Németország nem csak az autóiparát bukhatja el: itt a lista, mely termékeit söpri ki a világból a háború – Merz már tudja, beállt Orbán mögé a sorba
Értetlenül áll a világ az előtt, hogy a német média szinte megünnepelte az Északi Áramlat gázvezetékek felrobbantását, majd a német politika beállt az energiaárak európai megemelkedéséhez vezető brüsszeli szankciós politika és a kontinens gazdasági kettészakítása mögé. A magyarok számára is kiemelten fontos német gazdaság – különösen az ipar – enélkül is versenyképességi problémákkal küzd. Friedrich Merz kancellár nyilatkozatai a napokban – amelyekből kiderült, számukra is van tétje Orbán Viktor magyar miniszterelnök washingtoni látogatásának – mutatják a baj felismerésének bizonyos jeleit. Határozottabb kiállás nélkül azonban a háború hatásai német ipari termékek sorát söpörhetik ki a piacokról – tekintsük át, melyeket.
Mit mondott a napokban Merz?
1. Miközben a tengeri szállítástól földrajzilag elzárt Magyarország képviseletében Orbán mentességet igyekszik kicsikarni az orosz energia elleni legutóbbi amerikai szankciók hatálya alól, Merz csütörtökön kijelentette, hogy Berlin is mentességet szeretne az orosz Rosznyefty német állami gondnokság alá került, az olajfinomításban és üzemanyag-ellátásban fontos leányvállalata számára, és azt ígérte, hogy erről tárgyalni fog az amerikaiakkal.
2. Ugyanaznap a kancellár azt is elismerte, hogy a német acélipar „létét fenyegető válságban van”.
Német gazdaság: nem csak az autóipar van bajban
Mindez csak két szeletét érinti az ukrajnai háború által bajba sodort energiaintenzív német iparágaknak – megoldások nélkül. A problémára eklatánsan emlékeztettek a német statisztikai hivatal tegnapi ipari termelési adatai. A Destatis büszkén adta hírül, hogy augusztushoz képest szeptemberben 0,1 százalékkal növekedett az energiaintenzív iparágak termelése.
Mindjárt utána kiderül azonban, hogy éves összehasonlításban 1,2 százalék a visszaesés, a harmadik negyedévben az előzőhöz képest pedig fél százalék. Ha azt mondanánk, hogy ez bagatell, tévednénk, mert
1. Európai „iparházában” ekkora visszaesés is számít,
2. ha pedig azt tekintjük át, hogy néhány év alatt mekkora rombolás történt az érintett német iparágakban, lehet, hogy a tatárjárás jut az eszünkbe róla.
Energiaintenzív iparágak – ez önmagában talán keveset mond, de ha megvizsgáljuk az összesített súlyukat – mielőtt végigtekintjük, milyen német termékek kerültek veszélybe –, azt találjuk, hogy a német gazdaság nagyon fontos szeletéről van szó.
A mi fantáziánkat jobban megmozgatják a német autóipari bajokról és elbocsátásokról szóló hírek – nem csoda, ebbe a szektorba a magyar vállalatok erősen beépültek –, az energiaintenzív iparágak részesedése a német ipari bruttó hozzáadott értékben azonban majdnem akkora, mint az autóiparé: 17 százalék a 2021-es adatok szerint. Ráadásul az autóipar egészére is hatnak, alapvetően fontos beszállítókként.
Kitört a háború, elkezdődött a vérengzés
Az energiafogyasztás majdnem 30 százalékát viszi el a német ipar, ennek pedig több mint háromnegyedét az energiaintenzív iparágak – abban az országban, ahol az atomerőművekről lemondtak, ahogy az ukrajnai háború nyomán az olcsó orosz energiáról is. Nem azért, mert a vállalatok ezt kívánták, hanem politikai szándékra, az üzletemberek pedig kénytelen-kelletlen beadták a derekukat, ha nem akartak hideget-meleget az ideológiára mindig fogékony német sajtótól és politikától. Ezek fontos adalékok, ha meg akarjuk érteni, hogyan hatott az élesedő nemzetközi versenyben az amúgy is küszködő német iparra a háború.
Ha képet akarunk alkotni, mi történt a háború nyomán, és mekkora a fenyegetés, pillantsunk a Destatis jelentéséből kifotózott lenti grafikonra. Ezen felmérhetjük a zuhanás mértékét a 2021-ben, a háború kitörése előtt mért ipari termeléshez képest Németországban. A kék vonal a feldolgozóipar és bányászat egésze, a piros az energiaintenzív iparágak összesen.
Láthatjuk a pusztítás mértékét, most akkor nézzük meg, melyik német termékeknek kell búcsút intenünk, ha a németek versenytársain múlik.
Német ipar: ezek a termékek megmentőre várnak
A tavalyi és idei európai hírek az inflációs cunamit gerjesztő energiaválság levonulásával a megkönnyebbülésről szóltak, hogy visszaestek az energiaárak, ez azonban a csúcsokhoz képest történt, a korábbi állapothoz képest az energia drága maradt Európában, és ha Donald Trump amerikai elnök meghozta is az ukrajnai béke reményét, az Európai Unió urainak eszük ágában sincs visszatérni az orosz energiához: a brüsszeli gazdasági stratégia ehelyett a fegyverkezésre és Ukrajna korlátok nélküli támogatására épül.
Nem az a helyzet, amelybe a német energiaintenzív szektorokban erős reményeket vethetnének. Ezekben a szektorokban a termelés 2022 decemberében mintegy 20 százalékkal volt alacsonyabb, mint 2021-ben. A múlt év decemberében már 2 százalékos éves növekedést mértek, két hónappal a békepárti Trump választási győzelme után, de erősen reménykedni korai volt: idén február óta ismét a mínuszok repkednek, és az 1,2 százalékos szeptemberi visszaesés szelídnek mondható, miután júliusban jártak mínusz 7,4 százaléknál is.
Minél nagyobb egy szektor energiaigénye, annál nagyobb bajban van, ezért a következőkben megmutatjuk azt is a Destatis segítségével, hogy a 2021-es adatok szerint melyik német energiaintenzív ágazat hány kilowattóra energiát vitt 2021-ben, és a német ipari hozzáadott érték hány százalékát képviselte. (Azzal a megjegyzéssel, hogy természetesen minden szektor fogyaszt energiát, azaz a megnövekedett energiaköltség mindenütt okoz gondot.)
- vegyipari termékek: 3 milliárd kilowattóra, 7,5 százalék
- fémgyártás és fémfeldolgozás: 254,2 millió, 3,5 százalék
- koksz- és kőolaj-feldolgozás: 98,7 millió, 1,2 százalék
- üveg, üvegedények, kerámia: 80,4 millió, 3 százalék
- papír és karton: 72,1 millió, 1,7 százalék
Ezeket a termékeket Németországban gyártják – most még.
