Váratlan fordulat: Ursula von der Leyent az utolsó pillanatban elárulták – Európa legnagyobb országa kihátrál a Mercosur-megállapodásból
Az Európai Unió egyik legnagyobb kereskedelmi megállapodása az utolsó pillanatban újra el lett gáncsolva. A spanyol gazdák lázadása és a kormány elbizonytalanodása lavinát indíthat el Brüsszelben, és akár teljesen elsodorhatja a Mercosur-alkut.
Huszonöt év tárgyalás után az Európai Unió vezetése történelmi sikernek nevezi az EU-Mercosur szabadkereskedelmi megállapodást. A valóság azonban ennél jóval sötétebb: egy olyan egyezményről van szó, amely az európai mezőgazdaságot teszi ki kontrollálatlan versenynek, miközben a „szabad kereskedelem” jelszava mögé bújva figyelmen kívül hagyja a gazdák érdekeit.
A spanyol gazdák elgáncsolták a Mercosur-megállapodást
A spanyol Néppárt (PP) visszalépése éppen ezért nem meglepő, hanem logikus. Spanyolország vidéki térségeiben – Aragónban, Kasztília és Leónban, Andalúziában – pontosan látják, mit jelentene a Mercosur a mindennapokban: olcsó dél-amerikai hús, gabona és mezőgazdasági termékek árasztanák el a piacot, olyan termelési feltételek mellett, amelyek messze nem felelnek meg az uniós előírásoknak.
Az ellentétek egyértelműek:
- az európai gazdáknak szigorú környezetvédelmi, állatjóléti és élelmiszer-biztonsági szabályokat kell betartaniuk;
- miközben a Mercosur-országok termelői jóval lazább keretek között dolgoznak, alacsonyabb költségekkel.
Ez nem szabad kereskedelem, hanem szabályozási aszimmetria – és ennek az árát az európai agrárium fizetné meg.
Alberto Núñez Feijóo kijelentése, miszerint „a gazdáknak igazuk van”, sokkal többről szól egy kampánymondatnál. Kimondja azt az alapvető problémát, amelyet Brüsszel évek óta kerül: a Mercosur nem garantál tisztességes versenyt. A „majd lesznek biztosítékok” típusú ígéretek eddig minden hasonló egyezménynél üresnek bizonyultak.
Nem véletlen, hogy Franciaország, Lengyelország és Ausztria jobbközép politikusai eleve ellenzik a megállapodást. Ők is pontosan tudják: ha egyszer megnyílnak a határok, onnantól nincs visszaút. A termelők tönkremennek, az import megmarad, a politikai felelősség pedig szétkenhető lesz.
A brüsszeli optimizmus mögött ráadásul komoly demokratikus probléma húzódik meg. Miközben Ursula von der Leyen aláírja az egyezményt Paraguayban, az Európai Parlamentben még az is kérdéses, hogy jogilag egyáltalán összhangban van-e az uniós szerződésekkel.
A bírósági felülvizsgálat lehetősége nem akadékoskodás, hanem minimumkövetelmény egy ekkora horderejű döntésnél.
A Mercosur nemcsak gazdasági, hanem politikai kockázat is. A vidéki társadalmak elidegenítése tovább erősíti az unióellenes pártokat, miközben a hagyományos pártok hitelessége tovább kopik. A Politico szerint a spanyol Vox felemelkedése intő jel: ahol a gazdák úgy érzik, senki nem hallgat rájuk, ott radikális válaszok születnek.
Ha a spanyol delegáció végül nemet mond, az nem „Európa megosztása” lesz, hanem józan önvédelem. Egy olyan megállapodás megállítása, amely az európai gazdákat feláldozná egy elméleti növekedési ígéretért.
A Mercosur sorsa most fordulóponthoz érkezett. A kérdés már nem az, hogy aláírják-e, hanem az, hogy lesz-e elég bátorság kimondani: Európa érdekei nem egyenlők a korlátlan importtal. Ha a válasz igen, akkor a spanyol fordulat csak a kezdet.
Kiderült, kinek köszönhető, hogy negyedszázad után megszületett a megállapodás az EU és a Mercosur között
Ébresztő az egyre nagyobb nyomást gyakorló Washingtonnak. Az EU és a Mercosur is új partnereket keres.
