Egyrészt a közvélemény szeretné elhinni azt, hogy a nagy állami cégek vezetői akkora javadalmazást kapnak, mint amekkorát papíron kimutatnak.
Másrészt azt teljességgel rendben lévőnek találják, ha valaki egy viszonylag elfogadott nagyságrendű fix fizetésért nem csinál semmit, csődbe viszi a céget, folyamatosan veszteséget termel, és újabb és újabb állami milliárdokat kér a költségvetésből – fejtette ki a premizálással kapcsolatos véleményét Such György.
Mint mondta, a közvéleménynek fel kell fognia azt, hogy hatékony cégmenedzselést anyagi ösztönzés nélkül nem lehet elvárni. Azt, hogy a jelenlegi rendszer társadalmi költsége számottevően magasabb.
Hozzátette: a kezdetektől fogva azt mondta a kuratórium elnökségének, hogy ha ők nem akarják az eredményhez kötött díjat kifizetni, akkor módosítsák a szerződést közös megegyezéssel. Ha sok, akkor mondják meg, hogy mennyi volna a „nem sok”, de erre nem álltak elő értékelhető javaslattal.
Én több körben is jelentős engedményt tettem. A végén már a lehetséges díj körülbelül 70 százalékáról lemondtam volna, ám az elnökség azóta sem hajlandó közös megegyezéssel szerződést módosítani, és a teljes összeget sem kívánja folyósítani. Such György az előbb említett társadalmi költségek miatt, személy szerint kifejezetten károsnak tartaná, ha a bíróság arra jutna, hogy nem lehet a közmédia vezetőivel eredményre ösztönző megbízási szerződést kötni.
