A helyettes államtitkár a jelentés alapján arról is beszámolt, hogy 2009 decemberében a korábbi évhez viszonyítva tízezerrel, 22 ezerre nőtt a kórházakban műtétre várakozók száma. A legtöbbet a gerincstabilizációs beavatkozásokra kell várniuk a betegeknek. Az egyes intézmények között jelentős a szórás; a várakozási idő az Országos Gerinc- gyógyászati Központban a leghosszabb: három év. Jelentősen, 52-ről 90 napra nőtt a szürkehályogműtéteké. A tervezhető kardiológiai beavatkozásokra negyven napot kell várni, pedig a szív-ér rendszeri betegségekből fakadó halálozást tekintve vezető helyen állunk a világon. A szakrendelői ellátásban is négy hétnél többet kell várakozni például a kardiológiai, a fejlődésneurológiai, a fogszabályozási szakrendelésekre, a tervezhető MRI diagnosztikai vizsgálatra, mint korábban.
A megnőtt várólisták fő oka a kórházak teljesítményeit korlátozó szabályozás. Az ágazat korábbi vezetője által készített tanulmányban azonban felhívták a figyelmet: célszerű lehet annak tisztázása, nem növeli-e a várakozási időt, hogy az egyes intézményekre jutó beavatkozási mennyiségből bizonyos orvosok többet hasítanak ki, míg másoknak nem jut lehetőség. A betegek orvosválasztási jogára hivatkozva több helyen egyéni pacientúrát tartanak fenn, saját időbeosztással, így a várakozási idő az orvos elfoglaltságától is függ – állapítja meg a jelentés.
Szükség van a teljesítménykorlátozás felülvizsgálatára, s a gazdasági lehetőségek függvényében az intézményrendszer struktúrájának átalakítására – mondta Szócska Miklós, az ágazatért felelős új államtitkár. A területi és funkcionális integráció a cél, a betegutak megtervezésekor figyelembe veszik az adott térség körülményeit, például a közlekedési viszonyokat. Jobban ügyelnek a progresszivitás elvére, a súlyosabb beavatkozásokat a finanszírozásnak is követni kell. Koncentrálják a pénzügyi és személyi erőforrásokat. Ez utóbbira az államtitkár példaként az onkológiai ellátást említette, ahol szükség van arra, hogy a beteg minél gyorsabban hozzájusson a helyes diagnózishoz, sok esetben ettől függ az életkilátása, gyógyulása.
Az ágazatért felelős államtitkárnak a Világgazdaság június eleji konferenciáján tett bejelentései egyike az Egészségbiztosítási Felügyelet (EbF) megszüntetése volt, a testület működését a gyakori vegzálások miatt sokszor kritizálták az egészségügyi szolgáltatók. Az ágazat éves jelentéséből kitűnik, hogy az EbF-hez tavaly beérkezett 4352 bejelentésből, panaszból 932 miatt indult hatósági eljárás az egészségügyi szolgáltatóknál, azok 65 százalékában nem állapítottak meg jogsértést. A panaszok ötöde a háziorvosi-fogorvosi alapellátást, 30 százaléka a szakrendelőket, 40 százaléka a kórházakat érintette.
Az új kormány másik intézkedése a július elsejei bevezetéssel tervezett gyógyítási minimumfeltételekről szóló rendelet felfüggesztése volt, hiszen helyenként a mostani előírásoknak sem felelnek meg az intézmények, a szigorítások miatt pedig sok kórházi osztálytól az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak meg kellene vonni a működési engedélyt, s ez zavart okozna a betegellátásban. A szakmával közösen reális feltételrendszert dolgoznak ki, hozzárendelve a szükséges forrásokat. Az ÁNTSZ szerint jelenleg 13 kórházi osztály és 34 járóbeteg-szakellátó intézet ideiglenes engedéllyel működik. A két évvel korábbihoz képest javult ugyan a helyzet, ez az európai uniós pályázatok felhasználásának köszönhető. Ezzel kapcsolatban Szócska Miklós kijelentette: akár helyes volt, akár nem azok szétosztása, a fejlesztéseket a megkötött szerződések szerint végre kell hajtani. Azok sikere a záloga annak, hogy a következő költségvetési években is uniós forrásokhoz jusson a hazai egészségügy.
