Mégis, kinek az egészségéről van szó?
Ha csak a számokat nézzük, akkor akár meg is lehetnénk elégedve. Ez ma egy ötvenmilliárdos szektor (a PSZÁF a hiteles adatokat várhatóan májusban teszi közzé), már ami a bevételeket, a szolgáltatási kiadásokat és a tagok vagyonát illeti. Az elmúlt évek legalább inflációkövető növekedést hoztak, ami egy gazdasági válság közepén akár büszkeségre is okot adhatna. Azonban a szakemberek pontosan tudják, hogy az egészségipar kevésbé konjunktúrafüggő, hiszen a betegség gyógyítása nem tűr halasztást, ellentétben a hitelek törlesztésével.
Ami viszont elrettentő, az a pénztártagok által igénybe vett szolgáltatások tendenciája. Mint ismeretes, egy önkéntes egészségpénztárnál – a nevében is benne van – a pénztártag kényszer nélkül azokra a szolgáltatásokra költ, amelyeket tágabb értelemben a törvényalkotó, szűkebb értelemben az egészségpénztár szabályzatai engednek, végső soron pedig a saját igényei határoznak meg.
A Patikapénztár által az elmúlt tíz évben finanszírozott szolgáltatásokat áttekintve az a legszembetűnőbb, hogy az elmúlt három évben újra nőtt a gyógyszer és a gyógyászati segédeszköz aránya, a kettő együttesen újra a teljes kiadások 85 százalékát teszi ki. A figyelmes olvasó erre akár azt is mondhatná, hogy a Patikapénztár adata a szektorra nézve nem jelent semmit, mert köztudott róla, hogy tagjai mindig élen jártak a gyógyszerfogyasztásban. Azonban ezzel a magas aránnyal már biztosan nem vagyunk egyedül, hiszen az OTP Egészségpénztár napokban közzétett jelentése 2009-ben kiugróan magas, 57,14 százalékos gyógyszerfogyasztási arányról számol be (a Patikánál ez az arány 65,96 százalék). Tehát nem elszigetelt jelenségről van szó.
Ennek a rossz tendenciának az okát kereshetjük a lakosság egyre romló egészségi állapotában, de vélhetően akkor sem tévedünk nagyot, ha a megváltozott jogszabályi környezetet hibáztatjuk. A mostani ciklus adószabályait öszszefoglaló táblázat alapján nyomon követhető, hogy a 2007. év soha nem látott szigorításokat hozott, aminek az okát a mai napig sem ismerjük, de ez még biztosan nem volt válságkezelő csomag (a törvényeket 2006 őszén fogadták el). Látható, hogy a törvényalkotó a pénztártagok számára az addig megszokott szolgáltatások felét szja-kötelessé tette, és ezzel párhuzamosan az adható munkáltatói befizetést az ötödére csökkentette. Az üzenet célba ért: a prevenciós szolgáltatások megadóztatásával a munkáltatók sem kívánták mindenáron megőrizni ezt a juttatást. Ráadásul 2007 előtt kormányrendelet szabályozta ezt az ügyet, így a törvényalkotó Pénzügyminisztérium félévente szükségét érezte, hogy a kormányt ennek módosításával lefoglalja.
A helyzet zavarosságát, már ami az egészségpénztár által finanszírozható szolgáltatások körének folyamatos változását illeti, jól bizonyítja az a tény, hogy maga a PSZÁF sem tud a szektor által finanszírozott szolgáltatásokról kategóriánként (pl. gyógyszer, üdülés, sportolás) hitelt érdemlő idősort összesítve összeállítani.
Tanulságos volt a mostani ciklusban született szabályokat egy csokorba szedni. Ember legyen a talpán, aki az elmúlt évek adójogszabályaiban ésszerűséget talál. A szigorítások és enyhítések minden logikát elvetnek, mert a törvényalkotóról mégsem feltételezhetjük azt a célt, hogy a pénztártagok adómentesen egészségmegőrzésre nem, csak a betegség gyógyítására használhassák a patikakártyájukat.
Pedig az adókedvezmények klasszikusan ösztönző hatása itt is maradéktalanul érvényesült. 2006-ban megfordult a pénztári szolgáltatások jótékony, színesedő tendenciája, és ma már ott tartunk, hogy az emberek „leszoktak” az egészségről, mint ahogy ezt a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök jelenlegi 85 százalékos aránya mutatja.
A jövőre nézve pedig bőven van teendő. Persze elsőre a bevételek növelése jut mindenkinek az eszébe, habár a válság elgondolkoztatja az embert a mindenáron való növekedés szükségességéről. Az viszont biztos, hogy meg kell fordítani a pénztártagok által igénybe vett szolgáltatások alapvetően a gyógyítás irányába mutató tendenciáját, még akkor is, ha az OEP rövid távú érdekeit saját kiadásainak tehermentesítése szolgálja. Az igazi feladat az, hogy tagjainkat rávezessük a prevenciós szolgáltatások igénybevételére, amire a szektorban jelenleg 50 milliárd forint áll rendelkezésre.
Büszkék vagyunk arra, hogy a Prevenciós Alap ingyenes szűréseivel elindítottuk ezt a folyamatot. A szűrések önkéntesek, ezért tartjuk nagy eredménynek a több ezer anonim részvételt. Jó érzés arra gondolni, hogy nemcsak az államnak vannak adókedvezményekbe csomagolt ösztönző eszközei, hanem egy önkéntes, független pénztárnak is.
A szerző a Magyar Önkéntes Egészségpénztárak Szövetségének elnöke
