A régióban a megújuló villamosenergia-termelésben jelenleg elsődleges szerepet tölt be a vízenergia hasznosítása, emellett a szél- és a bioenergia hasznosításának gyorsuló ütemű terjedése volt jellemző az elmúlt évtizedben, az által kitűzött klímavédelmi célkitűzéseknek, illetve a kötelező átvételi áraknak köszönhetően. A hasznosításának lemaradása a lényegesen nagyobb beruházási egységköltségekből, illetve a kedvezőtlenebb helyi adottságokból (alacsonyabb potenciálokból) ered. Ugyanakkor elképzelhető, hogy a napenergia szerepe növekszik majd a kelet-közép-európai régióban, amennyiben a támogatási rendszerek kiemelten kezelik ezt a megújuló villamosenergia-termelési formát. Pozitív példákat láthatunk térségünk északi részén (Csehországban, illetve Szlovákiában), valamint a délebbi országaiban (Bulgáriában, illetve Szlovéniában) is.
A szél- és a biomassza- (hazánkban a legelterjedtebb a faapríték és a szalma) alapú energiatermelés fejlődése minden bizonnyal folytatódik, hiszen ezek már kellően bejáratott technológiák, így természetszerű a rájuk való támaszkodás a régió uniós tagállamaira vonatkozó, kötelező érvényű 2020-as megújulóenergia-célok tükrében. Ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy a folyamatosan bővülő szélenergia-, illetve biomassza-alapú energiatermelés növekedésének is korlátai vannak, következésképpen más megújuló energiaforrásokat is hasznosítani kell a célok eléréséhez.
Mik ezek a korlátok? A szélenergia esetében főként a hálózati csatlakozás, valamint a kiegyenlítő energia biztosítása, amely megszabja a beépíthető kapacitás mértékét. Magyarországon a beépíthető szélenergia-kapacitás jelenleg 330 megawattban korlátozott, ezt a folyamatban lévő tendereztetési eljárás lezárulása után a pályázati nyertesek összesen további 410 megawattal bővíthetik a jövő évtől. Ez összességében jelentős emelkedés, ugyanakkor a fent említett indokok miatt nem várható, hogy a jövőben ehhez hasonló mértékű lesz a növekedés.
A biomassza-erőműveknél két korlát lehet, amely nagyban befolyásolja egy-egy erőműprojekt megvalósíthatóságát. Egyrészt biztosítani kell a tüzelőanyag hosszú távú rendelkezésre állását maximum 50-100 kilométeres körzetben, ugyanis a szállítási költségek nagyobb távolságok esetén olyan mértékig emelkednek, amely veszteségessé teszi az erőművet. Azt is meg kell oldani, hogy a minőségi tüzelőanyag megbízható módon rendelkezésre álljon. Ez sokszor nem egyszerű feladat, hiszen a tüzelőanyagokat számos forrásból – sok esetben kistermelőktől vagy faipari létesítményektől – kell beszerezni, ez megnehezíti a rendelkezésre állás kiszámíthatóságát. Így a biomassza esetében is – a szélenergiához hasonlóan – meghatározó a telepítés helye; ez természetesen korlátok közé szorítja a megvalósítható kapacitást. A biogázerőművek esete nagyon hasonló: a fő kihívást itt is a tüzelőanyag elérhetőségének, illetve minőségének hosszú távú biztosítása jelenti.
Jelenleg a szél- és a bioenergia hasznosításának alternatívájaként – a vízenergia mellett, amely azonban a legtöbb országban már a potenciál magas kihasználtságát érte el – a napenergia kínálkozik. Ugyanakkor természetesen nem véletlen, hogy a napenergia-termelés szintje eddig alacsony maradt a régióban: az áramtermelésre leginkább használt fotoelektromos napenergia-panelek ára nagyon magas, ami a napenergiára épülő termelést lényegesen drágábbá teszi a szél-, biomassza-, illetve vízenergia-alapúnál. Ugyanakkor az elmúlt évben a napenergia-panelek ára a korábbi szint körülbelül 60 százalékára csökkent. Ez a csökkenő tendencia várhatóan folytatódik, ami nagymértékben növeli a napenergia-termelés versenyképességét. Összehasonlításképpen: míg egy-másfél éve egy napkollektorpark várható beruházási költsége megawattonként 5-7 ezer eurót tett ki, jelenleg már a 3-4 ezer euró is reálisnak tekinthető a régió országaiban.
Ezzel egységnyi termelésre vetítve körülbelül 40 százalékkal csökkent a villamosenergia-termelés költsége, ennek jelentős hatása lehet a napenergia-hasznosítás elterjedésére.
A napkollektorok terjedésének akadálya eddig egyértelműen a gazdaságossági feltételek teljesülésének a hiánya volt. Jól látható ez abból, hogy Csehország, amely a régióban kivételesen nagy támogatást nyújtott a napenergia-projekteknek, 2008 végén a térség beépített napenergia-kapacitásának meghatározó részét képviselte a maga 54 megawattjával. Ebből ötvenet tavaly építettek be.
Ezzel szemben Magyarországon, bár a napenergia is a kötelező átvétel alá esik, 2008 végéig kevesebb mint egy megawattot építettek be, mivel a támogatás szintje nem elegendő a napkollektorparkok gazdaságos üzemeltetéséhez. A megfelelő átvételi ár-költség viszony fennállása esetén viszont a kelet-közép-európai régióban fellendülhetne a napenergia-termelés, és ez a költségek drasztikus csökkenésével immár elérhetőbb közelségbe került.
Ami különösen aktuálissá teszi ezt a kérdést, az az, hogy az unió új, 2020-as céljaihoz kapcsolódó nemzeti cselekvési tervek pillanatnyilag kidolgozás alatt állnak. Azaz az elkövetkezendő fél-egy évben dől el, hogy a tagállamok milyen prioritást adnak az egyes erőforrásoknak a megújuló célok elérése terén. Illetve azt is most döntik el, hogy ennek megfelelően milyen mértékben fogják támogatni az egyes megújuló erőforrásokat. A közelmúltig úgy tűnt, hogy a napenergia nagy költségei miatt nem vagy csak korlátozottan lehet alternatívája a szél-, illetve biomassza-alapú termelésnek. Azonban figyelembe véve a bemutatott tényezőket, a napenergia esélyei egyre javulnak.
