huny. „Tisztában vagyunk azzal, hogy a digitális korban nemcsak a hanghordozók típusa, hanem a fogyasztói szokások is megváltoztak, de ha ez a tendencia folytatódik, akkor a lemezkiadás mellett a koncertipar is meginoghat. Ha nincs új lemez, akkor a koncertek műsoranyaga kerül veszélybe.” És eltűnhet a zenepiac sokszínűsége is. Az igényesebb zenei produkciókat ugyanis – amelyekhez például több stúdióidő kell – a kiadók már nem tudják finanszírozni. „A megfizethető és értékarányos szolgáltatás esetén senki sem tekintené szabad prédának a szellemi tulajdont, és a zenepiac is fellélegezhetne” – tette hozzá Rigó Tibor.