Erőmű-finanszírozási kilátások

Sokan, sok helyen felteszik a kérdést: Hogyan hat a pénzügyi válsággal egybekötött recesszió az energetikai beruházásokra, azon belül is elsősorban az erőmű-építési projektekre?

Magyarországon új erőmű-létesítésének jelenleg két fő hajtóereje van: a beépített kapacitások döntő többsége korszerűtlen, hasznos élettartamuk a végéhez közeledik. Ezzel egyidejűleg az importforrások is folyamatosan szűkülnek a környező országok termelőkapacitásainak hasonló technológiai adottságai miatt. Ha a közép- és hosszú távú gazdasági fejlődés okozta villamosenergia-igény növekedését nem számoljuk, és kizárólag az elkövetkező évtizedekben kieső kapacitások pótlását vesszük alapul, akkor is szembesülnünk kell a ténnyel, miszerint 2025-ig (évi 1,5 százalékos fogyasztói terhelésnövekedést feltételezve) mintegy 6000 megawatt újonnan beépített kapacitásra lesz szükség a magyar villamosenergia-rendszerben.

A hazai erőműpark jelentős részét jellemző korszerűtlen technológiák jelentős szén-dioxid-kibocsátással és gyenge hatásfokkal működnek, tehát az erőműpark megújítása a recesszió ellenére is a magyar gazdaság elemi érdeke.

Az erőmű-létesítésnek jól elkülöníthető fázisai vannak. Az előkészítést szinte mindig a beruházónak kell saját erőből finanszírozni, őt terheli a területvásárlás és az engedélyeztetés költsége, továbbá minden egyéb olyan kiadás, amely a pénzügyi zárásig felmerül. A projekt-előkészítés időszaka a földgázbázisú termelési technológia esetén legalább három, míg nukleáris technológia esetén hat év. A pénzintézetek és a befektetők számára a legnagyobb kockázat az, hogy a pénzügyi zárást követően tényleg felépül-e az erőmű adott határidőre, adott ráfordítással és az elvárt minőségben. Egy modern földgáztüzelésű erőmű legalább két, míg egy nukleáris hat évig épül. Vállalkozói szemszögből az az ideális, ha a hitel fedezete maga az épülő erőmű, illetve a jövőbeli termelés átvételére garanciát jelentő villamosenergia-értékesítési szerződések. A földgáztüzelésű erőműveknél viszonylag rövid a kivitelezési idő, bevált és relatíve egyszerű az alkalmazott technológia, és az előállított villamos energia önköltségén belül alacsony az állandó költség aránya. Ebből az következik, hogy a finanszírozók projektfinanszírozás keretében tudnak forrást biztosítani ilyen beruházásokhoz.

Minél tovább tart a kivitelezés, minél bonyolultabb a kiválasztott erőművi technológia és minél nagyobb az előállított villamos energia önköltségén belül a fix költségek aránya (például az atomerőműveknél), a finanszírozók annál erősebb biztosítékrendszert követelnek. Ezért nem is hajlandók elfogadni sem az erőművet – mert mit ér például egy félig kész létesítmény –, sem pedig a villamosenergia-értékesítési szerződéseket a nyújtott hitelek fedezeteként. Az erőművet létesítő vállalkozásnak ezért a meglévő eszközeit kell a hitel fedezeteként felajánlani, úgynevezett vállalatfinanszírozási konstrukció keretében.

Az erőmű kereskedelmi üzembe helyezését követően (ez technológiától függően 5–12 év) a helyzet gyökeresen megváltozik. A hitelezők számára a már felépült, működő létesítmény igen vonzó eszköz. Elkészült, biztonságosan és az előírásoknak megfelelően üzemel, az adott időben elérhető legkorszerűbb technológiát képviseli, ezért viszonylag alacsony emissziós értékekkel (az atomerőmű CO2-kibocsátása nulla) és magas hatásfokkal működik. Tehát igen szívesen szállnak be a finanszírozásba, ekkor kiváltva (refinanszírozva) a vállalkozó befektetett pénzét vagy a drágább beruházási hiteleket.

A pénz- és tőkepiacok jelenlegi válsága egyáltalán nem jelenti azt, hogy a bankok jelentős részének ne lenne forrása erőművi beruházásokra. Amit tapasztalunk majd, az az, hogy eltűnik a korábban meglévő, fenntarthatatlan hitelkihelyezési kényszer. A finanszírozási formák várhatóan egyszerűsödnek és átláthatóvá válnak. Csökken azon egzotikus finanszírozási technikák száma, amelyek a beruházó önrészének hiányát voltak hivatottak áthidalni. A pénzintézetek kockázatvállaló képessége is jelentősen csökken. Ez abban nyilvánul meg, hogy a már bevált villamosenergia-termelési technológiákat részesítik előnyben, egyre erősebb garanciarendszert érvényesítenek, és nagyobb önrészt követelnek meg a vállalkozóktól. A hitelek jelentősen megdrágulnak. Röviden: a bankok a kereskedelmileg megalapozott, alacsony kockázatú projekteket keresik. Olyanokat, ahol a piaci mechanizmusok döntenek: a kereslet, a kínálat, a helyzeti és a versenyelőnyök, nem pedig a szabályozói háttér. Mert az bizony egyre kiszámíthatatlanabb. Napjaink recessziós környezetében kérdés, meddig lesz kötelező átvétel kapcsolt és megújuló energiaforrás tekintetében, mekkora lesz az átvett menynyiség, és mennyibe kerül majd.

Egyre növekvő mértékben áll rendelkezésre szakképzett munkaerő és megfelelő technológia, de a beszállítók is rövidebb határidővel teljesítenek a kereskedelmileg és gazdaságilag nem kellően alátámasztott projektek ellehetetlenülése miatt.

Lehet, hogy épp a recesszió, a pénz- és tőkepiaci válság járul hozzá ahhoz, hogy Magyarországon korszerű, környezetkímélő, támogatások nélkül is élet- és versenyképes erőműpark alakuljon ki.

Olyan, amely a recesszió végeztével motorja lehet a magyar gazdaság növekedésének.

Egyre növekvő mértékben áll rendelkezésre szakképzett munkaerő és megfelelő technológia, de a beszállítók is rövidebb határidővel teljesítenek a kereskedelmileg és gazdaságilag nem kellően alátámasztott projektek ellehetetlenülése miatt.

Lehet, hogy épp a recesszió, a pénz- és tőkepiaci válság járul hozzá ahhoz, hogy Magyarországon korszerű, környezetkímélő, támogatások nélkül is élet- és versenyképes erőműpark alakuljon ki.

Olyan, amely a recesszió végeztével motorja lehet a magyar gazdaság növekedésének.-->