Elhalasztott beruházások

- Hogyan teljesített a Dunaferr 2008-ban, amikor még javában folytak a fejlesztések, és az év derekáig jó ára volt az acélnak is?
- Az első fél évben még kerestünk az acélon, a másodikban már veszítettünk. Gazdasági értelemben nem is lehet egységes 2008-ról beszélni, csak az év első kilenc hónapjáról. Azt, hogy az utolsó háromban mi történt, majd a történészek mondják meg. Éves szinten rekordszintű, 280 millió dolláros EBITDA-t értünk el, ez 40 millióval volt magasabb az előző évinél. Árbevételünk 344 milliárd forint volt. Adózott eredményt majd csak a májusi közgyűlés után tudok mondani.
- Már a nyár végén látható volt, hogy romlanak a kilátások, milyenek most?
- A múlt év őszén ez év tavaszára még fellendülést reméltünk, de mellé azt is feltételeztük, hogy a bankok meghitelezik majd a vevőink vásárlásait, s ezzel újraélesztik a gazdaság működését. Ez nem történt meg. A készáruink iránti kereslet tovább csökkent, egyelőre nincs mi alapján bizakodnunk. A társaság november óta kapacitásai 50-60 százalékán termel, január óta pedig az országban más már nem is állított elő acélt.
- Ha kereslet nincs, vélhetően az árak emelkedésének sincs jele…
- Valóban nincs. Tavaly júniusban 700 euró fölött mozogtak termékeink tonnánkénti árai, márciusban már kettessel fognak kezdődni. Túl derűlátónak tartom a Nemzetközi Acélszövetség idei előrejelzését, amely globális szinten csak szerény ez évi termeléscsökkentést jósol. Tegyük hozzá, a szervezet elnöke, Lakshmi Mittal, a világ legnagyobb kapacitású acélipari csoportjának a tulajdonosa hivatalból is optimista. A vasérc ára minden úgynevezett „vasérc” évben változik, tehát áprilisban. Arra számítok, hogy a vasérc ára néhány hónapon belül a jelenlegi felére esik.
- Ukrajna az idén drágábban jut gázhoz. Emiatt többe kerül a Dunaferrnek az onnan vásárolt acélbuga?
- Ez nem így van, mert piaci áron vesszük a bugát. A gyártó dolga, ha megnőnek a saját energiaköltségei. Hiába tartozik a szállító Alcsevszki acélkombinát velünk együtt a Donbassz ipari csoporthoz, a tagok között nincs keresztfinanszírozás.
- Hogyan hatott a Dunaferr-re a forint gyengülése?
- Rontotta az eredményünket, mert devizaalapúak a beszerzéseink is és a hiteleink is. Igaz, a bevételünk egy része exportból származik, itt tehát kismértékben jól jártunk az árfolyameséssel.
- Milyen költségcsökkentésekről döntött a cég vezetése?
- Gyakorlatilag minden ez évre tervezett beruházásunkat elhalasztottuk. Ezekre összesen mintegy 30 milliárd forintnyi szerződésünk volt, alapvetően a meleghengerművi fejlesztésekhez kapcsolódóan. Ezen a területen mintegy 2,5 milliárd forint tartozásunk van még a kivitelező felé.
- Kellett-e a Dunaferrnek kártérítést fizetni a beruházási szerződések felbontásáért?
- Nem, mert megegyeztünk. Hasonló helyzetben lévő partnereink – akikkel egyébként hosszú távú kapcsolataink vannak – is belátták, hogy nem meggondoltuk magunkat, hanem önhibánkon kívül nem kezdünk bele a fejlesztésekbe. Ezekről egyébként nem mondtunk le, megvalósítjuk, amint tehetjük.
- Nemrég szó volt az egyik kohó leállításáról is, ez megtörtént?
- Nem, s remélem, nem is fog. Gazdaságtalan lépés lenne, erről igyekszem meggyőzni a tulajdonosokat is.
- Szükség van-e a személyi ráfordítások csökkentésére?
- A szakszervezetekkel a négynapos munkahét bevezetéséről egyeztetünk, s szó van az 50 százalékos műszakpótléknak a munka törvénykönyvében előírtra csökkentéséről is. Megegyezés még nincs.
- Mennyi ideig tartható a mostani, mintegy nyolcezres létszám?
- A teljes társaságcsoport-szintű termeléshez mind a nyolcezer főre szükség van, de most kevesebbet termelünk. Az már biztos, hogy a miskolci telephelyünk 130 alkalmazottjától meg kell válnunk. Változatlan piaci feltételek között Dunaújvárosban is csak három-négy hónapig tudjuk az összes dolgozó munkabérét kifizetni, ennél pontosabbat azonban nem tudok mondani. A helyzet bármikor bármilyen irányba változhat, végleges üzleti tervünk pedig csak májusban lesz.
- Visszafogja-e a Dunaferr a sport támogatását?
- Az utánpótlás sportot továbbra is támogatjuk a Dunaferr SE-n keresztül. Azt viszont nem tartjuk indokoltnak, hogy a jelen gazdasági körülmények között szponzori szerződéseinken keresztül továbbra is mi tartsunk el két profi kézilabdacsapatot, amelyekre tavaly közel 300 millió forintot költöttünk.
- Decemberben a cég forrásbevonási terveiről lehetett hallani, mi valósult meg ebből?
- A privatizációkor vállalt beruházási kötelezettségeinket kétszeresen túlteljesítettünk, s ehhez 10 százaléknál is kisebb hitel vettünk föl, a többi önerő volt. Mégis hiába kopogtattunk az MFB-nél tavaly nyáron, amikor a meleghengermű beruházásaink finanszírozásához, tehát ahhoz, hogy a magyar alvállalkozóinkat kifizethessük – tehát nem magunknak – 10 milliárd forint hitelt kértünk. A mi szerepünk csak annyi lett volna, hogy igazoljuk az adott munka elvégzését, az alvállalkozóink így juthattak volna hozzá a pénzhez.
- Állami segítséget nem kért a cég?
- Többször tárgyaltunk róla, de hiába. Igaz, az EU-ban tilos az acélipar állami megsegítése, de kétségtelen, hogy segítene az adócsökkentés, mint ahogy az is, ha alacsonyabbak lennének a vasúti és az energiaszállítási tarifák. Persze megértem, ha erre a MÁV, a Mavir és az FGSZ azt mondaná, hogy nem örülnének neki.