Energiából kevesebb is elég

Nem kérdés: a vállalat számos működési területén érhető el energiamegtakarítás, attól függetlenül, hogy milyen iparágban tevékenykedik az adott cég. A vállalati energiamegtakarítással kapcsolatos szakmai irodalom többnyire energiahatékonysági potenciálként emlegeti a cégek ezen képességét. A potenciál kiszámításakor egy-egy vállalat energiafelhasználását hasonlítják egy előre meghatározott elméleti értékhez.

Meg szokás különböztetni az úgynevezett piaci, gazdasági, műszaki és elméleti potenciált. Az első kategóriába azok az intézkedések sorolódnak, amelyek műszaki és pénzügyi szempontból vizsgálva piacképesnek bizonyulnak – tehát versenyelőnyt jelentenek. A másodikba pedig azok, amelyek a jelenleg alkalmazott megoldásoknál a költségek optimalizációjával további megtakarítást eredményeznek.

A műszaki potenciál kihasználása már – akár indokolatlanul nagy – erőfeszítéseket igényel a cégektől, hiszen ezalatt a pusztán műszaki szempontból elérhető legkedvezőbb megtakarítás értendő, a költségek figyelembevétele nélkül. Az elméleti potenciál kihasználása pedig a gyakorlatban legtöbbször nem is lehetséges, mivel az egy-egy folyamat jelenlegi energiafelhasználása és a termodinamikai törvények által meghatározható minimális energiaigény közötti különbséget jelenti, a létező műszaki megoldások jelentette korlátok mellőzése mellett.

A cégeknek tehát az első két kategóriába tartozó megtakarítási lehetőségekre mindenképpen érdemes figyelni, ezen fájdalommentes opciók összessége a vállalatnál előállt energiahatékonysági rés. Azonosításához elengedhetetlen a cégek energiafelhasználásának feltérképezése: ehhez felhasználható szakmai partner segítsége, azonban számos segédlet található hozzá akár ingyenesen is. Az adatgyűjtés kiterjed többek között a vállalatok energiaszámláira és az ezzel kapcsolatos szerződésekre, a vízfelhasználásra, a légkondicionálásra, az épületek energetikai állapotára, de például a helyszín meteorológiai adottságaira és az ott dolgozók véleményének megismerésére is. A rendelkezésre álló adatok alapján azután külső segítséggel – ha nincs a társaságnak energetikai szakértője – már megállapítható az energiahatékonysági rés nagysága.

A menedzsment ezen adatok alapján dolgozhat ki energiahatékonysági stratégiát, amelynek szempontjai változatosak lehetnek: célul kitűzhető például a komfortnövelés, a költségcsökkentés, továbbá döntésnek kell születnie a megvalósítás ellenőrzésének módjáról, illetve a szemlélet beépítésének gyakorlatáról a vállalat életébe.

Energetikai stratégia kiépítése nélkül is adódik számos, jellemzően kis költséggel, esetenként csupán odafigyeléssel megvalósítható módszer a hatékonyság javítására. Minimális erőfeszítéssel megtakarítást lehet elérni többek között a világításon, a vízmelegítésen és az irodai eszközök fogyasztásán is. Kiemelten fontos az alkalmazottak motiválása: általános szakértői vélekedés szerint 10-15 százalékos energiamegtakarítás érhető el egy átlagos vállalatnál a dolgozók szokásainak megváltoztatásával is – triviális példaként említhető a számítógépek kikapcsolása a munkaidő végén. A vállalatok energiamegtakarítási törekvéseit egyébként a hazai áramszolgáltatók is támogatják: az Elmű–Émász–Mász csoport Energiapersely programjának keretében igyekszik az érdeklődőknek szakmai segítséget nyújtani.

Az energiamegtakarítással kapcsolatban ma már egyértelműen felmerülnek a zöldenergia-források alkalmazásának a lehetőségei. Magyarország adottságai elsősorban a napkollektorok és a hőszivattyúk üzembe állításának kedveznek: e rendszerekkel a gyakorlatban leggyakrabban az épületek fűtését, hűtését és melegvíz-ellátását oldják meg. VG