Még a regulák sem hatnak

Nem érdekli a hazai vállalatokat, hogy törvény kötelezi őket az egyenlő bánásmódra, ha netán törődnek az esélyegyenlőség kérdésével, azt nem a regulák, hanem a vállalti imázs növelése érdekében, esetleg az anyacég nyomására teszik. Ez derül ki abból a kutatásból, amelyet ma hoznak nyilvánosságra Munkahelyi esélyegyenlőség, vállalati felelősségvállalás elnevezéssel.

A felmérés egyértelműen rávilágított: Magyarországon gyerekcipőben jár a munkahelyi esélyegyenlőségi politika, a feltérképezett 345 hazai vállalat fele semmilyen intézkedést nem hozott ebben a témában. Úgy tűnik, egyelőre az sem segít, hogy itthon az Egyenlő Bánásmód Hatóság kivizsgálhatja a bejelentett jogsértéseket, s bírságot is kiróhat a diszkrimináló cégekre. A hatóság által tavaly kiszabott legmagasabb büntetési összeg hárommillió forint volt.

Az Mtd Tanácsadói Közösség által készített anyag szerint a cégek keveset tudnak erről a témáról, s hiányolják az állami ösztönzőket. A vállalatok egyharmada viszont azt is kimondta, hogy miután nincs közvetlen üzleti haszna belőle, így nem érdekli az egyenlő esélyek biztosítása. Tízből szintén három társaság jelezte, a vezetők ellenállása és a belső források hiánya is oka a nemtörődömségnek.

Az Mtd Tanácsadói Közösség úgynevezett esélyegyenlőségi indexet fejlesztett ki, amellyel egy 0–100 közötti skálán értékelte a vállalatok esélyegyenlőségi munkáját és sokszínűségét, s bizony a vizsgáltak átlagértéke alacsony, 24 pont volt. A rosszabb hír, hogy a szervezetek mindössze egytizede érte el az 50 pontot. Az Mtd ügyvezetője szerint bár itthon is vannak már jó kezdeményezések, ám ezek száma csekély. Fel kell rázni a hazai vállalatokat, hisz érdemes figyelni az európai jó gyakorlatokat, s azokat át kell ültetni ahhoz, hogy felzárkózzunk – emelte ki Németh Judit.

A Világgazdaság számára átadott kutatás azt is vizsgálta, hogy a cégek szívesen alkalmaznak-e hátrányos helyzetű csoportokat. Kiderült, hogy nőket a társaságok háromnegyede alkalmaz szívesen, pályakezdőket és negyven év felettieket azonban már csak tízből hat. Még rosszabb a helyzet, ha a kisgyermekes szülők vagy épp a romák foglalkoztatottságát nézzük, mindössze a vállalatok egynegyede „vállalja” ezt be. Az esélyegyenlőséget és sokszínűséget támogató HR-eszközök közül a vállalatok a leggyakrabban a szakmai képzéseket választották. A második legnépszerűbb eszköz a teljesítményértékelő rendszer volt. Ezek után a munkaidővel kapcsolatos intézkedések jelennek meg, nevezetesen a rész- és a rugalmas munkaidő engedélyezése. Ezeket a szervezetek közel fele említette.