A jelentés szerint az újabb erőművek építése mellett – sőt, akár azok helyett is – inkább az energiafogyasztás racionalizálására, a hatékonyság növelésére kellene összpontosítaniuk a térség országainak. Egydollárnyi ilyen célú kiadás legalább kétdollárnyi áramtermelő beruházást tud kiváltani – számítják a washingtoni szakértők. Kulcsszerep jut e téren a kormányoknak, amelyeknek a reális energiadíjak érvényesítése és a szabványok fokozatos szigorítása mellett a közszférában is jó példát kellene mutatniuk az energiahatékonyság javítása terén. A legnagyobb energiamegtakarítási potenciállal (2030-ig 30 százalék) az építőipar rendelkezik, de az iparban (21 százalék) és a közlekedésben (17 százalék) is nagymértékben lehetne növelni a felhasználás hatékonyságát. Ez a környezet védelme, az importenergia-függés lazítása és a termelés gazdaságosabbá tétele szempontjából egyaránt hasznos lenne.
Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezető igazgatója lapunknak nyilatkozva szintén kulcsfontosságúnak nevezte az energiatermelés növelésével szemben a felhasználás csökkentését. Magyarország fokozottan kiszolgáltatott az energiahordozók világpiaci áralakulásának; a szakértő a következő két évtizedben az inflációnál egy-másfél százalékponttal nagyobb drágulással számol, ez nagyon fájdalmas lesz, hiszen idehaza a nyugat-európainál magasabb arányt tesznek ki a háztartások jövedelmén belül az energiakiadások. Már csak ezért is elkerülhetetlen a hazai energiaforrásokba, illetve a felhasználás visszafogásába való beruházás – mutat rá Hegedűs Miklós. Áramhiánytól azonban aligha kell tartanunk, hiszen a tervezett beruházások – Paks bővítése, a százhalombattai és gönyűi erőműtervek, a szélenergia és a biomassza fokozottabb kiaknázása stb. – akár az ország szükségleteit meghaladó áramtermelő kapacitást is eredményezhetnek. TG
A Világbank Doing Business címmel kiadott felmérése szerint 2005-ben az új EU-tagállamokban mindössze 11, Délkelet-Európában 26 százalék aggódott emiatt. Három évvel később viszont már 41, illetve 48 százalék volt a megfelelő arány.
A Világbank Doing Business címmel kiadott felmérése szerint 2005-ben az új EU-tagállamokban mindössze 11, Délkelet-Európában 26 százalék aggódott emiatt. Három évvel később viszont már 41, illetve 48 százalék volt a megfelelő arány.-->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.