Jó az etikus patikai modell

Trendfordulót jelezhet az Európai Bíróság nyár eleji döntése, amely kimondja, hogy nem ellentétes az uniós joggal a gyógyszerpiac nemzeti szabályozása, ahol fő szabályként csak gyógyszerész működtethet patikát. Önmagában a nemzeti szabályozás létjogosultságának megerősítése nem meglepetés. Azonban annak kimondása, hogy az élet és az egészség védelme érdekében a nemzeti kormányok a lakossági gyógyszerellátás területén a letelepedés szabadságát és a tőke szabad áramlását is korlátozhatják, komolyan fékezheti az uniós tagországokban eddig fősodorba tartozó gyógyszerpiaci liberalizációt. Különösen azok után, hogy a bizottságéval szembeni olasz (és német) álláspont támogatására a perben beavatkozói státust kért Franciaország, Spanyolország, Ausztria, Görögország és Lettország kormánya is.

Az uniós bíróság érvelése szerint a gyógyszerek szükségtelen vagy nem megfelelő alkalmazása súlyosan károsíthatja az egészséget, anélkül, hogy „a páciens a készítmény használatakor mindezt észlelné”. Továbbá a helytelen gyógyszerfogyasztás „az anyagi erőforrások pazarlásával jár”, miközben az egészségügyi ellátásra fordítható anyagi erőforrások „végesek”. Ezért a tagállamok a gyógyszer-értékesítés jogát fenntarthatják kizárólag patikusoknak, mert ők azok, akiknek a betegek részére „garanciát és tájékoztatást kell adniuk”. Sőt, a bíróság szerint a tagállamok azt is előírhatják, hogy az orvosságokat olyan gyógyszerészek értékesítsék, akik szakmailag ténylegesen függetlenek. A gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkezőknek ugyanis nincs „a gyógyszerészekével egyenértékű képzettsége, tapasztalata és felelőssége”, következésképp „az ő esetükben nincsenek meg ugyanazok a garanciák, amelyeket a patikusok nyújtanak”. A bíróság szerint a gyógyszertárak kizárólagos gyógyszerészi tulajdonban tartása (a patikusok egzisztenciális függetlensége) a kiadások szempontjából megtakarításokhoz vezethet.

A bíróság még ennél is tovább megy, amikor kimondja, hogy a nem gyógyszerész tulajdonosok által működtetett patikákban „fennállhat annak a kockázata, hogy a gyógyszerészek szakmai függetlenségének biztosítására irányuló jogszabályokat a gyakorlatban nem tartják be”, mivel az ilyen üzemeltetők „nyereségre való törekvésének érdeke az önálló vállalkozó gyógyszerészekéhez képest nem egyenértékű módon fékezett”. Úgyszintén figyelmet érdemel, hogy a bíróság szerint a gyógyszerpiac többi szereplőjének a gyógyszertárak tulajdonlásában és üzemeltetésében játszott szerepével kapcsolatban „a tagállam vélheti úgy, hogy a forgalmazó vállalkozások bizonyos nyomást gyakorolhatnak a munkavállalóként foglalkoztatott patikusokra, azért, hogy a haszonszerzési célokat részesítsék előnyben”. Ez megfelelő indok lehet a gyógyszergyárak és -nagykereskedők gyógyszer-kiskereskedelemtől való távol tartására is.

A legfőbb törvény ugyan „a beteg üdve”, azonban az uniós bíróság ítélete egyetlen tagállamra sem ró közvetlen jogalkotási kötelezettséget.

Ennek ellenére nehezen található legitim közpolitikai érv a liberális modell hazai megőrzése mellett. Ilyenformán joggal merül fel a hazai gyógyszerellátó rendszer átfogó felülvizsgálatának igénye.

A legfőbb törvény ugyan „a beteg üdve”, azonban az uniós bíróság ítélete egyetlen tagállamra sem ró közvetlen jogalkotási kötelezettséget.

Ennek ellenére nehezen található legitim közpolitikai érv a liberális modell hazai megőrzése mellett. Ilyenformán joggal merül fel a hazai gyógyszerellátó rendszer átfogó felülvizsgálatának igénye.-->