Google–Microsoft párharc

Frontális támadást indított a Microsoft szoftveróriás ellen a Google. A keresőcég intenzív reklámhadjáratba kezdett az interneten, amelyet – tőle szokatlanul – az Egyesült Államok legnagyobb városaira kiterjedő óriásplakát-kampány egészít ki. „Go Google (Irány a Google)” – ez a központi üzenete a reklám-

hadjáratnak, amely az IT-menedzsereket kívánja a társaság online szoftveralkalmazásaira való áttérésre, a Microsoft „elhagyására” biztatni.

A cél érdekében a Google minden eszközt bevet, amely egy modern reklámkampány rendelkezésére áll. A klasszikus online hirdetési csatornák és a plakátreklám mellett éltek a közösségi média jelentette lehetőségekkel, így – reklámvideók, kisfilmek és szakmai, illetve kevésbé szakmai diskurzusok formájában – a YouTube fájlmegosztó és a Twitter kapcsolati oldal felhasználói is találkozhatnak a vállalat kampányával. Egy külön a reklámhadjárat keretében létrehozott internetes oldal pedig a Microsoft rivális termékeivel hasonlítja össze a Google alkalmazásait. Az eredmény természetesen magáért beszél: a Google szoftverei olcsóbbak és egyszerűbben használhatók, mint a konkurenséi.

A kampány (is) jelzi, hogy a két társaság közötti rivalizálás új szintre lépett. Az elmúlt évek piaci koncentrációja nyomán az „internetbiznisznek” két főszereplője maradt: a Google és a Microsoft, ám a két cégnek alapvetően eltérő a profilja. Előbbi a kereső- és az online reklámiparban izmos, utóbbi viszont a szoftverek terén, ám mindketten kutatják annak a lehetőségét, hogy miként tudnának a másik területére betörni, és piaci részesedéséből minél nagyobb szeletet elorozni. Ennek érdekében nem sajnálják sem az időt, sem a pénzt, és a módszerekben sem válogatnak.

A Microsoft mintha orrhoszszal a Google előtt járna. A redmondi cég nemrég elindított keresőszolgáltatásának, a Bingnek jó volt a visszhangja, az alkalmazás elnyerte a felhasználók tetszését, ez jó jel a jövőre nézve. Igaz, a kereső egyelőre gyerekcipőben jár, ezt jól mutatja, hogy nemrég ha a felhasználóknak nehézségük akadt a regisztrálással, a Google-lal kerestek rá a megoldásra. A múlt héten tető alá hozott megállapodás a Yahoo! internetcéggel még nagyobb fegyverténynek számít, a 20 százalékos tulajdonszerzéssel megtámogatott megállapodás eredményeképpen ugyanis a Microsoft szabadon építheti ki kapcsolatait a világ második legnagyobb keresőmotorjának a felhasználóival.

Ami a Google-t illeti, az eddig elért eredmények kevésbé tűnnek meggyőzőnek. A cég havidíjas szoftveralkalmazásai (például irodai programok), amelyekkel elsősorban az üzleti felhasználókat vették célba, egyre ismertebbek ugyan, ám az áttöréstől még nagyon messze állnak. Jelzi ezt, hogy a mintegy 1,75 millió felhasználónak (cégeknek, iskoláknak, önkormányzatoknak) csak a töredéke fizet az alkalmazásokért – a nagy többség az ugyan lebutított, cserébe viszont ingyenes termékeket használja. A kereső- és reklámüzlet ugyanakkor virágzik, az első fél évben 10,7 milliárd dolláros árbevétele keletkezett ebből a cégnek, szemben a szoftverüzletág által hozott alig 365 millióval.

Elbukik, aki kienged

Óriásit bukhat az, aki kienged, nagyot nyerhet viszont az, aki buldog módjára fogja a zsákmányt – az „internetbiznisz” ismerői szerint ez a legfőbb tanulsága az elmúlt évek nagy amerikai kudarctörténeteinek. Az America Online (AOL) internetszolgáltató például mintegy 30 millió felhasználójával a 2000-es évek elején toronymagasan a legerősebb játékos volt a világhálón. A stratégiai hibát 2002-ben követték el, amikor az akkor még csak feltörekvő Google-nak adták el gyerekcipőben járó keresőüzletágukat. Az AOL azóta folyamatosan lefelé tart, ma már a tíz legnagyobb szereplő listájára sem kerülne fel.

A Lycos is hasonló utat járt be. A cég az AOL hegemóniájának idején még egyeduralkodó volt a keresőpiacon, ám hibát hibára halmozott, hagyta, hogy riválisai elhúzzanak melette – piaci részesedése ma már elenyésző, a 0,02 százalékot sem éri el. A szigorúbb elemzők szerint a Yahoo! is ezen a pályán jár, és ha nem sikerül még szorosabbra fűzni a kapcsolatait a Microsofttal, előbb-utóbb rá is az eltűnés vár.